Az alábbi interjút egy olyan fiatal nővel készítettük, aki bár sikeres volt külföldön, mégis haza jött és itthon hasznosítja tudását. Közel negyven pályázó közül Kindli Erna, a Tresorit informatikai vállalkozás marketing és értékesítési igazgatója lett az „Év fiatal vezetője – 2016” pályázat győztese. Vele beszélgetünk most munkáról, életről, jövőről.

Erna_portre

Mindenekelőtt őszinte örömmel gratulálunk Önnek. Miért pályázta meg az Év fiatal vezetője címet?

Több okom is volt rá.

  1. Szerettem volna megmutatni, hogy igenis vannak izgalmas lehetőségek itthon és ezáltal másokat is inspirálni a hazaköltözésre. A mai napig jó döntésnek tartom, hogy feladtam az – egyébként nagyon izgalmas- állásomat a londoni Gooogle-nál és hazajöttem.
  2. A munkahelyem, a Tresorit jó hírét akartam tovább erősíteni. Azt reméltem, hogy ha helyezést érek el, akkor még több tehetséges fiatal szeretne majd nálunk dolgozni. Biztos sokan tudják ugyanis, hogy a jó munkahely nagymértékben a vezetőkön múlik.
  3. További motivációm és a pályázás egyik legnagyobb hozadéka az volt, hogy a pályázat ’kényszere’ alatt átgondoltam eddigi vezetői pályafutásomat és fejlődésemet. Az önreflexió fontos a vezetői fejlődéshez, és a pályázat nélkül biztosan nem szántam volna erre ennyi időt. (majdnem 2 hétvégét dolgoztam a pályázati anyagon)
  4. Ezen kívül bátorságpróba is volt.

Erna_lufi

Mi volt az első gondolata, amikor megtudta, hogy Ön lett a nyertes?

„Jajj, de örülök! … Hú, remélem, nem kell többet magamról beszélni”. Közel 1000 prezentáción vagyok túl, de még egyiknél sem izgultam ennyire. Ennek oka, hogy nem szeretek saját erősségeimről beszélni – főleg nem nagyközönség előtt.

A zsűri a bírálatkor figyelembe vette a pályázók szervezeten belül betöltött pozícióját, eredményeit, illetve, hogy a pályázó mennyire önreflektív, képes-e, szeretne-e tovább fejlődni, kész-e a folyamatos tanulásra, önfejlesztésre. Mondja Erna, hogyan lehet meghatározni az a motivációs erőt, ami kíséri pályája során és nem hagyja, hogy egy ponton megálljon?

Mindig az motivált, hogy pozitív hatással legyek mások életére. A kedvenc munkaköröm például az volt a Google-nál, amikor a fejlődő piacok oktatási projektjeit vezettem: afrikai, ázsiai, dél-amerikai iskolákat korszerűsítettünk az internet és Google eszközök segítségével. Vezetőként is az a célom, hogy a csapatomban, illetve a cégben dolgozóknak segítsek szárnyalni, tanulni, fejlődni. Ha magamat nem fejleszteném folyamatosan, akkor ez hiteltelen lenne. Aki nem tanul, az sikertelenségre van ítélve. A marketing/értékesítés szakma és a tech szektor is állandóan változik mostanában. Én nagyon sokat tanulok a vezetőként megélt helyzetekből és a beosztottjaimtól is: a 25 évestől és a 63 évestől egyaránt.

Erna_iroda

Ma, amikor sok fiatal elhagyja az országot Ön a hazatérést választotta. Miért?

Szerencsés vagyok, hiszen 6 évet tölthettem el a világ egyik legkiválóbb szervezetében, a Google-ban. Imádtam, de amikor vezetői pozíciót ajánlottak, elgondolkoztam az életcéljaimon, nemet mondtam és hazaköltöztem Londonból. Úgy döntöttem, hogy itthon szeretném hasznosítani tudásomat és karrier- és tanulási lehetőségeket teremteni a hazai fiataloknak. A Google egy nagy szervezet, sokat változott mialatt ott dolgoztam. Kilépésemkor az 55.000 munkavállaló 80%-a utánam csatlakozott. Valljuk be, a Google elég jól elműködik azóta is, hogy én már nem dolgozok ott. Itthon és a Tresoritban úgy érzem, hasznosabb vagyok, több értéket teremtek. De nem csak a munka számít. Érzelmileg többet jelent például, ha Budapesten segítek egy hajléktalanoknak szóló ételosztáson, mint ha ugyanezt Londonban tenném. Mit mondana azoknak a fiataloknak, akik most indulnak el a saját útjukon, mire kell figyelniük, hogyan és mennyi energia befektetés szükséges ahhoz, hogy célba érjenek? Kövessék a kíváncsiságukat és a lelkesedésüket. Akkor természetes lesz az, hogy teljes erőbedobással végzik majd a munkájukat, sikeresek lesznek és élvezni is fogják. És ne felejtsenek el, pihenni.

Ön most úgy érzi célba ért? Mondana nekünk valamit a jövőbeni terveiről?

Nincs ’célba értem’ érzésem, nem fogok hátra dőlni. Nem vagyok az a típus. Már a díj átvételekor a színpadon azon gondolkoztam, hogy a napokban meg kellene hirdetnem azt a ’házon belüli’ vezetőfejlesztő képzést, amit a cégben dolgozó team leadeknek találtam ki. A Tresoritnál nagyon izgalmas időket élünk. 2 éve egy 5 fős csapatot vezettem, most 4 csapatot, 16 fővel – és ez csak egy a sok változás közül. Az idei év is tele lesz új kihívásokkal – ahhoz hogy jól csináljam, nem állhatok meg a fejlődésben.