Select Page

Szerző: Kaveczki Andrea

Amikor a másé hisztizik…

Legszebb öröm a káröröm – szokták mondani. Leginkább azért, mert úgy hiányzik belőle az irigység, mint tablettás borból a „Tokaj szőlővesszejin” termett kései aszú. Így vagyok ezzel én is, amikor más gyereke kezd velőtrázó ordításba a bolt vagy az utca kellős közepén. Az első döbbenet után hihetetlen boldogság árad szét bennem. Vajon mi okozza ezt a felemelő érzést? Miért olyan jó látni, amikor a másé hisztizik? – Nyilvánvaló, hogy egyfajta visszaigazolást jelent minden szülő részére. Meggyőződünk arról hogy a miénk sem rosszabb, és a másé sem jobb. Mert hiába mondjuk, hogy nem érdekel a másé, igenis számít. Ha az...

Tovább olvasom

Lehet-e a szeretet fokmérője az ajándék?

„András után vasárnap…” igaz idén előtte, de hivatalosan is megkezdődött a karácsony-várás időszaka. Persze a nagyáruházakban jóval korábban, hiszen már októberben lehetett szaloncukrot kapni, csakhogy biztos ne felejtsük el, és biztos legyen kínos szitu, ha a kisgyerek megkérdezi, hogy az miért van ott? Ezzel együtt, amikor a naptár decemberre fordul, egyre többen ébredünk rá, hogy ho-ho: ajándék is kell ám. Mert kell! Felmerül a kérdés, hogy vajon az ajándék fokmérője lehet –e a szeretetnek? Rágalom, dehogy! Hiszen szertetetet kell adni, meg együttlétet. Bla-bla. Félre a sallangokkal, a vásárlási statisztikák azt mutatják, hogy az emberek többsége igenis szeret karácsonyra vásárolni,...

Tovább olvasom

A divat és én

Egy ideje tudom, boltba kell járnom, hogy jöjjön az ihlet, mert olyankor mindig történik valami. Térjünk is a tárgyra – mit tehet egy nő, ha évek múltán tér vissza dolgozni? Első körben talán illik normálisan felöltöznie. Egy irodában például úgy, hogy ne legyen kirívó, de harmincvalahány évesen ne is nézzen ki ötvennek. Mondanom sem kell, ebben a cipőben járok én is. (Nem véletlenül használtam ezt a kifejezést, lesz még szó a lábbelikről.) Ahogy közeleg visszatérésem napja a munka világába, úgy érzem fejem felett Damoklész kardját, amint minden lépésnél azt susogja: „Vége a melegítős korszaknak!” Vége! Ám legyen így! Nemrégiben...

Tovább olvasom

Az idő pénz?

„Az idő pénz” így szól a régi mondás, és hiába az idő vasfoga, szóhasználatunkból még véletlenül sem akar kikopni. A szállóigévé vált kifejezést az elmúlt századokban már számtalanszor megcáfolták, mégis úgy érzem, hogy soha nem volt annyira aktuális, mint mostanság ennek ellenkezőjéről beszélni. Persze a közmondás értelmezése már alapjaiban vitára adhat okot, hiszen van olyan nézőpont, amely szerint az idő olyan, mint a pénz, meghatározott mennyiségben áll rendelkezésünkre. Hétköznapi értelemben azonban az emberek nagy többsége az „idő pénz” kifejezést arra érti, hogy adott idő alatt, mennyi pénzt lehet termelni. Ezért rendszerezünk, gépesítünk és eszünk „kényelmi ételt”, hogy több időnk...

Tovább olvasom

Amit anya érez

Hányszor halljuk, hogy az óvoda megkezdése gyermeknek és szülőnek egyaránt nehéz. Jobbára azonban a gyerekről esik szó, hogyan élje túl, hogyan legyen az elválás nehézségektől mentes… Persze, hiszen szegény nem tudja elmondani, mit érez, csak azt látja, hogy otthagyják, idegenek között… A szülők ellenben már felnőtt emberek, tudják előre, hogy eljön majd az idő, amikor el kell engedniük csemetéiket. Az évek során megtanulták érzelmeiket kordában tartani, indulataikat kezelni. Megtanulták – tudják… Egy ideig, aztán történik valami, talán egészen apró dolog, és borul minden. A héten kisfiam is megkezdte az óvodát. Mondhatjuk, hogy jól viseli, délelőtt már nélkülem is bennmaradt,...

Tovább olvasom

Kérjen értesítést az új cikkekről!

Iratkozzon fel bejegyzés értesítőre.

Sikeres feliratkozás a bejegyzés értesítőre.