A férfit az evolúció fogyóeszköznek tekinti, a funkciója a szaporodás, mégpedig a sikeres szaporodás. Ebből lehet megérteni a férfi megannyi tulajdonságát, betegségeit, rövid életét.

Ha csak körül nézünk rokonaink és ismerőseink között, láthatjuk, mennyi idős nő éli magányosan életét, mert férje kihalt mellőle. Ez abból a közismert tényből fakad, hogy a férfiak halandóbbak. Az idős nők elmagányosodásának esélyét ráadásul még fokozta az a divatjamúlt szokás, hogy a házasodó férfinek illett idősebbnek lennie, hiszen neki előbb egzisztenciát kellett teremteni. Mára férfi és nő papíron már egyenlővé vált, így a “fészekrakás” már nem a férfi egyedüli feladata, és az életkori különbség sem elvárás a mai házasulandók között. A nemek közti társadalmi egyenlőtlenségek eltűnőben vannak, ám a biológiai különbségek makacsabbak. A férfiak minden korban rövidebb életűek voltak, s ez ma is érvényes. Sőt, mára válik ez igazán nyilvánvalóvá. Hiszen régen háborúk tizedelték meg az erősebb nemet, s máig tartja magát az a felfogás, hogy anyagias vágyaikkal a nők nyúzzák halálra férjeiket. Biztos van ilyen is, de nem minden nő nagyratörő Lady Macbeth, aki a hatalom és gazdagság reményében hajszolja férjét egyre kockázatosabb vállalkozásokba. Különben is, evolúciós megfontolásokból valószínűleg újra kéne értelmeznünk Macbeth tragédiáját is, hiszen éppenséggel a férfiakra jellemző, hogy a szaporodási siker reményében hajlamosak “minden vagy semmi” típusú döntésekre.

De ideje az önsajnálatban lubickoló férfiakat szembesíteni azzal, hogy az evolúció esetükben már régen alkalmazta a tervezett elavulás paradigmáját, amit az ipar csak mostanság kezd felfedezni. A tervezett elavulás fogalma az iparnak azt a sötét praktikáját jelenti, mely szerint a háztartási gépeket határozott idejű működésre tervezik. Ha valakinek van még egy százéves működő Szaratov hűtőgépe, az esetleg csodálkozhat azon, másoknak miért megy tönkre ötévente a sokkal modernebb masinája. Nem azért, mert ma nem tudnának még tovább működőt gyártani, hanem mert nincs szükség arra, hogy egy gép túlélje önmagát. Ha mi volnánk az Evolúció, valószínűleg mi is arra jutnánk, hogy a férfi dolga a megtermékenyítés, és utána “leléphet”. A férfi fogyóeszköz. Nem egy nőstény rovar megtermékenyülés után felfalja udvarlóját. Amióta világ a világ, a férfi az, aki veszély esetén a vére árán is megvédi asszonyát és kicsinyeit. Külön hormon is van erre kitalálva, a vasopressin, amely amúgy a vízvisszatartásért felel, de hímekben fokozza az agresszivitást és féltékenységet a családi fészek körül settenkedő hímekkel szemben (1).

szendi-2010-osz

A tervezett elavulás bizonyítéka

Hogy a férfiaknak rövidebb élet adatott, azt legkönnyebben úgy lehetne bizonyítani, ha vennénk egy rakás nőt és férfit, ugyanazt az életet élnék, és mérnénk az egyes neme átlagos élethosszát. A való életben ennyire steril körülményeket nehéz lenne teremteni, hisz a nők és a férfiak nagyon különböző életet élnek. Ám az apácák és a szerzetesek kiváló terepet jelentenek ilyen megfigyelésekre, hiszen nincs harc a sikeres szaporodásért, nincs hajsza az anyagi javakért, stb. A nők előnye már a 17. századi angol plébániák adatai is igazolják (2). Egy modernkori vizsgálat ugyancsak azt bizonyította, hogy a szerzetesek hamarabb fejezik be földi pályafutásukat (3). Ebbe azonban belejátszik a szentéletű nők és férfiak eltérő viselkedése is. Egy vizsgálat azt mutatta, hogy az apácákhoz képest a szerzetesek négyszer gyakrabban halnak meg autóbalesetben, azaz a férfiak szerzetesként sem hazudtolják meg magukat agresszívabb vezetési stílusukkal, amikor a volán mögött ülnek (4).

A beépített gyári hiba

A tervezett elavulás lényege, hogy olyan alkatrészt építenek be a gépbe, amely egyfelől nélkülözhetetlen a gép működéséhez, másfelől a gép idő előtti tönkremenetelét eredményezi. A férfiban a tesztoszteron az, ami férfivá tesz, és egyben a tesztoszteron az, ami több módon is megrövidíti a férfi életét.

A visszafogott védelem

Már az állatvilágban is, a hímekben több parazita található (5), sőt, minél dominánsabb egy hím, annál fertőzöttebb (6). Jellegzetes parazita megbetegedés a trópusokon jellemző amöbiázis. Ebben a férfiak négyszer gyakrabban betegszenek meg, mint a nők, és a megbetegedés valószínűsége egyértelműen a tesztoszteronszint függvénye (7). Természetesen, a mi civilizált világunkban kevésbé a parazitáktól kell tartanunk, bár, ha az autoimmun betegségekre gondolunk, mint majd látjuk, lehet, hogy még egyszer visszasírjuk őket. A modern kor emberét a fertőző betegségek fenyegették leginkább, amíg meg nem jelentek az antibiotikumok és a védőoltások. A tuberkulózis a 19. század rettegett betegsége volt, a 19-20. század fordulóján New Yorkban évente tízezren haltak meg, s a halálozási arány 280 /100 000 volt (8). Viszonyításként, a manapság oly gyakori rákhalálozás európai átlaga 110/100 000 (9). A new yorki adatok szerint tuberkulózisban kétszer annyi férfi halt meg, mint nő, s a legtöbb férfi éppen legtermékenyebb korában 25 és 45 éves kora között halt meg. Azaz, amikor a legmagasabb a férfiakban a tesztoszteronszint. Ez a tuberkulotikus halálozási arány jellemző az egész világra, sőt egyes országokban, pl. Bangladesben a férfiak háromszor gyakrabban halnak meg tüdővészben (10). A tesztoszteron szerepét bizonyítja, hogy kasztrált hím egerek kevésbé betegszenek meg tuberkulózisban, de ha pótolják náluk a tesztoszteront, ismét fokozott fertőzéshajlamot mutatnak (10).

A 20. században a következő nagy megrázkódtatás a spanyolnátha volt, amelyben 50-100 millió ember halhatott meg az egész világon. Az elhunytak közt jóval több volt a termékeny éveiben járó férfi; összességében 1918-ban 35%-kal több férfi halt meg, mint nő. Ebbe azonban belejátszott a tuberkulózisos társfertőzés is (11). Mert amúgy az influenza A vírus azon kivételes vírusok egyike, amelyek végzetesebbek a nőkre. Ennek oka paradox módon a nők jobb immunrendszere, ugyanis nagyobb gyulladásos választ adnak a fertőzésre, és ez nagyobb kockázatot jelent a tüdőgyulladásra (12). Ilyen nőkre veszélyesebb vírus a kanyaró és a herpes is, viszont az összes többi vírus esetén azt tapasztalni, hogy a férfiak ill. a hímek kevésbé ellenállóak velük szemben (13). A fertőzésekkel szemben az immunrendszer két ága veszi fel a küzdelmet: a veleszületett és a szerzett immunitás. A nők nem csak a szerzett immunitásban, de a velükszületett immunitásban is jobbak (14). De mi az értelme ennek? Roppant egyszerű. Az evolúcióban trade-off-nak nevezik azt a jelenséget, amikor két tulajdonság egymás rovására tud csak kidomborodni. Minél nagyobb a tesztoszteronszint, annál könnyebben elviszi a férfit az első fertőzés. Bár a vírusokat és bacikat nem a férfiak ritkítására találta ki az természet, de ha már vannak, remek szelekciós lehetőségnek bizonyulnak. Minél kisebb a tesztoszteronszint, annál tovább él a férfi, de minek? A jobb nőket elviszik az orra elől a macsók. Természetesen az evolúcióban semmi sem öncélú. A férfiak közt győztesek a magasabb tesztoszteronszintűek, a magas tesztosztoszteronszintűek közt pedig győztesek azok, akiknek ennek ellenére elég erős az immunrendszerük. Mit várunk el egy belevaló pasitól? Hogy veszélyhelyzetben ne rezeljen be. Mert aki ijedős, annak gyorsan megemelkedik a stresszhormon-szintje, ami visszafogja az immunvédekezést. Így tehát a magas tesztoszteron immunszupresszív hatását ellensúlyozni képes az alacsony stresszhormon-szint. Ez végső soron a szexuális szelekció egyik mechanizmusa: szaporodjanak a rátermettebbek.

Mit mond erről Szendi Gábor pszichológus? A KÖNYVÉBEN minden kérdésre választ kapunk!

szendi-gabor-a-ferfi-hanyatlasa-es-bukasa

Az autoimmunitás paradoxon

Mivel a női szervezet immunvédekezése fokozottabb, ezért az autoimmunbetegségekre a nők fokozottabb kockázatot mutatnak (15). Pl. szklerózis multiplexben mindig is több nő betegedett meg, ezt a trend egyre erősebb, s mára elérte a 3.1:1 nő:férfi arányt (16). Még rosszabb az arány a nők kárára a szisztémás lupus erythematozus-ban vagy a Sjögren szindrómában, e két betegségben 9:1 arányban betegszenek meg a nők a férfiakhoz képest (15). A Hashimoto és Graves betegség (autoimmun pajzsmirigy alul- és túlműködés) esetén a betegek 80%-a, rheumatoid arthritis esetén a betegek 60-75%-a nő (17). Mondhatná valaki, hogy akkor a tesztoszteron “tervezett” szelekciós hatása csak spekuláció, hiszen ezek szerint a női nemi hormonok magas szintje ugyanúgy szelekciós tényező, csak más betegségcsoport révén. Tekintve azonban, hogy az autoimmun betegségek gyakorisága a 19. század óta folyamatosan nő, az autoimmun betegségek kialakulásában a környezeti hatásokat tekintjük döntőnek. Három fő hatást tartunk e tekintetben fontosnak.

1, Az egyikre a “régi barátaink” hipotézis mutat rá. Eszerint “…a 19 század elején indult urbanizáció óta növekvő immunszabályozási problémákat a városi környezetből száműzött organizmusoknak tulajdonítható, amelyek együtt fejlődtek az evolúció során az emlősök szervezetével és alapvető feladatukká vált az immunszabályozás normalizálása”(18). A megnövekedett higiénia, a védőoltások bevezetése, a megváltozott bélflóra, az antibiotikum használata kiiktatott olyan fertőzéseket, amelyek korábban megakadályozták az immunrendszer túlműködését (19). Az utóbbi években a “féregterápia” új utakat nyitott az autoimmunbetegségek gyógyításában. Bizonyos paraziták az emberi szervezetbe jutva “átállítják” az immunműködést (20).

2, A környezeti hatások másik fontos tényezője a táplálkozás. Az “idegen” fehérjék (pl. tej, glutén, lektinek), amelyekkel az ember evolúciója során csak az utóbbi pár ezer évben ismerkedett meg, átjutva a bélfalon, a fehérjeszerkezeti hasonlóság révén megtévesztik az immunrendszert, amely a saját szövetek ellen is támadásba lendül. E folyamatban fontos szerepet játszik az áteresztőbél-szindróma, amelyet szintén az újonnan bevezetett táplálékok idéznek elő (21).

3, Az autoimmun betegségek kialakulásnak harmadik fontos környezeti tényezője a D-vitamin-hiány, ami az északra vándorlás, ill. a városi életmód kialakulásának a következménye (22).

Mindez azt bizonyítja, hogy az autoimmunbetegségek az evolúció során nem voltak “betervezve”, ezek az evolúciós értelemben össze nem illést eredményező környezeti hatások eredménye.

A rák

Az európai statisztikák szerint 100 000 emberből rákban hal meg 139 férfi és 86 nő (9). A férfi-női arány tehát 1.6:1. Ha a szexspecifikus rákokat nem számoljuk bele, akkor az arány 1.9:1 (23). Az egyes rákfajtákban ez az arány azonban sokkal kiugróbb. Ajakrákban 5.5-ször, gégerákban 5.3-szor, nyelőcsőrákban 4-szer, hólyagrákban 3.4-szer, gyomorrákban 2-szer, vastag- és végbélrákban 1.4-szer, májrákban 2.3-szor, tüdőrákban 2.3-szer, veserákban 2.2-szer, agydaganatban 1.5-szer gyakrabban halnak meg a férfiak. Tulajdonképpen 36-féle rákból mindössze 3-ban mutatnak a nők nagyobb halandóságot (23). A nemi különbségekért csak részben felelős a férfiak gyakoribb alkoholfogyasztása és dohányzása. Amennyiben mégis, ez szoros kapcsolatot mutat a férfiak kockázatvállalási hajlamával. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a csecsemő- és gyermekkori rákban is vezetnek a férfiak, holott itt még eltérő életmódi és környezeti hatásokról nem igen beszélhetünk (24). Férfiak és nők jelentősen különböznek annak mértékében, mennyire felügyeli az immunrendszer a rákos sejtek keletkezését (24). Ennek okát csak találgatják, de összefüggés lehet a magzati hormonhatásokhoz, amelyek jelentősen módosítják a féltekei dominanciát. Ez utóbbi komoly hatást gyakorol az immunrendszer működésére. Számos adat igazolja, hogy a fokozott bal homloklebeny aktivitás erős sejtes immunitást eredményez (25). Tekintve, hogy a magzati élet során a fiúmagzatokat érő tesztoszteronhatás lelassítja a balfélteke fejlődését, de serkenti a jobbféltekéét (26), míg az ösztrogén pont ezzel ellentétes hatást fejt ki, könnyen elképzelhető, hogy a férfiak “gyengébb” balféltekéje is belejátszik a férfiak fokozott rákkockázatába. Érdekes eredmény, hogy a balkezes nők körében, akiket tehát magzati tesztoszteronhatás ért, 39%-kal valószínűbben lesznek mellrákosok (27).

És hogy mi vár még a fiúkra? Megtudhatják a következő héten Szendi Gábortól.

Hivatkozások:

1, Hammock EA, Young LJ. Oxytocin, vasopressin and pair bonding: implications for autism. Philos Trans R Soc Lond B Biol Sci. 2006 Dec 29;361(1476):2187-98.

2, Berin BN, Stolnitz GJ, Tenebein A: Mortality trends of males and females over the ages. Transactions of the Society of Actuaries, 1989;41:1-19.

3, Poulain, M: The longevity of nuns and monks. Paper presented at the Population Association of America, 2012 Annual Meeting, San Francisco, May 3-5, 2012.

4, Luy M. Unnatural deaths among nuns and monks: is there a biological force behind male external cause mortality? J Biosoc Sci. 2009 Nov;41(6):831-44.

5, Zuk M, McKean KA. Sex differences in parasite infections: patterns and processes. Int J Parasitol. 1996 Oct;26(10):1009-23.

6, Habig B, Archie EA. Social status, immune response and parasitism in males: a meta-analysis. Philos Trans R Soc Lond B Biol Sci. 2015 May 26;370(1669). pii: 20140109.

7, Bernin H, Lotter H. Sex bias in the outcome of human tropical infectious diseases: influence of steroid hormones. J Infect Dis. 2014 Jul 15;209 Suppl 3:S107-13.

8, Frieden TR, Lerner BH, Rutherford BR. Lessons from the 1800s: tuberculosis control in the new millennium. Lancet. 2000 Mar 25;355(9209):1088-92.

9, Ferlay J, Soerjomataram I, Ervik M, et al. GLOBOCAN 2012 v1.0, Cancer Incidence and Mortality Worldwide: IARC CancerBase No. 11 [Internet]. Lyon, France: International Agency for Research on Cancer; 2013. Available from: http://globocan.iarc.fr (link is external), accessed December 2013.

10, Nhamoyebonde S, Leslie A. Biological differences between the sexes and susceptibility to tuberculosis. J Infect Dis. 2014 Jul 15;209 Suppl 3:S100-6.

11,Noymer A, Garenne M. The 1918 influenza epidemic’s effects on sex differentials in mortality in the United States. Popul Dev Rev. 2000;26(3):565-81

12, Klein SL, Hodgson A, Robinson DP. Mechanisms of sex disparities in influenza pathogenesis. J Leukoc Biol. 2012 Jul;92(1):67-73.

13, Klein S. L.; Huber S. : Sex differences in susceptibility to viral infection. In: Klein S. L.; Roberts C. W. (eds.): Sex Hormones and Immunity to Infection. Springer-Verlag, Berlin, 2010. pp:93-122

14, Ahmed, S. A.; Karpuzoglu, E; Khan, D: Effects of sex steroids on innate and adaptive immunity. in: Klein S. L., Roberts C. W. (eds.): Sex Hormones and Immunnity to Infection. Springer-Verlag, Berlin, Springer, Berlin, Germany, 2010. pp:19-51.

15, Ngo ST, Steyn FJ, McCombe PA. Gender differences in autoimmune disease. Front Neuroendocrinol. 2014 Aug;35(3):347-69.

16, Ramagopalan SV, Byrnes JK, Orton SM, Dyment DA, Guimond C, Yee IM, Ebers GC, Sadovnick AD. Sex ratio of multiple sclerosis and clinical phenotype. Eur J Neurol. 2010 Apr;17(4):634-7.

17, Whitacre CC.: Sex differences in autoimmune disease. Nat Immunol. 2001 Sep;2(9):777-80.

18, Rook GA. Hygiene hypothesis and autoimmune diseases. Clin Rev Allergy Immunol. 2012 Feb;42(1):5-15.

19, Kondrashova A, Seiskari T, Ilonen J, Knip M, Hyöty H. The ‘Hygiene hypothesis’ and the sharp gradient in the incidence of autoimmune and allergic diseases between Russian Karelia and Finland. APMIS. 2013 Jun;121(6):478-93.

20, Zaccone P, Fehervari Z, Phillips JM, Dunne DW, Cooke A. Parasitic worms and inflammatory diseases. Parasite Immunol. 2006 Oct;28(10):515-23.

21, Lindeberg, S: Food and Western Disease Wiley-Blackwell, Oxford, UK, 2010.

22, Agmon-Levin N, Theodor E, Segal RM, Shoenfeld Y. Vitamin D in systemic and organ-specific autoimmune diseases. Clin Rev Allergy Immunol. 2013 Oct;45(2):256-66.

23, Cook MB, McGlynn KA, Devesa SS, Freedman ND, Anderson WF. Sex disparities in cancer mortality and survival. Cancer Epidemiol Biomarkers Prev. 2011 Aug;20(8):1629-37.

24, Dorak MT, Karpuzoglu E. Gender differences in cancer susceptibility: an inadequately addressed issue. Front Genet. 2012 Nov 28;3:268.

25, Stoyanov Z, Decheva L, Pashalieva I, Nikolova P. Brain asymmetry, immunity, handedness. Cent Eur J Med 2012;7: 1-8.

26, Geschwind, N; Galaburda, AM: Cerebral lateralization. Biological Mechanisms, Associations, and Pathology. A Bradford Book, Te MIIT Press, Cambridge, MA, 1987

27, Ramadhani M.K., Elias S.G., van Noord P.A.H., Grobbee D.E., Peeters P.H., Uiterwaal C.S.P.M., Innate left handedness and risk of breast cancer: case-cohort study, BMJ, 2005, 331, 882-883