… annyi sem volt, talán csak egy pillantás, egy kacsintás, csak éppen elfordítottad a fejed egy percre… és mire visszanéztél már vége is volt. Hova tűntek a rudnays évek, amikor izgultál egy dolgozat, egy felelet miatt, amikor együtt találtátok ki, mivel „lepjétek” meg tanáraitokat? Megijedni sem volt idő, s már a diáknap forgatagában találtad magad.

Mert forgatag volt, ahhoz kétség sem fér. Reggel mindjárt a szalagavató műsorát láthattad újra, ismét könnycsordulásig nevettél a félreérthető, helyzetkomikumokon, vörösre tapsoltad a tenyered egy-egy jól sikerült poénon és most is ámulva nézted a fekete-fehér táncot. Jót nevettél az összevont érettségi vizsgán, s végül csodálattal nézted a tanárok által bemutatott fergeteges ír táncot. Végig jártad a folyosókat, bekukkantottál a diák büfébe, társasoztál az osztálytársaiddal, és az ismerős vagy ismeretlen évfolyamtársaiddal, még vért is adtál, kipróbáltad a petánque-t és a mocsárjárást, kézilabdáztál a tanárokkal, persze hagytad had nyerjenek… s végig jártad a főzőverseny résztvevőit, itt is ott is belekóstoltál a készülő finomságokba.

Lassan eljött a délután s indult a gépkaraván. Kis- és nagytraktorok sora, mindegyikben egy-egy diák feszített büszkén a megszerzett friss jogosítványát lobogtatva, fülig érő szájjal. Mellettük ott ültek az iskolát elhagyó diákok osztályfőnökei, tanárai. A három hintón az iskola vezetősége kapott helyet, de volt ott egy jobb napokat megélt IFA teherautó is, s e sok jármű, mind tele, veletek, az iskolát elhagyni készülő diákokkal. Nevetés, kiabálás, zeneszó, hangzavar és hirtelen megjelentek ők… a hupikék törpikék! Törpapával azaz törpmamával az élen, de hirtelen fel sem ismerted a tanárnőt… hiába no, egy szakáll csodákra képes.

Az egész város kint volt az utcán, s mindenki mosolygott, fotózott, vidáman integetett, neked is fülig ért a szád, s kacagva integettél azoknak, akik még nem élhették át ezt az élményt. Majd jövőre! – üzented a szemeddel, s büszkén feszítettél a felnőtté válás küszöbén. Este egy jót buliztál a haverokkal, s már előre örültél, hogy holnap, a ballagáson, a legszebb ruhádban feszíthetsz majd.

Ballagas_be

És eljött! Eljött Április 30-a, a ballagás napja. Reggel nyolcra ott voltak a tizenegyedikesek, hogy mire ti megérkeztek díszbe öltöztessék az egész iskolát. És milyen jó munkát végeztek! Illatozott az egész iskola, fehér és lila orgonák, szegfűk és tulipánok, liliom és ki tudja milyen virágok kompozíciója borította be a termeket, a folyosókat. Az utolsó osztályfőnöki óra is befejeződött, s már indult is az osztály még egyszer utoljára végig járni a jól ismert termeket. Titokban letöröltél egy könnycseppet, magad sem értetted, hogyan került az oda, hiszen nem vagy te egy érzelgős valaki…

Az ünnepség gyönyörű volt, a nap is sütött és a „diri” is olyan szépen beszélt… és mindenki olyan elegáns volt, jó volt ránézni a többiekre. Kiosztottak egy csomó ajándékot, számos könyvet, oklevelet, miegymást. Jutott neked is, s ettől még büszkébb lettél. És… most… valahogy úgy érezted, nem is akarsz elmenni, de az élet rád is vár. Előbb-utóbb meg találod majd a helyed, s amikor majd az unokáknak mesélsz, már tényleg csak a jóra emlékezel.

De addig még sok időd van, s most a legfontosabb az érettségi, és már az is itt van, hiszen hétfőn máris indul, elsőként a magyar, majd szépen sorban a többi. Kicsit görcsbe rándul a gyomrod, kicsit úgy érzed itt a világ vége, pedig nem!

A világ még csak most tárja ki kapuit igazán!