A dugódíjról elsőre biztosan a közlekedés vagy a szmogriadó jutna eszembe. Persze ehhez köze sincs, így következő körben valószínűleg előtolakodna kreativitásom mocskosabb része, és mosolyogva a természet lágy ölén megejtett tiltott légyottért kiszabott bírságra tippelnék… Naná, hogy még mindig rosszul, ugyanis szó sincs reggeli tolongásról a belvárosban, a környezetvédelemhez sincs semmi köze, sőt a parkban megejtett kufirchoz se. Akkor? A „dugódíj” nem más, mint a szállodai és éttermi szolgáltatásokhoz köthető az én olvasatomban úgymond „büntetés” jellegű intézmény. Történetesen, aki az adott szálloda területére ételt – italt visz be, és nem a hotel kínálatából csillapítja éhségét vagy szomjúságát, dugódíjat kell fizetnie. Tessék!? Pedig de! Még a kukát is ellenőrzik, ha pl. ottmarad a kekszes zacskó, akkor „általuk meghatározott díjat” kell fizetni. Hogy az mennyi? Van ahol meghatározzák, van ahol nem.

dugo_be_1

Maradjunk még mindig a jelentésnél. Nem attól dugódíj, hogy eldugjuk az élelmiszert és lebukunk. Az elnevezés az angol „congestion fee” magyar megfelelője. Ha valaki egy étterembe kívülről visz be bort és nem az itallapról választ, akkor nem számolnak fel szerviz díjat, ellenben egy jelképes összeget kell fizetnie azért, hogy a pincér kihúzza a dugót. Értem én, hiszen étterembe senki nem azért megy, hogy vigye magával a zsíros kenyerét, és a főasztalnál rápakolja a lila hagymát, de rezeg nálam a tolerancia léce abban az esetben, amikor egy szállodába, ahol több napot is eltöltünk, nem vihetünk be egy palack ásványvizet.

Magyarországon is létezik ilyen szálloda? A válasz igen, méghozzá több is. A leírás szerint be kell mutatnunk az általunk bevitt holmit. Amikor ezt olvastam, rögtön meg is jelent lelki szemeim előtt Reviczky Gábor, sarkain csomózott zsebkendőjével a fején, amint áll a kapuban és kiabálja, hogy „táskavizit”.

dugo_be

Ha a szállás étkezést is biztosít, akkor egyértelmű, hogy a vacsorához fogyasztok italt is, de ha családostul, gyerekekkel megyünk, akkor ne ők döntsék már el, hogy én bizony az általuk kipakolt sós mogyoróval és chips-szel nassoltassam a gyerekem, amikor az enyémek a túró rudit és a köles golyót szeretik. A szálloda amellett, hogy „kínosnak” ítéli a kintről behordott élelmiszert, egészségbiztonságra hivatkozik és az „ételmérgezés elkerülése” kifogás mögé bújik. Vagyis, ha valakinek befészkelné magát agyába a „lehúzás” szó, gyorsan felejtse el. Ez az intézmény értünk, a vendégekért van és semmilyen összefüggésbe nem hozható a kisstílűséggel. Egész egyszerűen arról van szó, hogy ha kintről viszünk be valamit, akkor bizony nem tudnak felelősséget vállalni a biztonságunkért. Kivéve, ha kifizetjük a dugódíjat, ugyanis akkor már simán bevihetjük a szalmonellás tojást és a kólikás ásványvizet.

A kicsinyes tálalás ellenére a valóságban korántsem volt ilyen éles és komoly a szabályozás. Ennek ellenére minden napra bőséges beszédtémát szolgáltatott a vendégek körében. Ahogy emlékszem, ki dacosan, ki vállrándítással fogadta a hírt. Olyanról azóta sem hallottam, aki ténylegesen fizetett volna dugódíjat, a mi számlánkon sem szerepelt, pedig utólag bevallhatom, hogy én bizony több liter saját magam által vásárolt ásványvizet is elfogyasztottam szobánk falai között.