Select Page

Szerző: Kaveczki Andrea

A kávé illata

Jól emlékszem azokra a régi reggelekre, amikor a pörkölt kávé friss illata szinte bekúszott a bőröm alá. Habár én akkoriban még nem éltem efféle élénkítő szerekkel, mégis hozzátartozott az ébredéshez a kávéfőző kotyogása, majd a lakást elárasztó tüzes aroma. Megvolt a diszkrét bája, ahogy szüleim közösen, minden alkalommal megitták az egy-egy csésze feketét. Abban a tíz percben nem siettek sehova. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt alig lehetett kotyogós kávéfőzőt kapni, a lábamat is lejártam, mire végre sikerült ráakadnom egyre. Szerencsére néhányan felismerték, hogy ennek a kis szerkezetnek a mai napig van létjogosultsága. Habár rohanó világunkban egyre elterjedtebb az instant, a...

Tovább olvasom

LillaLulla – Látogatás Perger-Wenszky Lillánál

Izgatottan ültem be a kocsiba, majd elindultam Lillához, Lullára. Hogy hol van Lulla? Sokan talán még soha nem olvastak vagy hallottak erről a településről, így elengedhetetlennek tartom, hogy néhány szóval bemutassam. Lulla egy Somogy megyei kis falu, amely a magyar tengertől délre, alig 10 km-re található. A 2012-ben átadott aszfaltos útnak köszönhetően, már nem a zsáktelepülések sorát szaporítja. Balatonendréddel és Zamárdival közvetlen kapcsolatban van, így az M7-es autópályáról szintén elérhető. Mondhatni, hogy mára bekerült a Balaton parti települések körébe, habár az eltelt három-négy év alatt, még csak néhányan fedezték fel. Pedig Lulla dombjairól – szép tiszta időben – látni...

Tovább olvasom

Háztartási gépek, bioélet és finnyás gyerek

Néha úgy érzem, hogy a különféle gépek szinte uralkodnak felettünk. Nem, nem afféle sci-fire gondolok, egyszerűen csak arra, hogy háztartásunkban manapság milyen sok masina található. Lassan mindenki megbékél a turmixszal, egyre elterjedtebb a mosogatógép, sőt a szárítógép is sok helyen fordul már elő. A reklámok, a különböző főzőműsorok mind-mind azt sugallják, hogy vegyél smoothie makert, aprító gépet és tojásfőző automatát, hiszek ezek nélkül nem élet az élet. Az elmúlt évtizedekben voltak ketyerék, amelyek szinte divatba jöttek, majd szép lassan leáldozott a csillaguk. Ebbe a sorba tartozott a kenyérsütő is. Enyhe kifejezés tehát, hogy szkeptikus voltam, amikor először hallottam a...

Tovább olvasom

A „Varangykirály” legendája

Egyszer, amint éppen a nagyvárosba igyekeztem, összefutottam egy régi ismerősömmel, Tomival. Már tíz éve is volt annak, hogy utoljára találkoztunk, de szalmaszőke haja, kerek, mosolygós arca mit sem változott. – Szia! – köszönt örömteli hangon. – Mi van veled? – Minden rendben – mondtam, és megöleltem, mint ahogy a rég nem látott barátokat szokás. Habár jó ideje nem találkoztunk, egyből élénk beszélgetésbe elegyedtünk. Néhány mondattal hamar kimerítettük a jelent: munka, egyetem és a szokásos… Témánk gyorsan közös emlékeinkre terelődött, pontosabban arra a tíz napra, amit együtt töltöttünk, akkor… Akkor nagyon régen, Szlovákiában. – Emlékszel a békára? – kérdezte. –...

Tovább olvasom

Mit főzzek ma?

Belesütöttem én már pogácsába vizsgadrukkot, munkahelyi stresszt és ezernyi más bánatom. Ha nekiláttam a konyhában tüsténkedni, a paradicsomnak virág alakja volt, a tészta pedig csillagot formázott. Akkoriban nem kellett naponta ételt tennem az asztalra, így ha nem volt kedvem, nem főztem. Láttam ugyanakkor azt, amikor gyakorló háziasszonyok már reggel nyolckor azon görcsöltek, hogy mit eszik majd a család este. Nem akartam körmöt rágó, idegeskedő feleség, illetve anya lenni, aki céltalanul mászkál a boltban kocsiját tologatva, ami teljesen üres, avagy éppen fordítva, megvette már az egész boltot, hogy végül összedobjon egy palacsintát. Amikor másért is felelős lettem, ebbéli félelmeim megvalósulni...

Tovább olvasom

Kérjen értesítést az új cikkekről!

Iratkozzon fel bejegyzés értesítőre.

Sikeres feliratkozás a bejegyzés értesítőre.