Györffy Kinga a Personal Brand Institute tanácsadója. Pszichológiát és nyelvészetet tanult, a két terület találkozási pontján találta meg azt a témát, amellyel ma is foglalkozik, ez pedig a beszédírás és a meggyőzés, annak természete és technikái. Könyve, az „Add elő magad – A magával ragadó előadás titkai” Magyarországon az első olyan könyv, ami nagyrészt a storytellingről, vagyis a meggyőző történetmesélésről szól. A könyv megjelenése kapcsán beszélgetünk a szerzővel.

Miért érezte szükségét egy ilyen könyv megjelentetésének?

Györffy Kinga

Györffy Kinga

Elsősorban azért, mert hiányoltam egy olyan könyvet, amely a magyar előadói gyakorlatból veszi a példáit – magyar előadói környezetben megvalósítható, továbbgondolható, alkalmazható szemléletet, elveket és eszközöket kínálva. A könyvben magyar felső- és középvezetőket, értékesítőket, oktatókat és egyetemistákat állítottam rivaldafénybe, olyan előadókat, akiket személyesen ismerek, akikkel együtt dolgozom vagy dolgoztam. Sokféle szereplőről van szó, akiket egyvalami mindenképpen hasonlatossá tesz egymáshoz: az, hogy egytől egyig mindenkinek megvan a maga csodálatos retorikai-előadás-technikai fejlődéstörténete. Hogy ki honnan indult, és hová érkezett, az nagyon változó, de közös bennük az, hogy a fejlődés során valamennyien messzebbre jutottak, mint amit magukról valaha is álmodni mertek volna. A célom az volt, hogy az ő példájukon keresztül hasonló fejlődésre bátorítsam az olvasókat is.

Valójában mit jelent a meggyőzéstechnika? És mire használható? Ez nem csak a szavak csűrése csavarása, hogy a másik ember magáévá tegye azt, amit én gondolok valamiről?

A meggyőzés leegyszerűsítve azt jelenti, hogy változást akarok elérni a másik embernél – el akarom érni például, hogy változtassa meg a véleményét, vagy cselekedjék egy ügy érdekében. A meggyőzés abban különbözik a rábeszéléstől, hogy az előbbi nemcsak az érzelmekre hat, hanem az észre is, míg az utóbbi csak az érzelmekre. A meggyőzés hatása, eredménye emiatt sokkal maradandóbb, mint a rábeszélésé. A történet – a jó történet – pontosan azért tud a meggyőzés eszköze lenni, mert egyszerre szól a hallgatóság szívéhez és fejéhez.

Egyáltalán miért fontos a beszédírás, a meggyőzéstechnika tanítása? Hiszen az, hogy mit akarok közölni másokkal, az én fejemben van benne a legjobban. Mit lehet, vagy mit kell ezen még javítani?

Györffy Kinga könyvborítóAmit közölni akar, az valóban az Ön fejében van benne a legjobban. A beszédíró feladata, hogy ezt a fejében lévő tartalmat, gondolathalmazt megértse, és a lehető leghatásosabb, illetve hatékonyabb formába öntse. Ő az, aki válogat, sűrít, a mondanivalóhoz kialakítja a szerkezetet és stílust. Jó esetben a beszédíró és ügyfele nagy szimbiózisban, egymásra hangoltságban dolgoznak – és a beszédíró nemcsak a szöveget (vagy szöveg-vázlatot) alkotja meg, hanem a gyakorlásban is segíti az ügyfelét.

Egy példa a retorikatörténetből. „Ne azt kérdezd…” – mondta 1961-ben John F. Kennedy az elnöki beiktatási beszédben; a szót drámaian elhúzta, majd tartott egy kis szünetet, miközben mutatóujjával a zúzmarás levegőbe bökött. Ezt a pár másodperces, azóta is sokat emlegetett „színdarabot” Ted Sorensennel, a beszédírójával közösen találták ki és fejlesztették tökélyre.

Elsősorban kik azok az emberek, akik Önhöz fordulnak segítségért, akár meggyőzéstechnikát, akár beszédírást szeretnének elsajátítani?

Többnyire vállalatvezetők, vállalkozók, nonprofit szervezetek vezetői, értékesítők, startupperek és egyetemisták kérnek segítséget. Hosszú évekig voltam beszédíró, de ma már nagyon ritkán vállalom azt, hogy valaki helyett megírom a szöveget.

Előremutatóbbnak tartom azt, hogy az ügyfeleimet, tanítványaimat támogassam a beszéd/előadás/prezentáció megalkotásában, illetve a gyakorlásban és előadásban. Ez a támogatás történhet általános retorikai-előadás-technikai fejlesztés, de akár egy konkrét eseményre való felkészítés formájában is.

Egy vállalati közép- vagy felsővezetőnek mi szüksége van arra, hogy meggyőzéstechnikát tanuljon? Hogyan lesz ettől ő jobb vezető?

Számtalan olyan helyzet és színtér van – vállalaton belül és kívül –, amikor egy vezetőnek a meggyőzés-technikai tudását latba kell vetnie. Vegyük például azt a helyzetet, amikor ki kell állnia a munkatársai elé, motiválva őket. Egy meggyőzés-technikailag felkészült vezető tisztában van vele, hogy a puszta tényekkel és számokkal maximum belátásra bírhatja a hallgatóságot – de cselekvésre semmiképpen sem.

Ahhoz, hogy a munkatársak cselekedjenek, a vezetőnek a puszta tények és számok mellett történetet kell mesélnie, vagy éppen a tényeket és számokat történetbe kell ágyaznia. De milyen történetet meséljen? Honnan merítse azt? Hogyan egyszerűsítsen? Hogyan meséljen jól történetet? Sikerről vagy kudarcról meséljen-e inkább? Ezek mind olyan kérdések, amelyeket nem biztos, hogy a vezető egymaga meg tud válaszolni – nos, ilyenkor jöhet jól egy szakértő segítsége.

Miért lehet ugyanez hasznos egy átlagembernek?

Györffy KingaA meggyőzés-technikai tudás az állásinterjútól kezdve a gyermeknevelésig mindenhol kiválóan alkalmazható. Az állásinterjúnál maradva: egyáltalán nem mindegy például, hogyan mutatkozunk ott be. Ha puszta információkat közlünk magunkról – kronológiai, vagy valamilyen megszokott logikai rendben –, nehezen fogunk célt érni.

Ezzel szemben, ha nem az önmagunk számára fontos kronológiai vagy logikai rendet követjük, hanem az interjúztató figyelmét megragadva és fenntartva építjük fel a mondanivalónkat (például egy személyes történet keretében), akkor nagyobb valószínűséggel járunk sikerrel.

És ha már említettem, hadd mondjak egy példát a gyermeknevelés és meggyőzéstechnika kapcsolatára is. Kedves rokonom mesélt nemrég azokról a szülőkről, akik semmilyen módszerrel nem bírták rávenni kisfiúkat, hogy írás közben az „i” betűkre feltegye a pontot. Aztán történt valami. 2015-ben az Európa-bajnoki pótselejtező visszavágóján a magyar labdarúgó-válogatott hazai pályán legyőzte a norvégokat, és ezzel kijutott a 2016-os kontinensviadalra. Dzsudzsák Balázs így nyilatkozott a sikerről: Az „i” betűt megírtuk a külföldi meccsen, és itthon feltettük rá a pontot… A szülők elmesélték ezt a focirajongó gyereknek, aki azóta véletlenül sem mulasztaná el, hogy minden „i”-re feltegye a pontot. Mivel érték ezt el a szülők? Nem okítással, nem kioktatással, nem papolással, nem prédikálással, hanem egy egyszerű példakép-történet erejével.

Előadás, tanácsadás vagy tanítás közben tapasztalt-e bárminemű különbséget nők és férfiak között? Könnyebben, jobban sajátítja el a technikákat egyik vagy másik nem? Melyik tudja jobban felhasználni a kapott tudást?

A képességek és technikák iránti fogékonyság szempontjából semmilyen különbség nincs nők és férfiak között. Amiben különbséget tapasztalok, az a bátorság. A nők összességében bátortalanabbak, szemérmesebbek. Részben azért is írtam meg az „Add elő magad” című könyvet, hogy számukra bebizonyítsam: érdemes elindulniuk a retorikai, előadás-technikai és storytelling fejlődés útján, mert a szenvedélyük (ha van ilyen – márpedig lennie kell) úgyis legyőzi a szemérmességüket.[1] A másik különbség, amit látok, az az, hogy a hölgyeknek néha olyan – váratlan – előadás-technikai helyzetekkel is meg kell küzdeniük, amelyekkel a férfiaknak nem.

A saját gyakorlatomból hozva példát: egy időben rendszeresen megkérdeztem a retorikai előadásaim hallgatóságát, hogy szerintük melyik az ember legőszintébb testrésze? (A lábfej az.) Majdnem minden közönségben volt legalább egy férfi, aki bekiabált: „A férfi legőszintébb testrészére gondol?” Ilyen aligha fordulhatna elő egy férfi előadóval! Úgy dereng, hogy az első alkalommal elfelejtettem levegőt venni, talán még a szám is tátva maradt az elképedéstől. Később visszakérdeztem: „Annak, amit ön kérdez, van előadás-technikai jelentősége?” Ez elhallgattatta a bekiabálót. Ma már inkább pontosabban fogalmazok, félreérthetetlenül: „Melyik az előadó legőszintébb testrésze?” Mióta így teszem fel a kérdést, nincs bekiabálás. Mindezzel elsősorban azt akartam a nők számára hangsúlyozni, hogy még az ilyen és hasonló előadói helyzetekre – váratlan arcátlanságokra – is fel lehet készülni. Az első néhány másodpercre, a megütközésre nyilván nem, de a helyzet kezelésére mindenképpen.

Kinek ajánlja a könyvet?

Meleg szívvel ajánlom az „Add elő magad” című könyvet azoknak a vállalatvezetőknek, vállalkozóknak, értékesítőknek, startuppereknek és egyetemistáknak, akik az előadásaikkal, beszédeikkel, pitcheikkel nem letudni akarnak egy kötelező feladatot, hanem alakítani szeretnék a dolgok menetét. Akik előadásaikkal változást szeretnének elérni a mindennapokban, gondolatokra, érzésekre és tettekre mozgósítva hallgatóságukat. És akik nem utolsósorban elfogadják, hogy magával ragadó előadóvá válni nem ellazulás, hanem elszánás, elköteleződés és kemény munka.

Köszönöm a beszélgetést.

Orbán Erika

[1] „A szenvedély legyőzi a szemérmességet.” (Susan Cain)