A nyolcvanas évek közepén egy fiatalember négy barátjával alapított egy céget, a vállalkozás azóta is kft.-ként működik, s ezen nem is kíván változtatni. Ez a vállalkozás a rábapatonai Tutti Élelmiszeripari Kft. A fiatalembernek gyönyörű lánya született, aki ma éppúgy a cégben dolgozik, ahogy édesapja is. Prohászka Andrea, egy olyan cég, vezető embere, mely már elnyerte a Legjobb Női Munkahely díjat is.

Andi_3

Andrea, hogy kell elképzelni a Legjobb Női Munkahelyet? Mivel lehet kiérdemelni ezt az elismerést?

Sohasem tekintettünk úgy magunkra, mint a legjobb „női” munkahely. Mi egyszerűen egy nagyon jó légkörű, családias cég vagyunk, ahol a kollégákat a lehető legjobban megbecsüljük, közösen osztozunk a cég sikerein. Mikor a helyi Kamara megkeresett minket és bíztatott, hogy induljunk ezen a megmérettetésen, első hallásra inkább nemet mondtunk, mivel több más pályázatot adtunk be abban az időben, rendkívül elfoglaltak voltunk és legjobb női munkahelynek amúgy is inkább valami igazán csajos környezetet tudtunk elképzelni – pl. drogéria, szépségszalon… – nem egy ipari üzemet. A Kamara viszont kitartott és megígértette velünk, hogy legalább elolvassuk a kiírást. Ám legyen. Beleástuk magunkat az anyagba és megdöbbenve tapasztaltuk, hogy azok az ismérvek, amelyek a „Legjobb Női Munkahelyet” jellemzik, nálunk már rég megvoltak. Mi teljesen természetesnek vettük, hogy a lehető legtöbb módon segítsük a nők, az anyák, kismamák, vagy éppen nyugdíjas korú hölgyek munkáját. Soha sem diszkrimináltunk senkit sem egy állásinterjún a neme, kora, vagy bármilyen más ismérvek alapján, mindig az alkalmasság, a tudás alapján döntöttünk. Természetes volt, hogy kismamáink szabadon dönthetik el, hogy meddig és mikortól dolgoznak, ha számukra kényelmesebb, akkor 4 vagy 6 órában, a fő, hogy olyan megoldás szülessen, ami számukra és számunkra is a legjobb. Nagyon szomorúan tapasztalom, hogy ezt a lehetőséget nagyon kevés munkáltató kínálja fel, pedig számukra is nagy előnyt jelenthet, ha egy anyuka nem 3 évig esik ki teljesen a munkából, hanem 1 vagy 2 év után részmunkaidőben újra munkába áll. Arról nem is beszélve – saját tapasztalatból mondom, hiszen én is részmunkaidőben dolgozom már 5 éve – hogy 6 órában szinte egy teljes ember munkáját tudom elvégezni és ez a többi részmunkaidős kollégámra is igaz. A másik olyan előny, amit sokan figyelmen kívül hagynak, hogy az anyák a világ legjobb problémamegoldói. Kreatívak, rendszerben gondolkodnak és hatalmas energiákkal rendelkeznek. Kell ennél több?

A tinédzserek általában mindig mást akarnak csinálni, más jövőt képzelnek el, mint, amit a szüleik. Ön is ilyen volt, vagy Ön mindig is édesapja nyomdokaiba szeretett volna lépni?

Valójában ezen sohasem gondolkoztam. Kiskoromban ezer ötletem volt, hogy mi minden szeretnék lenni és mégis a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy felnőttként itt dolgozzak. Együtt nőttem fel a TUTTI-val. „Ő” volt a negyedik testvérünk, óvodás korom óta bejártam és nyolcadikos korom óta itt kerestem meg nyaranta a zsebpénzemet. Mai napig nem tudok csak munkahelyként tekinteni a cégre, mert olyan erős az érzelmi kötődés. Megfordult-e a fejemben, hogy édesapám nyomdokaiba lépjek? Talán igen, aztán ahogy megszülettek a gyerekeim, visszaszálltam a „Földre”. El kellett döntenem magamban, hogy kiváló vezető, vagy kiváló családanya szeretnék-e lenni és természetesen az utóbbi mellett döntöttem. Ha mindkettőt szeretném, akkor a vége középszerűség lenne, és ez nem lenne fair sem a családdal, sem pedig a céggel szemben. A TUTTI már túl nagy cég ahhoz, hogy valaki részmunkaidőben „vezetgesse”, ez hazardírozás lenne. A cég második emberének lenni viszont, aki mellett van egy olyan kiváló első számú vezető, mint édesapám és a jövőben majd az őt követő vezető, kivitelezhető család mellett is.

Andi_2

Milyen kötelezettségekkel jár a „magyar fagylaltkirály” lányának lenni?

Sokszor eszembe jut, hogy akinek úgy tűnik, hogy milyen könnyű is az én életem, azzal szívesen cserélnék egy hétre. J Amíg az ember nem érzi, hogy milyen az, amikor nagy felelősséget cipel a vállán, addig nem tudja miről van szó. Ennek csak egy része az a felelősség, hogy egy nagyon elismert, rendkívül okos és sikeres ember lánya vagyok, akitől csak részben örököltem vele született zsenialitását, valószínűleg háromfelé oszlott a három gyereke között. Szóval tisztában vagyok vele, hogy még nagyon sok munka vár rám, hogy egyáltalán a lábnyomába érhessek, de ezt mindenképp kötelezettségként kezelem. El kell tudni fogadni azt, hogy a munkahelyen és számos más közösségben is mindig, minden helyzetben példamutatóan kell viselkedni, ami van, hogy sikerül, van, hogy nem. Ez nem könnyű, főleg amikor még a fiatalság heve benne van az emberben. Ez egy hosszú tanulási folyamat, ahol az ember leginkább a saját hibáiból tanul. Tökéletes vezető nincs, én sem vagyok az és valószínűleg nem is leszek, de legalább törekszem rá.

A cégen belül milyen terület tartozik Önhöz? És ezen a területen mi okozza a legnagyobb kihívást?

7 éve dolgozom cégvezetőként, az azt megelőző 5 évben külkereskedelmi területen dolgoztam a cégnél. Nagyon sok területtel foglalkozom, mivel a cégvezetéshez tartozó feladatokon kívül még mindig sok időt töltök a kereskedőkkel, de hozzám tartoznak a különböző pályázatok, legyen az EU-s támogatás, vagy éppen egy díjra való nevezés és ezen kívül HR-es feladataim is vannak, meg persze a cég reprezentáció egy jelentős része. Ezeknek mindig csak az időhiány szab határt.

Származott-e valaha előnye vagy hátránya abból, hogy nő? Ha igen, hogyan élte ezt meg?

Hát én ezt nem is hátránynak nevezném, ez egy adottság, hogy az ember épp nőnek született. Ezzel számos olyan feladat jár, ami egy férfi életéből nagyrészt kimarad. Egy nőnek a karrier mellett még ott van élete legfontosabb feladatköre: az anyaság – ami a legkeményebb szerep az összes közül – és persze a nő a család összetartó ereje, az a láthatatlan energia, ami olykor a háttérből, vagy épp a középpontban, de összetartja a családot. Ez mind rengeteg energiát igényel és olykor magam is meglepődök, hogy a teljesítőképességem határa jóval távolabbi, mint azt korábban gondoltam volna. Ma két kicsi gyerekkel sokszor eszembe jut, hogy milyen gondtalan volt az élet még a családalapítás előtt, hiszen szinte csak magammal kellett foglalkoznom. Akkor ezt biztos nem így éltem meg, akkor a maga nemében az az élethelyzet sem volt olyan egyszerű és gondtalan. Utána eszembe jut, hogy „Úristen!” mennyivel könnyebb volt az élet, mikor még csak egy gyerek után kellett szaladnunk, holott az, abban az időben, nagyon nehéznek tűnt. Most pedig az tűnik olykor lehetetlen feladatnak, hogy két pici gyerekkel és rengeteg családi és munkahelyi feladattal megbirkózzak. Egyszer talán majd ez tűnik nagyon könnyű feladatnak. Sokszor eszembe jut, hogy férfiként mennyivel könnyebb lenne az életem, de ha újra nekifuthatnék, akkor is nő lennék, mert sosem szerettem a könnyebb utat választani. Nem hagynám ki azokat az élményeket, amelyek nőként megadatnak, férfiként viszont kimaradnék belőlük. Ami viszont nagyon jó felállás egy cégnél, ha az első két ember férfi-nő páros, mivel nagyon jól kiegészítik egymást. A férfi racionalitása és határozottsága, egy nő ösztönös intuíciója és érzelmi gazdagsága remekül egészítik ki egymást.

Andi_1

Cégvezetőként, nőként, mit érez a legnagyobb sikerének?

Leginkább azt, hogy mosolyogva lépek be minden reggel az ajtón és a kollégáim is így tesznek. Persze sorolhatnék ilyen-olyan projekteket, vagy helyzeteket, amelyeket egyedül kellett végigvinnem és nagyon büszke vagyok rájuk, de nekem a hosszú távú siker az, hogy mai napig örömmel végzem a munkámat és remélem a körülöttem lévők is.

Mondana pár szót a családjáról?

2010-ben mentem férjem egy osztrák grafikus-festőművészhez, akivel a Lions klubok ifjait tömörítő LEO klubok nemzetközi eseményein találkoztunk. 2011-ben született meg első fiúnk Alexander, majd 2015-ben Dániel. Győrben élünk, a férjem otthonról szabadúszóként dolgozik és gyakran jár Ausztriába, ahová az ügyfelei és kiállításai kötik. Az ő segítsége nélkül lehetetlen lenne az, hogy a gyerekek mellett szinte napi rendszerességgel be tudjak jönni az irodába. De ő tudja a legjobban, hogy nagyon szükségem van arra a napi pár nyugodt órára, amit munkával tölthetek. Nekem a TUTTI olyan, mint egy szanatórium, az otthoni nyüzsgés után ide jövök feltöltődni. Az otthonunkban eléggé „bábeli” állapotok uralkodnak, mivel én magyarul beszélek a gyerekekkel, a férjem németül, egymás között pedig angolul (vagy a három nyelv keverékén) kommunikálunk. Ember legyen a talpán, aki tud minket követni.

Andi_4

Mit gondol, vajon a legifjabb nemzedék folytatja-e a megkezdett munkát? Valójában van-e, lesz-e választásuk? Vagy ekkora cégnél ez már nem kérdés, valakinek folytatnia kell…

Ugyan a fiaim még csak 5 ill. 1 évesek, de az már most látszik rajtuk, hogy mindegyik igazi vezető egyéniség. A nagyfiam imád a TUTTI-ba jönni, már most közölte, hogy ő itt fog dolgozni, rögtön az óvoda után. Én azért még örülnék, ha pár évet iskolába is járna az ovi után. Azt már a születésükkor megfogadtam, hogy nem fogom őket egy bizonyos iskolába, vagy épp egy konkrét szakma irányába kényszeríteni, inkább arra fogom őket biztatni, hogy minél több dolgot próbáljanak ki és döntsék el maguk, hogy mi az, ami legközelebb áll a szívükhöz. Persze az, hogy ez a szakma, amit majd választanak épp TUTTI kompatibilis lesz-e vagy sem, nem tudhatjuk, ezt bízzuk a Sorsra és a gyerekekre. Kényszer nem lesz. Nagyon szeretném, ha világot látnának és rengeteg dolgot kipróbálnának, mielőtt „megállapodnak” egy hosszú távú munka mellett. Mindehhez szinte ajándékként kapják a többnyelvűséget, ez kitárja a világ kapuit számukra.