Minden kislány szeret gyöngyöt fűzni, hajtogatni, virágokat rajzolni, ragasztani. Aztán ahogy nőnek, elengedik álmaikat, a gyöngynyakláncot aranyra cserélik, a ragasztót és az ollót pedig talán tűzőgépre, gémkapocsra. Szerencsére azonban vannak kivételek, akik megmaradnak, vagy adott esetben visszatérnek hobbijukhoz, ami aztán életükké válik. Rovatunkban egy hölgyet mutatunk be, aki jelenleg is – többek között –  ékszereket készít. Legyen az kristály, ásvány vagy gyöngy, csodát varázsol belőlük. Olyat, amelyre jó ránézni, megérinteni. Az ember szinte elcsábul, hogy ékszert vásároljon, még akkor is, ha nem hord ilyet, és nem stílusa. Amennyiben mégis sikerül ellenállni a színes gyöngykavalkádnak, a lakásdíszekre már kevesen tudnak nemet mondani. Nem baj, hiszen a BeaBizsu választékából könnyen díszíthetjük, egyedivé varázsolhatjuk otthonunkat. Beus (Bónay Lászlóné) az üveget is megformálja. Keze közül, avagy kemencéje melegéből ízléses, néha extravagáns tárgyak kerülnek ki. Egyedi ajándékoktól elkezdve az esküvői ékszerekig minden fellelhető nála.

Bea_Be_X

– Hogyan kezdődött az egész?

Nálam is gyermekkorban kezdődött a kézimunka szeretete. Édesanyámmal együtt horgoltunk, hímeztünk, varrtunk, kötöttünk, minden kézimunkára megtanított, amit ő tudott. Még a harisnyafelszedésre is. Annyit gyöngyöztem, mint a többi kislány. Már tini voltam mikor hozzájutottam egy befőttesüvegnyi cseh kásagyöngyhöz, utána már mindenfélével próbálkoztam. A kézimunka szeretete megmaradt, a fűzés, gyöngyözés, ahogy mondtad visszatért, mikor ásványékszerekkel kezdtem foglalkozni a régi munkahelyemen. Amikor önálló vállalkozást indítottam, rájöttem, hogy mindenhol hasonló divatékszereket lehet kapni, ha találtam valami újdonságot egy nagykerben, utána nemsokkal a hozzám legközelebb található üzletbe is megérkezett ugyanaz vagy hasonló. Ez nem egyezett meg az én igényemmel, tennem kellett valamit, hiszen engem az egyedi dolgok vonzottak.

– Mióta van kemencéd?

Amikor rájöttem, hogy pontosan mit szeretnék, vettem egy mély levegőt – egyébként is kacsingattam más kézművesmunkák felé –  és készíttettem egy villamosmérnökkel egy kis ékszerkészítő kemencét. Ez volt az első kemencém, ami a mai napig üzemel. Elkezdtem szakmai nyílt napokra járni, majd nekiálltam tanulni és próbálgatni az üvegékszer-készítés csínját-bínját. Vettem részt fizetős oktatáson, továbbképzéseken… iparművészhez is elmentem, illetve voltam egy tanévet ötvös kurzuson, üvegezni és más szakmai tanfolyamokon. Ennek sosincs vége, haladni kell. Sok az új technológia és nagyon szeretek dolgozni az üveggel. Aztán újabb ajtók nyíltak meg.  A kiskemencébe csak kisméretű tárgyakat lehet készíteni, de én már tálakat is szerettem volna…  Hát feltettem mindent egy lapra. Felbontottam az életbiztosításomat és egy céggel behozattam egy nagyobb kemencét, Amerikából. Egy álom vált megint valóra… végre készülhettek a nagyobb tárgyak is.

Bea_Be_2

– Kedvenc ékszer? Vagy tárgy, amit készítettél? Kedvenc anyag?

Igen, így ahogy kérdezed sorban, van, van, van…  Ha ékszerkategóriára gondolsz akkor nagyon szeretem készíteni az esküvői ékszereket, az üveg és ásványékszereket. Ezek között számomra csak azt tesz különbséget, hogy mint anyagot, melyiket lehet jobban átalakítani a saját terveim szerint, de mindet szeretem. Például az esküvői ékszernél használok gyöngyöket, drótot, az ásványékszereknél kész csiszolatokat kombinálok, akár egymással, akár más anyagokkal. Az üveg talán ebből a szempontból a legnagyobb lehetőség, mert rideg, törékeny üveget vágok darabokra és olvasztom össze saját elképzeléseim szerint, és díszítem más üveggel, grafikával, dróttal, sőt még hideg utómunkával is lehet érdekes dolgokat művelni, hogy elérjem a kívánt hatást. Tárgy? Kedvenc van sok, emlékezetes talán az első nagyobb lakberendezési felkérésem, ahol a frissen elkészült lakberendező által végrehajtott átalakítás után engem kértek fel a dekorációs és használati tárgyak elkészítésére. Ez egy szép piros sorozat volt, amiben volt tál, falióra, gyertyatartó, falikép stb., és még üvegöntéssel kicsi védőmanó szobrocskát is készítettem. Izgalmas feladat volt. De szerettem a sportdíj készítést és elismerő plakettek, díjak, cégesajándékok tervezését készítését is.  Éééés ”jó móka volt” mikor az első üvegpalackok átalakultak kínáló tálakká. Az újrahasznosítás szinte folyamatosan napirenden van nálam. Az anyag? Bármi, amiből alkotni lehet. Szeretem az üveget, ásványt, de készítettem felkérésre dekorációt kávézóba, ahol építőipari anyagokkal és kávészemekkel oldottam meg a feladatot. De szeretek üveget festeni is, vagy saját grafikáimat, fotóimat üvegre beégetni. Szeretek sokfajta anyaggal dolgozni. Amikor üvegöntéshez készítem a pozitív mintát – ez agyagból készül – rettenetesen szeretem, mert itt tényleg a kezemmel formázhatom az anyagot, amit üveg esetében csak szerszámmal tehetek meg. Itt érzi az ember legjobban az anyag alakíthatóságát. De még a papírmunkát is szeretem, mikor a gyerekekkel gyöngyfűzés pihenőjében lazításként papír barkácsmunkát készítünk. Hadd ügyesedjen a kis kezük.

Bea_be_3– Volt már olyan, hogy valamit sajnáltál eladni és inkább megtartottad?

Ékszerben volt ilyen, használati tárgyaknál, ha megrendelés készül nincs mese, viszik. Ezeket, ha nyilvános helyen vannak néha megnézegetem. Ha tervek alapján, úgymond a vitrinbe készítek, hogy legyen választék a bemutatóterembe érkezőknek, akkor előfordult már, ha nagyon beleszerettem, így inkább egy barátnőmnek ajándékoztam, vagy a családba, hogy tudjam jó helyen van. Egy alkotó ember nem tarthat meg mindent.

– Van olyan, amit szeretnél kipróbálni?

Óhh, persze, a szakmai bakancslista folyamatosan nő… ha látok egy videót, vagy csak rápillantok valahol egy ékszerre, odatapad a szemem, mert a „vajon, hogy csinálta” kérdés rögtön felmerül bennem, utána addig mozog a vezérhangya, amíg meg nem találom a megoldást. Ez nem azt jelenti, hogy olyat szeretnék készíteni, hanem a „szakmai hogyan” -ok érdekelnek. Ezért notesz és ceruza mindig van nálam. Számtalanszor megesik, hogy megpillantok valamit, és az jut eszembe róla, hogy ez a forma milyen szépen mutatna tálon vagy ékszeren, beugrik egyéb ötlet, fel kell írni, rajzolni, hogy később ne merüljön feledésbe. Több köteg rajz, jegyzet van még, ami kipróbálásra vagy megvalósításra vár. Folyamatosan megújulni csak úgy lehet, ha az ember lépést tart az újdonságokkal és mindig fejleszti tudását. Ha jövő év végén nyugdíjba megyek – jönnek apránként a rajztömbök… Egy kézműves a két dolgos kezét nem tudja nyugdíjaztatni… ez a szakma szeretete. Csak egészség legyen hozzá.

Ennél többet pedig én sem tudok kívánni Beusnak, mint erőt, egészséget és még sok-sok színes-díszes csecsebecsét, üvegtárgyat.

Köszönöm a beszélgetést!