A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem mesterszakán 2010-ben heten végeztek, ebből hatan Budapesten képzelték el a folytatást. Egyikőjük Koncz Andrea, az Új Színház művésznője. Beszélgetésünk apropóját III. Keresztény Színházi Fesztivál adja, melynek előadásaiban karakteres, történelmi női sorsokat formál meg. A fiatalságát ízig-vérig megélő, ugyanakkor rendkívül tudatos, pályakezdő művésznő a fesztivál nyitó darabjában az elveihez hű, spirituális Stuart Mária szerepét játssza el, míg a fesztiválzáró darabban Szent Margit alakját kelti életre. Andreával most szerepekről, színházról, a nőiségről, a múltról és a jelenről beszélgetünk.

Mikor érezte először úgy, hogy Önnek a színpadon a helye?

Nem tudom tetten érni azt a pillanatot, amikor kipattant a szikra, hogy színésznő akarok lenni. Arra emlékszem, hogy már kisiskolás koromtól mondogattam magamnak meg a családomnak, hogy „színésznő leszek”, aztán ez a gimis éveimben sem változott, majd érettségi után csak a színműre adtam be a jelentkezésemet, nem volt más opció a fejemben. Valahogy mintha mindig is egyértelmű lett volna.

Andrea_1

Soha nem rettentette vissza, hogy kiadja magát a nézőknek? Hiszen egy színész abszolút lecsupaszítja magát, még akkor is, ha „csak” szerepet játszik…

Az ember mindig fél a kitárulkozástól, mert olyankor védtelennek, sérülékenynek, kiszolgáltatottnak érzi magát. A színház, vagy a színész pont ezt tükrözi, igen, sérülékenyek vagyunk. Minden előadás előtt izgulok, hogy mi lesz ma este? Tudok-e hatni? Adni? És mit fogok kapni? Ez az érzés kell is, szükséges, ha nem érezném, az riasztana meg.

Andrea, Ön még nagyon fiatal, honnan a tudás, az erő, hogy magáévá tegye és meg mutassa a nézőknek Stuart Mária vagy Szent Margit belső világát, gondolkodását, életérzését?

Alapvetően nyughatatlan vagyok. Kíváncsi és önkritikus. Állandóan vívódom magammal és a világgal… s bár szeretem a békét, mégis nagy örömöm van a belső harcaimban is. Úgy érzem, ezek mind segítségemre vannak, ahhoz, hogy egy szerepet megformáljak. Rengeteget tanulok minden szerepemből. Ugyanakkor rengeteg erőt tud adni a rendező, vagy a partner is, az inspiráló próbafolyamat. Olyan érdekes, sokan gondolják, hogy a színész élete vad, hedonista éjszakai zsongás. Háááát… Én tavaly, amikor az Áldozatot próbáltam nem igazán jártam se kocsmába, se bulizni, úgy éreztem minden energiámra, idegszálamra és percre szükségem van, és nem herdálhatom el. Így vagyok most a Stuart Mária próbáival is…

Tulajdonképpen milyenek voltak ők? Hasonlítottak korunk nőire, akár gondolkodásban, akár viselkedésben, vagy teljesen mások voltak?

Olyanok, mint mi, mint korunk női: ettek, ittak, szerettek, gyűlöltek, sírtak, nevettek, vágyakoztak. Keresték önmagukat és helyüket a világban. Csupán életkörülményeik, viselt dolgaik, hozott hiedelmeik, környezetük különbözött.

Andrea_2

Több száz év választ el bennünket e két nőalaktól. Meg tudja a mai kor embere érteni az Ő lelkivilágukat?

Én hiszem, hogy az emberi lélek állandó. Bízom abban, hogy sikerülni fog a nézők lelkébe belopnom egy picit Margit hitéből és Stuart Mária erejéből.

Amikor Önre osztották ezt a két szerepet. Mi volt az első gondolata?

Margittól féltem, mint a tűztől. Nehezen tudtam azonosulni az aszkéta életfilozófiával, mert számomra Isten a szeretetben nyilvánul meg és nem az önkínzásban. De azért piszkálta a kíváncsiságomat a kolostori élet, az aszkézis, az önsanyargatás mechanizmusa. Stuart Mária nagyon izgat, talán Európa történelmének egyik legérdekesebb női alakja. Rengeteg írót megihletett az ő története. Fiatal lány, anya, feleség, szerető és királynő egy személyben. Jó érzés ilyen történelmi személyiséget emberi minőségében közelíteni magamhoz vagy a közönséghez.

Mi volt ebben a két szerep megformálásában a legnehezebb?

Margittal nagy harcom volt, nem értettem, hogy vallási okokból mi értelme annak, hogy az ember módszeresen kínozza magát. Miért jó az élet élvezete helyett a szenvedést és a halált választani?! Stuart Mária még alakulóban van, sokat próbálunk, még csak most hántogatom a felső rétegét a szerepnek. Azt érzem, hogy ez a nő nagyon egyedül van, nem talál senkit, aki igazán érezné és értené őt, pedig nagyon vágyik rá. Mégis kirekeszti magát. Érdekel ez az ellentmondás. Arra is kíváncsi vagyok, hogy hogy találom meg ebben az érzékeny nőben a taktikus politikust.

Van, vagy volt szerepálma?

Nem igazán. Időszakonként néha megkívánom Csehov vagy Shakespeare egy-egy női alakját. Pár évvel ezelőtt láttam Nagyszebenben Goethe Faustját Purcărete rendezésében, Mefisztót Ofelia Popii alakította, akkor nagyon megkívántam eljátszani Mefisztót.

Az egyetem után Budapest, tudatos választás volt?

Abszolút nem! Amikor elvégeztem az egyetemet, Nagyváradra hívtak szerződni, és lett volna kedvem menni, csak az akkori szerelmem itt élt Budapesten, és nagy húzóerőnek bizonyult. Titkon azért ott volt bennem a becsvágy. Kíváncsi voltam arra, hogy kellek-e ide, hogy vajon megtalálom-e a helyem ebben a szakmában?

Nőként, egyedül, mennyi küzdelemmel járt eljutni idáig?

Visszatekintve az elmúlt 5 évemre, hát dús-szövésű időszak volt. Sok mindent tanultam kitartásról, alázatról, bátorságról, kudarcról színészként és magánemberként egyaránt. Az első évben sok helyen játszottam: Tűzratérben, Szkénében, Szív-kamarában, Rohamban, Fogasházban, Púderban, Gózon Gyula Kamaraszínházban, Budaörsi Színházban, Vajdasági Tanyaszínházban. Megtapasztaltam az alternatív színházi lét szélfújtságát. Élveztem is egy ideig, de hiányzott az, hogy tartozzak valahova. Aztán jött az Újszínház. Küzdelmes, igen, de minden tapasztalásért hálás vagyok. Kellett… Sőt, jól jött.

Andrea_3

Mennyire érzi magát itthon, otthon? Beleértve ebbe a várost és az Új Színházat is.

Nekem már két otthonom van, és ez szerintem nagyon jó. Szeretek itt élni, szeretem ezt a városi zsizsegést, Budapest pulzálását. Hazajárni is nagyon szeretek… az erdőimbe. Jól érzem magam az otthoni táj csendjében is. A színház meg olyan számomra, mint egy nagycsalád és boldog vagyok azért, hogy ilyen nagy feladatokat bíznak rám. Sok erőt ad, ha bíznak bennem.

Milyen szerepekben és hol találkozhatnak még Önnel a színházba járók?        

Az Újszínházban: Az Áldozat (Szent Margit), A királynő aranyból van (Stuart Mária), A funtineli boszorkány (Nuca), Nem élhetek muzsikaszó nélkül (Biri), A vörös bestia (Molly), Hangemberek (Juli), Pöttöm Panna (Pöttöm Panna), Énekes madár (Gondos Magdolna), Kakuk Marci (Csuri Linka). Idén nyáron, július 1-3 között a Zsámbéki Színházi Fesztivál keretein belül Duncan Macmillan Tüdő című darabját mutatjuk be, Lucie Malkova rendezésében.

 

Köszönjük a beszélgetést!