Select Page

Szerző: Kaveczki Andrea

Trendinek lenni trendi

Nem fogom letagadni, hogy frusztrál ez a kérdés, nem tudnám és nem is akarom. No, nem állandóan, inkább csak időről időre. Ilyenkor előkerül agyam rejtett zugából, felszínre tör, én pedig kicsit hagyom folyni a háborgást, felhúzom a zsilipet, hadd zúduljon, hadd ömöljön, mint a medréből áradó folyó. Mikor „referens” lettem, ismét aktuálissá vált az idegen szavakkal fennálló furcsa kapcsolatom. Használom én is, talán anélkül már nem is lehet manapság „kommunikálni”, de azért zavar. Leginkább olyankor, ha tökéletes magyar megfelelőnk is van az adott kifejezésre. Elképzelhető, hogy minden a bébiszitterrel kezdődött – legalábbis egy ismerősöm ezt mondta, amikor beszélgetésünk során...

Tovább olvasom

A dolgozó nő újraszületése, avagy anya első munkanapjai

A megsárgult festékű ajtó előtt megemeltem a kezem, de kopogás helyett csak hozzáérintettem a kézfejem, aztán leejtettem magam elé, mintha egy nagy kő húzta volna le. Néhány mély levegő után újra próbálkoztam, hallottam saját ziláló lélegzetem, miközben szívem a torkomban dobogott. A néma folyosón minden mozdulat hangosnak tűnt, a halk kopogás dübörgésként hatott. – Tessék! Először csak a fejemet dugtam be a résnyire nyitott ajtón, de aztán beléptem közéjük. Az irodában három arc nézett fel rám. Láttam a szemüket. Kék és barna, a hajuk szőke, rövid vagy barna, göndör, mindegyik más és más… Egyben azonban egyformák voltak: idegenek, akikről...

Tovább olvasom

Anya napi bakancslistája

A „bakancslista” elnevezést az idestova tíz éve készült nagy sikerű ugyanezen a címen futó film honosította meg a tudatomban. A hollywoodi mozi közül számomra kiemelkedő alkotás nem egy klasszikus szirup, de nem is a szokásos horror-terror akció. Két, a halál küszöbén álló idős férfiról szól a történet, akik megvalósítják mindazt, amit eleddig kihagytak életükből. Lehetséges, hogy nem csak az én szókincsemben köthető össze a szomorkás vígjáték és a bakancslisták népszerűsége, hiszen egy ideje nincs olyan nap, hogy ne kerülne elő valamelyik műsorban vagy cikkben. A bakancslista egyébként nem más, mind azon vágyaink, álmaink, terveink összessége, amit mindenképpen szeretnénk megtenni...

Tovább olvasom

Amikor a másé hisztizik…

Legszebb öröm a káröröm – szokták mondani. Leginkább azért, mert úgy hiányzik belőle az irigység, mint tablettás borból a „Tokaj szőlővesszejin” termett kései aszú. Így vagyok ezzel én is, amikor más gyereke kezd velőtrázó ordításba a bolt vagy az utca kellős közepén. Az első döbbenet után hihetetlen boldogság árad szét bennem. Vajon mi okozza ezt a felemelő érzést? Miért olyan jó látni, amikor a másé hisztizik? – Nyilvánvaló, hogy egyfajta visszaigazolást jelent minden szülő részére. Meggyőződünk arról hogy a miénk sem rosszabb, és a másé sem jobb. Mert hiába mondjuk, hogy nem érdekel a másé, igenis számít. Ha az...

Tovább olvasom

Lehet-e a szeretet fokmérője az ajándék?

„András után vasárnap…” igaz idén előtte, de hivatalosan is megkezdődött a karácsony-várás időszaka. Persze a nagyáruházakban jóval korábban, hiszen már októberben lehetett szaloncukrot kapni, csakhogy biztos ne felejtsük el, és biztos legyen kínos szitu, ha a kisgyerek megkérdezi, hogy az miért van ott? Ezzel együtt, amikor a naptár decemberre fordul, egyre többen ébredünk rá, hogy ho-ho: ajándék is kell ám. Mert kell! Felmerül a kérdés, hogy vajon az ajándék fokmérője lehet –e a szeretetnek? Rágalom, dehogy! Hiszen szertetetet kell adni, meg együttlétet. Bla-bla. Félre a sallangokkal, a vásárlási statisztikák azt mutatják, hogy az emberek többsége igenis szeret karácsonyra vásárolni,...

Tovább olvasom

Kérjen értesítést az új cikkekről!

Iratkozzon fel bejegyzés értesítőre.

Sikeres feliratkozás a bejegyzés értesítőre.