Select Page

Szerző: Kaveczki Andrea

A divat és én

Egy ideje tudom, boltba kell járnom, hogy jöjjön az ihlet, mert olyankor mindig történik valami. Térjünk is a tárgyra – mit tehet egy nő, ha évek múltán tér vissza dolgozni? Első körben talán illik normálisan felöltöznie. Egy irodában például úgy, hogy ne legyen kirívó, de harmincvalahány évesen ne is nézzen ki ötvennek. Mondanom sem kell, ebben a cipőben járok én is. (Nem véletlenül használtam ezt a kifejezést, lesz még szó a lábbelikről.) Ahogy közeleg visszatérésem napja a munka világába, úgy érzem fejem felett Damoklész kardját, amint minden lépésnél azt susogja: „Vége a melegítős korszaknak!” Vége! Ám legyen így! Nemrégiben...

Tovább olvasom

Az idő pénz?

„Az idő pénz” így szól a régi mondás, és hiába az idő vasfoga, szóhasználatunkból még véletlenül sem akar kikopni. A szállóigévé vált kifejezést az elmúlt századokban már számtalanszor megcáfolták, mégis úgy érzem, hogy soha nem volt annyira aktuális, mint mostanság ennek ellenkezőjéről beszélni. Persze a közmondás értelmezése már alapjaiban vitára adhat okot, hiszen van olyan nézőpont, amely szerint az idő olyan, mint a pénz, meghatározott mennyiségben áll rendelkezésünkre. Hétköznapi értelemben azonban az emberek nagy többsége az „idő pénz” kifejezést arra érti, hogy adott idő alatt, mennyi pénzt lehet termelni. Ezért rendszerezünk, gépesítünk és eszünk „kényelmi ételt”, hogy több időnk...

Tovább olvasom

Amit anya érez

Hányszor halljuk, hogy az óvoda megkezdése gyermeknek és szülőnek egyaránt nehéz. Jobbára azonban a gyerekről esik szó, hogyan élje túl, hogyan legyen az elválás nehézségektől mentes… Persze, hiszen szegény nem tudja elmondani, mit érez, csak azt látja, hogy otthagyják, idegenek között… A szülők ellenben már felnőtt emberek, tudják előre, hogy eljön majd az idő, amikor el kell engedniük csemetéiket. Az évek során megtanulták érzelmeiket kordában tartani, indulataikat kezelni. Megtanulták – tudják… Egy ideig, aztán történik valami, talán egészen apró dolog, és borul minden. A héten kisfiam is megkezdte az óvodát. Mondhatjuk, hogy jól viseli, délelőtt már nélkülem is bennmaradt,...

Tovább olvasom

Emlékekkel teleírt lapok

Akárki akármit mond, gyűjteni jó! Többször hallottam már, hogy ez a foglalatosság a magyar ember sajátja… Úgy hírlik, minden a takarékbélyeggel kezdődött. Annyira hozzászoktunk a halmozáshoz, hogy már semmire nem tudunk nemet mondani, minden matricát, minden kis kártyát elteszünk, amit csak kapunk. Én azonban korántsem vagyok biztos abban, hogy a gyűjtögető életmód hungaricum lenne, sokkal inkább tartom emberi tulajdonságnak. Ma is odahaza jártam, felszaladtam a szobámba egy könyvért. Tudtam, mit keresek, kifejezetten emlékeztem még a színeire, és a kis aranyhörcsögre a címlapon. Úgy gondoltam pont jó lesz most a gyerekeknek, ugyanis beindult nálunk a rágcsáló szezon, na nem a...

Tovább olvasom

Magtárból Élményközpont

Emelje fel a kezét, akinek eszébe jutna egy 300 éves gabonaraktárba fémkorlátatot építeni, telerakni különböző szerkezetekkel, majd 5D-s filmeket vetíteni, konferencia termet berendezni és bemutatni néhány science show-t! Senki nem jelentkezik? Szerencsére mégis volt ilyen elképzelés, amit aztán meg is valósítottak. A Mosonmagyaróvári Futura Élményközpont a Mosoni Polgári Kör ötlete alapján jött létre. Az eredeti koncepciót Egyed László (Csodák Palotája) készítette. A kivitelezés során azonban egy helyi tervező csapat, Fűzfa Zoltán vezetésével átalakította azt. A kiállítást végül négy emeleten, a négy őselem köré csoportosítva (víz, föld, levegő, tűz) építették fel, és több, a Szigetközt bemutató eszközt is elhelyeztek. Igyekeztek...

Tovább olvasom

Kérjen értesítést az új cikkekről!

Iratkozzon fel bejegyzés értesítőre.

Sikeres feliratkozás a bejegyzés értesítőre.