Patríciát a Trendalelke vállalkozónői reggelin ismertem meg. Érdekfeszítő előadást tartott az általa használt közösségi médiáról, majd megtudtam, hogy a kecskeméti Nefrit butik tulajdonosa, ahol egyedi ruhák széles választékával és személyre szabott öltözködési tanácsokkal várja a vásárlókat. Megragadott a természetessége, a stílusa és a személyisége, úgyhogy elhatároztam, beszélgetni szeretnék vele.

Tudom, hogy eredetileg óvónő vagy. Hogyhogy most mégis itt beszélgetünk?

Nagyon szerettem óvónőként dolgozni, és a visszajelzések alapján a gyerekek és a szülők is szerettek engem. Sajnos azonban húsz éves koromban sclerosis multiplexet diagnosztizáltak nálam, ami annyira legyengítette az immunrendszeremet, hogy nagyon fogékony lettem a gyermekbetegségekre és nem mehettem gyermek közösségbe. Nem elég, hogy meg kellett küzdenem azzal, hogy gyógyíthatatlan betegségem van, még pályát is módosítanom kellett. Persze nem egyből, hiszen először az egészségügyi problémák megoldása volt a feladat. Úgyhogy szakmai tekintetben kimaradt 15 év az életemből, viszont hál’Istennek, ez idő alatt férjhez mentem és született két gyönyörű iker gyerekem (az óvodai gyerekek helyett).

A szakmai váltás pedig úgy történt, hogy egyszer itt volt egy barátnőm Amerikából és sok furcsa, testalkatának nem megfelelő ruhát vásárolt magának. Elvittem őt néhány helyre, ahol nagyon jó, hozzá illő darabokat találtunk. Olyan jól sikerült a vásárlás, hogy hamarosan férjet is talált magának és vele ment vissza Amerikába. Nos, ez a barátnőm kérdezte meg tőlem, hogy miért nem vagyok stylist. 2003-ban nem volt ez annyira divatos, nem is igen tudtam, hogy mi ez. Mindenesetre kerestem egy iskolát, beiratkoztam és elvégeztem. Elkezdtem dolgozni, különböző üzletekbe hordtam a magán vásárlóimat öltöztetni. Az egyik ilyen kecskeméti üzlet tulajdonosa néhány éve úgy határozott, hogy befejezi a pályafutását, én pedig átvettem tőle a Nefritet.

 Azt hittem, hogy ez egy megvalósult álom volt.

Soha nem álmodtam erről, de a stílus biztos, hogy bennem volt. Édesanyámnak fantasztikus stílusa volt, tőle hoztam nagyon jó dolgokat. Olyan szempontból talán mégis valamilyen szintű álom volt ez nekem, hogy szerettem volna, ha sok mindenkinek tudok ruhát adni az XS mérettől az XXL-ig. Szerettem volna bátorítani olyan hölgyeket is, akik negyven felettiek, teltebbek és nehezen vállalják magukat. Meg akartam mutatni, hogy nincs azzal baj, ha már nem húsz éves az ember és nem negyven kiló. Ez nem szégyen, hanem egy állapot. Nem kell ezért zsákba öltözni.

Mióta üzemelteted a Nefrit butikot?

Négy és fél éve (a butik egyébként 25 éve a Nefrit nevet viseli).

Milyen ruhákat találunk nálad?

Olaszországból hozom a ruhákat, többnyire a negyven fölötti korosztály és a teltebb hölgyek találnak nálam nagyobb választékot, de természetese hozok kisméretű S illetve XS méretet is.

Többször is elhangzott, hogy „öltöztetőnő” vagy.  Ez személyre szabott tanácsokat és ruhákat jelent?
Igen. Azt szeretném, hogy aki innen kimegy, az szeresse magát, hogy tetsszen magának, legyen elégedett és boldog. A jó megjelenése mellé a lelkét is szeretném egy kicsit támogatni.

 Miért döntöttél úgy, hogy a ruháidat Te mutatod be?

Azért, mert nem működtek az addigi megoldások. Az elején nem én mutattam be őket, hívtam modelleket, utána bloggereket fizettünk, egyikkel sem haladtunk semmire. Egyszer valahogy engem fotóztak le és észrevettem, hogy ez tetszik a hölgyeknek, vásárolják a ruhákat és bátorítanak. Örülnek, hogy van ilyen is.

Hogy telik egy átlagos heted?

Változó, mert próbálok egyensúlyt tartani az egészség, a munka és a család között. Nagy szerepet kap az életemben az édesanyám, akivel nagyon sok értékes percet szeretnék tölteni. A munkahelyemet is próbálom családiassá tenni. Olyanná, ahova jó bejönni. Nincs fix menetrendem, mert néha előadásokat tartok és sokat utazom. Két három hetente Olaszországban vagyok, illetve egy-két napot töltök hetente Budapesten is privát ügyfeleknél.

 Milyen témában tartasz előadásokat?

Legutóbb a szépészeti szakmában vizsgáztató hölgyeknek tartottam előadást arról, hogy vizsgáztatáshoz hogyan öltözzenek fel. Máskor óvónőknek, ahol stílus körképet adtam nekik. Öltözködéstan, etika, öltözködés kultúra szerepelt a témák között.

 Mit lehet tudni a családodról? (két gyermek, ha jól tudom, egy fiú és egy lány, férj).

Huszonöt éve vagyok házas és hálás vagyok a sorsnak, hogy ő a férjem. Bármikor hozzá mennék férjhez újból. Ő a támaszom, a maximális biztonságom. Ikergyermekeim vannak, ötös iker terhességből született lombik páros. Egy fiú egy lány. Mindketten a Corvinus Egyetemre járnak, a lányom egy héten belül záróvizsgázik és kezd dolgozni az egyik helyi nagy cégnél. A fiamnak még van egy fél éve, utána mesterképzésen folytatja a tanulmányait.

 Egyik posztban azt olvastam, hogy a „betegségem miatt” speciális edzést választottál. Szabad kérdezni a betegségről? Mit kell másképp csinálnod?

Ez egy ezer arcú betegség, mindenkire másképp hat. Nekem erős fájdalmaim vannak, nem vagyok terhelhető. Ezért nagyon fontos, hogy megtaláljam az egyensúlyt az életemben, ami nem könnyű! Ráadásul mindenből a legjobbat szeretném magamnak, edzésből is. Volt egy hely, ahol biciklizni kellett és ez azért nem volt annyira megterhelő, mert fekve lehetett csinálni. Tetszett! Be kell vallanom, hogy sajnos az edzésre nagyon kevés időm marad.

 Azt olvastam, hogy „Mosolyogj! Mosolyt kapsz cserébe”. Mondhatjuk, hogy ez az életfilozófiád?
Igen. Ezt így tapasztalom, így érzem és így élem az életem. Jót adj és jót kapsz cserébe!

Mit üzensz az olvasóknak és az „alkotó nőknek”?

Szeresd magad! Ne várj mindig valamire! Hidd el és éld meg a pillanatot, a csodát, a mai napot!

Köszönöm szépen a beszélgetést!