„Az idő pénz” így szól a régi mondás, és hiába az idő vasfoga, szóhasználatunkból még véletlenül sem akar kikopni. A szállóigévé vált kifejezést az elmúlt századokban már számtalanszor megcáfolták, mégis úgy érzem, hogy soha nem volt annyira aktuális, mint mostanság ennek ellenkezőjéről beszélni. Persze a közmondás értelmezése már alapjaiban vitára adhat okot, hiszen van olyan nézőpont, amely szerint az idő olyan, mint a pénz, meghatározott mennyiségben áll rendelkezésünkre. Hétköznapi értelemben azonban az emberek nagy többsége az „idő pénz” kifejezést arra érti, hogy adott idő alatt, mennyi pénzt lehet termelni. Ezért rendszerezünk, gépesítünk és eszünk „kényelmi ételt”, hogy több időnk maradjon. De mire?

ido_be_1

Napok óta rágódom ezen a kérdésen, csak forog bennem a gondolat, mint egy mócsingos, emészthetetlen falat. Mi az idő? Olyan megfoghatatlan, mégis meghatározza mindennapjainkat, korlátok közé szorít, szabályoz. Látszólag sok van belőle, de ha nyargaló boldog perceinkre gondolunk, akkor nagyon is érezzük véges voltát. Éppen ezért hajlamosak vagyunk hajszolni az életet, rohanunk, kapkodunk, egyre felületesebben éljük mindennapjaink. Inkább már csak szalagcímekben olvassuk a híreket, ezek alapján jutunk információhoz, amit aztán önmagunk formálunk a saját igazságunkká.

Vajon ismeri – e a magyar történelmet, aki pusztán annyit tud, hogy a Dózsa-féle parasztfelkelés 1514-ben volt. Igen, ez alapján rengeteg következtetést vonhatunk le. Pl. azt, hogy valamikor, nagyon régen Dózsa, aki minden bizonnyal paraszt volt (amúgy végvári vitéz) valami kalamajka élére állt. Tényleg elég ennyi ahhoz, hogy jártasnak mondjuk magunkat a magyar történelemben? Tudjuk, hogy miért robbant ki az a felkelés? Mit akartak? Mit követeltek? Mi volt az előzménye és a következménye? Dehogy! Lássuk be, ez a felületes, lexikális tudás nem tesz bennünket történésszé, ahogy a rapid randi sem túl jó alkalom arra, hogy megismerjünk egy embert, adott esetben életünk párját. Nem leszünk társadalompolitikusok, ha tudjuk, hogy hírességeink közül éppen kik mentek szét, avagy jöttek össze, mégis úgy faljuk ezeket a híreket, mintha olcsóbb lenne a kenyér attól, ha tisztában vagyunk azzal, ki adta be éppen a válókeresetet. Miért?

ido_be

Mert nem kell időt szánni rá? Nem kell elmélyedni, gondolkodni rajta? Meghallgatjuk vagy elolvassuk, és elpöcköljük, mint a cigarettacsikket, a lényeg, hogy információt kaptunk (igaz felesleges), de nem vett el túl sok percet az életünkből… Ne is! Hiszen azzal vigyázni kell, mert az pénz. Akárhogy is nézem, az idő nem pénz, és még csak meg sem vásárolható. Hiába van sok pénzünk, nem vehetünk rajta plusz éveket, hogy pótoljuk az elpocsékolt életünk. De akkor mi az idő? Én úgy hiszem, sokkal inkább érték. Érték, hiszen tényleg végesen áll rendelkezésünkre. Társadalmunk csődje, hogy számunkra értéket csakis a pénz képviselhet. Ezért kapkodunk, rohanunk, címsoros híreket olvasunk, az időnk pedig értéktelen lesz. Felületessé válik a tudásunk, tájékozottságunk, kapcsolataink és életünk nem lesz más, mint bóvli.

Jómagam tehát átírnám ezt a mondást, a továbbiakban inkább úgy használnám, hogy „az idő érték”. Ha értékes időnket önmagunkra és szeretteinkre fordítjuk az életünk is értékesebb lesz. Minden másodperc, amit gyerekeinkre áldozunk, érték, nekünk is, nekik is. Minden perc, amit mozgással töltünk, érték, mert karbantartjuk magunkat. Minden perc, amikor a konyhában szorgoskodunk, érték, hiszen magunkért és a családodunkért tesszük. Annak ellenére igaz ez, hogy éppen ezekkel a dolgokkal nem keresünk pénzt és annak ellenére is igaz, hogy pontosan ezeken a dolgokon akarunk időt spórolni, ellenben gondolkodás nélkül pazaroljuk másodperceinket külsőre talán csillivilli, ámde belülről kongóan üres dolgokra, amiket aztán arra használunk, hogy időt spóroljunk. Csak Csak még mindig nem tudom, hogy mire?még mindig nem tudom, hogy mire?