A „L’Oréal-UNESCO a Nőkért és a Tudományért” elnevezésű ösztöndíj egyik idei díjazottja, Dr. Kóspál Ágnes szerint

a tudományos munka értékét nem a kutató neme határozza meg, hanem a publikáció minősége.

Kóspál Ágnes_portréKóspál Ágnes fizikus, csillagász Hollandiában, a Leideni Egyetemen és az Európai Űrügynökségnél töltött kutatóévei után 2014-ben tért haza a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Lendület-programjának keretében. Az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjában felállított kutatócsoportja a chilei Atacama-sivatagban működő ALMA rádióteleszkóp-rendszer segítségével vizsgálja a most születő csillagok körüli korongok szerkezetét, emellett fejleszti a mérések értelmezéséhez szükséges modellezési hátteret is.

Nagyon sok szeretettel gratulálunk Önnek a díjhoz és kérem, mondja el az olvasóknak miért is kapta ez az interjú a 66 darab ALMA címet…

Az ALMA az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array rövidítése. Ez egy olyan csillagászati műszeregyüttes, amely 66 rádiótávcsőből áll. A véletlen folytán ennek a rövidítésnek nemcsak magyarul van értelme, hanem spanyolul is, azt jelenti, „lélek”. Nekünk, csillagászoknak azonban az ALMA szóról elsősorban a ALMA Obszervatórium, a világ legnagyobb csillagászati vállalkozása jut eszünkbe. Ez a műszer azért különleges, mert a 66 távcső koordináltan, összekapcsoltan működik, mint egy óriástávcső. A nagy fénygyűjtő felületnek köszönhetően az ALMÁ-val nagyon halvány égi objektumok is megfigyelhetők.

A rendkívül jó térbeli felbontás miatt pedig kivételesen éles képek készíthetők. Továbbá nem csak képeket szolgáltat, hanem színképeket (spektrumokat) is. A színképvonalak vizsgálata a Doppler-effektus segítségével a csillag körüli gázanyag mozgásáról és kémiai összetételéről ad információt. Az ALMA további különlegessége, hogy nem a mi szemünk számára is látható optikai tartományban működik, hanem az annál hosszabb hullámhosszú szubmilliméteres és milliméteres elektromágneses sugárzást észleli. Emiatt különösen alkalmas a most születő csillagok és a csillag körüli anyag megfigyelésére, amely a hőmérsékleténél fogva láható fényt nem nagyon bocsát ki.

A milliméteres sugárzás nagy részét azonban a földi légkör elnyeli, ezért nemcsak különleges műszerekre, hanem különleges helyszínre is szükség volt. Így esett a választás a chilei Atacama sivatagra, a Föld egyik legszárazabb területére. Itt, 5000 méteres tengerszint feletti magasságban nagyon kevés vízpára van a levegőben, ami különben elnyelné a milliméteres sugárzást. Az ALMA globális nemzetközi összefogásban épült, egymilliárd euró összköltséggel. Működtetésében több európai, észak- és dél-amerikai, és ázsiai ország vesz részt. Európában több ALMA-központ is van, ezek egyike a Leideni Egyetem, ahol én is dolgoztam egy ideig.

Miről szólt az Ön pályázata?

66 almaA most születő csillagok körüli korongok szerkezetét vizsgálom. Mai tudásunk szerint a Naphoz hasonló csillagok úgy keletkeznek, hogy a csillagközi anyag legsűrűbb részei a saját tömegvonzásuk miatt összeomlanak. Az összehúzódó anyagfelhő közepén létrejön a csillagkezdemény (protocsillag), a körülötte lévő anyag pedig a forgása miatt egy korongot alkot. Ez a korong tovább táplálja a kialakulóban levő csillagot, és ebben a korongban jönnek létre a bolygók is. Így alakult ki a mi Napunk és Földünk 4,5 milliárd évvel ezelőtt, de ez a folyamat napjainkban is zajlik a Tejútrendszer különböző csillagkeletkezési területein, ahol fiatal, néhány millió éves protocsillagokat figyelhetünk meg.

Ezek a fiatal csillagok és az őket körülvevő korongok a kutatásom témája. Az itt nagy vonalakban felvázolt képben sok nyitott kérdés van. A csillag körüli korongoknak jóval bonyolultabb a struktúrája, mint eddig gondoltuk! A legújabb mérések és számítógépes szimulációk szerint a korongok messze nem szimmetrikusak, hanem inhomogenitások, sűrűbb-ritkább rétegek, örvények teszik bonyolulttá őket. Arra keressük a választ, hogy hogyan befolyásolják ezek a szerkezetek a korongok további fejlődését és a bolygókeletkezést. Ez azért is érdekes, mert azáltal, hogy egy távoli, például 450 fényév távolságban lévő fiatal csillagot vizsgálunk, következtetni tudunk arra is, hogy mi történhetett a Naprendszerben, amikor még a Nap is fiatal csillag volt.

Mondja Ági, meg lehet azt fogalmazni, hogy mi a legelbűvölőbb a csillagokban?

Az én munkám jórészt irodai munka, adatokat dolgozok fel, és publikációkat, pályázatokat írok. Manapság a csillagászok viszonylag kevés időt töltenek a távcső mellett, sőt, az észlelések gyakran úgy zajlanak, hogy az automatizált távcsövekhez nem kell odautazni, hanem távolról lehet őket vezérelni. A legmodernebb műszeregyüttesekhez oda sem engedik az embert, hanem a műszert legjobban ismerő szakemberek segítségével jó előre megírjuk a számítógépes parancsfájlokat, amiket aztán a szakemberek lefuttatnak, elvégzik a méréseket, mi pedig interneten megkapjuk az adatokat.

Éppen ezért számomra mindig nagy élmény, ha elutazhatok egy új obszervatóriumba. Észleltem például a chilei Atacama-sivatagban lévő Very Large Telescope-pal, a hawaii Mauna Kea vulkán csúcsán épült James Clerk Maxwell Telescope-pal, vagy a kanári-szigeteki vulkánok csúcsain elhelyezkedő távcsövekkel is. A csillagászati obszervatóriumokat azért építik magas hegyekre, fennsíkokra és sivatagokba, hogy a felhők és földi légkör páratartalma továbbá az emberi települések okozta fényszennyezés a legkevésbé zavarja az észleléseket. Emiatt ezek mind nagyon különleges helyek, hiszen egyszerre, egymás mellett van jelen az emberi beavatkozástól mentes természeti környezet, és a mérnöki fejlesztések abszolút csúcsát jelentő egyedülálló technológia. Emiatt nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy csillagászként dolgozhatok.

A díjat a csillagok körüli korongok szerkezetének kutatásáért kapta. Miért fontos, hogy ismerjük ezeknek a korongoknak a szerkezetét?

Kóspál Ágnes díjAz, hogy hogyan keletkezett a Föld és a Nap, egyike az emberiség legősibb kérdéseinek. Ugyanakkor a Naprendszer, és más csillagok körüli bolygórendszerek keletkezése a modern asztrofizikának is az egyik fő problémája. A téma fontosságát jelzi, hogy a legnagyobb távcsövek és legkifinomultabb műszerek építését gyakran a csillag- és bolygókeletkezés nyitott kérdései motiválják. A csillag körüli korongok vizsgálata különösen nagy kihívás, mert kis méretüknél fogva szerkezeti részleteket még a legközelebbi csillagkeletkezési területeken is csak a legnagyobb távcsövekkel van esély megfigyelni.

A korongok numerikus modellezése sem egyszerű feladat: gyakran nem egyensúlyi folyamatokról van szó, és több nagyságrendet felölelnek azok a térbeli skálák, amelyeket a modelleknek mind pontosan reprodukálniuk kell. Úgy gondolom, hogy mind az észlelési technika, mind a számítási kapacitás most ért el arra a szintre, hogy esélyünk lehet ezeket a problémákat megoldani. Emiatt a csillag körüli anyag vizsgálata a következő években, sőt talán évtizedekben is az asztrofizika egyik legintenzívebben kutatott területe lesz, a kutatások élvonalába fog tartozni. Meggyőződésem, hogy az ALMA olyan hatású műszere lesz a csillagászatnak, mint amilyen a Hubble űrtávcső volt negyedszázaddal ezelőtt.

Hogyan lehet összeegyeztetni a karriert a családdal?

Nem egyszerűen, az biztos! Ebben a szakmában az ember sok időt tölt távol a családjától elsősorban a sok utazás miatt. Nagyon fontos ugyanis, hogy részt vegyünk nemzetközi konferenciákon, ahol a munkánkat be tudjuk mutatni a szakmai közönségnek. Sokszor megyünk munkautakra is, amikor külföldi intézetekben dolgozunk együtt más kollégákkal. Ez elengedhetetlen a kiterjedt nemzetközi kapcsolati háló kiépítéséhez és fenntartásához. A csillagász pályán szokásos, hogy a doktori megszerzése után az ember jópár évet rövidebb posztdoktori szerződésekkel különböző kutatóintézetekben tölt. Ez azzal jár, hogy 1-2-3 évente új országba kell költözni, és az ember sosem tudhatja, hol fog élni pár év múlva. Ezek a körülmények a kutatás, munkakapcsolatok, tapasztalatszerzés tekintetében nagyon hasznosak, ugyanakkor nagyon megterhelőek az ember szociális életére.

Ha van szabadideje, azt mivel tölti a legszívesebben?

Én szerencsés vagyok abban a tekintetben, hogy az egyik hobbim az utazás. Ha a munkám miatt olyan helyre vetődök, ahol még nem jártam, igyekszem pár napot turistáskodással is tölteni, hogy megismerhessem az adott hely nevezetességeit, kultúráját. Ezen kívül szeretek olvasni, zenét hallgatni, és zongorázom is.

Távlati tervei?

Szeretnék hosszú távon is a csillagász pályán maradni, lehetőleg Magyarországon. Jó volna, ha itthon is meg tudnám honosítani azt a szemléletmódot, kutatási témaválasztékot, értékrendet, a tudomány művelésének napi gyakorlatát, amit külföldön megszoktam. Szeretném, hogy a csoportom tagjai is sikeresek legyenek és előrehaladjanak a karrierjükben. Nagyon nagy öröm lenne, ha példámmal arra inspirálnám a fiatalokat, hogy a csillagászatot, vagy általában a tudományos kutatást válasszák hivatásul.

Köszönöm a beszélgetést.

Orbán Erika