Brunszvik Teréz, múltunk egyik legkiválóbb nőalakja, nagyszerű ember volt. 1775-ben született Pozsonyban, ifj. Brunswick Antal gróf és Seeberg Anna bárónő első gyermekeként. Alakját kortársai Széchenyihez hasonlították, ő volt kisdedóvás és nevelés apostola és a nőnevelés úttörője

Pestalozzi, a példakép

Brunszvik Teréz filantróp (emberbarát) szellemben nevelkedett, s így fogékony lett minden iránt, ami az emberiség jobbítását szolgálta. 1808-ban testvérével, Jozefinnel külföldi útra indult, hogy megfelelő nevelőt vagy nevelőintézetet keressenek Jozefin fia számára. Első állomásuk Németország volt, ahol mindenütt Pestalozzi magasztalásával találkoztak. Teréz érdeklődését is felkeltette a mester, kinek vitaestjein rendszeresen részt vett. Az ott töltött 48 nap során értette meg, hogy önmagunk tökéletesítése nélkülözhetetlen, hogy az anya-gyermek kapcsolat döntő fontosságú, és, hogy a gyermekkor a legfogékonyabb korszak életünkben.

Brunszvik Teréz

Brunszvik Teréz

Mire hazaértek Magyarországra, életre szóló elhatározás fogalmazódott meg benne és megpróbálkozott a gyermekvédelem első társadalmi szervezésével már 1810-ben. Felszólalásokat fogalmazott és gyermekgondozói pályára buzdított. Módszere nem vált be, ekkor még csak családja és ismerősei körében próbálkozott. 1817-től bekapcsolódott a hazánkban erőteljesen megindult Pestalozzi-módszer elterjesztésébe. Párhuzamosan több intézmény (Nőegyletek, szorgalomiskolák, „Angyalkert” – az első magyarországi kisdedóvó, a Krisztinavárosi Ipariskola, Cselédiskola, stb.) megalapításán fáradozott.

Brunszvik Teréz és Joseph Wertheimer

1826-ban Brunszvik Terézhez eljutott Samuel Wilderspin: Infant Education című könyve, amit Joseph Wertheimer fordított. 1827-ben Teréz felvette vele a kapcsolatot és ezzel kezdetét vette hat éven át tartó levelezésük. Teréz általában problémáival, kérdéseivel, kéréseivel, közléseivel kereste fel a bécsi pedagógust.

Az első magyar óvoda

A XIX. században Magyarországon is egyre több nő vett részt a termelésben, így egyre többen igényelték, hogy gyermekükről távollétükben intézményes keretek között gondoskodjanak. Közép-Európa első óvodáját 1828. június 1-jén nyitotta meg Brunszvik Teréz budai házában, a krisztinavárosi Mikó utcában. Ezeket követte még kettő, a Vizivárosban és a Várban. Brunszvik Teréz intézete és az azt követők nem a mai értelemben vett óvodák voltak, hanem kisgyermekiskolák (korabeli nevük: „kisgyermeki őrintézet” vagy „kisdedóvó”).

martonvasar-brunszvik-terez-ovoda-

Szervezett keretek

Brunszvik Teréz. javaslatára Kossuth Lajos, Bezerédj István és Szentkirályi Móric reformpolitikusok részvételével 1836-ban létrehozták a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországon Terjesztő Egyesületet. Ez az országos hatókörű társadalmi szervezet vállalta az óvodák szervezését és fenntartását. Tagjai 6 esztendőn évi 6 ezüstforintot fizettek be erre a célra. Működésük eredményeként az óvodák száma 1848-ig 89-re emelkedett.

A foglalkozások és résztvevőik

A 2-6 év közötti gyerekek 48 órát töltöttek hetente az óvodában, ahol igyekeztek számukra különösen hasznos ismereteket nyújtani. Tanultak: olvasást, számolási és geometriai alapismereteket, grammatikai alapokat, zoológiát, illetve megismertették velük az ember testrészeit és a környezetben előforduló tárgyakat. Foglalkoztak földrajzi, természetrajzi, technológiai és egészségtani ismeretekkel is. A gyakorlati életre való felkészítés jegyében bemutatták nekik a leggyakoribb mesterségeket, foglalkozásokat, időszámítási ismereteket és a használatban lévő pénzegységeket is megismertettek velük. A tanítók nagy gondot fordítottak a gyerekek valláserkölcsi nevelésére is. Jól érzékelhető erkölcsi tanulságokat tartalmazó mesék, versek mellett nevelő szándékkal átszőtt szövegű dalocskák is elhangzottak. Az óvoda életéből nem hiányoztak a tornagyakorlatok és a játék sem. Délben abbahagyták a foglalkozást, mert mindenki hazament és otthon ebédelt. Az első óvodáknak- a kor hazai iskolai viszonyaihoz képest- különösen erős oldaluk lehetett a szemléltetés, a krisztinavárosi leltár ugyanis 88 képet tartalmaz: „24 kép az állatvilágról, 24 az iparismeretből és 40 a bibliai történetből„. Ugyanakkor feltételezhető, hogy szegényes játék eszköztárral rendelkezett az óvoda, mivel hintából is csak egyet találtak a leltárban.

Társadalmi támogatás

Az első pest-budai óvodák egy-egy arisztokrata hölgy adományából létesültek. Brunszvik Teréz széles köröket igyekezett megmozgatni az óvodák folyamatos anyagi ellátása érdekében. Ugyanakkor arra törekedett, hogy anyagi lehetőségükhöz mérten maguk az érintett családok is járuljanak hozzá fenntartásukhoz, részint a gyermek beíratásakor befizetett díjjal, részben havi hozzájárulás formájában. Az óvodák munkájának felügyeletébe első sorban az érdekelt édesanyákat akarta bevonni. Brunszvik Teréz nem a vagyonos polgárok gyermekeit várta óvodájába, hanem elsősorban azokat, akik “tehetetlenek gyermekeik jó neveléssire”, akiknek gyermekei “erköltstelenül, képtelenül, zabolátlanul elvadulnak”.

Képzések

Brunszvik Teréz az első óvodák megnyitásával egy időben előkészületeket tett a nevelőképzés megindítására is, és adományokat gyűjtött erre a célra. A már tevékenykedő tanítók továbbképzését, rendszeres tapasztalatcseréjét a jelek szerint ő maga irányította. Az összejövetelek hétfőn délutánonként voltak, a nyári időszakban 6 órától, ősztől kezdve pedig 5 órától. A tanítóknak a szükséges jelentésekkel kellett megjelenniük.

A tanító feladata

Brunszvik Teréz szerint a tanító fő feladata a gyermekekkel kapcsolatban a nevelés, amelynek elsősorban a szabad órákban a játéktéren van a helye. Itt kel megismernie e kicsinyek jellemét, hibáikat és rossz szokásaikat.” A századfordulón jelentős mértékben növekedett az óvodák száma, kiszélesedett az óvónőképző intézetek hálózata. 1895-ben az óvodák száma 1895, 1913-ban 2939. Valószínűleg Brunszvik Teréz munkásságát is alapul véve, Eötvös József közreműködésével 1891-ben életbe lépett a kisdedóvást szabályozó törvény.

Ez önmagában is elég volna nagyságának elismeréséhez. Brunszvik Teréz azonban nemcsak óvodaalapító volt. Naplóiból az derül ki, hogy filozófus, pszichológus, iskolaalapító, pedagógiai gondolkodót, női emancipációért küzdő, könyveket kölcsönző, felvilágosult szellemiséget terjesztő nagyszerű ember..

 

Összeállította: Vég Erzsébet

Forrás: jgypk-gyp.aerinne.hu