Ködpára úszik a város, s az, azt övező erdős dombok felett. Hatalmas felhők lógnak az égen, s mögöttük ébredezik a nap. Elfordulok az ablaktól, bekuporodom a kanapé sarkába, mellettem illatozik az első reggeli kávém. Ölembe veszem a laptopot és böngészni kezdem a netet.

Természetesen már az első kattintásra, egy érdekes cikkre bukkanok, olyan elmélyülten olvasom, hogy kihűl a kávém, mire ismét kortyolok belőle. A következőről van szó, létezik egy férfi magazin a GQ (Gentlemen’s Quarterly= Férfiaknak negyedévente), a magazin, akár csak számos női társa több országot is átfog ma már. Nos, ennek a magazinnak a Brit főszerkesztője gondolt egy merészet, s kézikönyvet írt a férfiaknak! Mr. Jones azt állítja, hogy vannak kifejezetten hétköznapi – de a maguk helyén igencsak fontos – apróságok, amilyen például a repülési másnaposság kezelése, vagy a ruhák gyűrődésmentes tárolása utazás közben. Illetve egy csomó más „férfias” kérdés, amire azt hiszik a pasik, hogy tudják a választ. Pedig nem. Mert ugye nem mindegy, hogy mely férfitípushoz mely illat illik, hogyan kell tökéletes omlettet készíteni reggelire, hogyan nyit valaki pezsgősüveget, hogyan köti meg a klasszikus Windsor-csomót a nyakkendőre. De beszélhetnénk a randevúk kérdéseiről, a virágok számáról a csokorban, a számla kifizetéséről emancipált világunkban….

konyv

Lapozzunk!

A cikk még folytatja, de nekem már máshol járnak a gondolataim, méghozzá azon, hogy egy ilyen kézikönyv hasznos ajándék lehet életünk párjának. Talán nem bántó, ha így próbáljuk meg felhívni a figyelmét – már annak, akinek erre szüksége van -, arra, hogy nem kedveljük az általa olyan nagyon preferált illatot, vagy, hogy nagyon fárasztó számunkra újra és újra kivasalni utazás közben madzaggá gyűrődött ingeit.

A másik gondolatom, hogy bizony egy ilyen kézikönyv nekünk, nőknek sem ártana, talán megtanulhatná belőle az, akinek erre szüksége van, – hogy hogyan legyen nő, a szó igazi klasszikus értelmében. Talán jobban esne a mi lelkünknek is egy idegentől megtudni, hogy nem attól nő a nő, ha elvégzi ugyanazt a munkát, mint a férfi, ha nagy emancipáltságában nem várja el, hogy kinyissák előtte az ajtót, vagy megfogják a széket, amíg leül. Hogy a „mindent megmutató” öltözék nem a nőiesség jelképe, ahogy a trágár beszéd sem. De talán kellene egy közös kézikönyv is, amely arra világít rá, hogy egyik nem sem kiszolgálója a másiknak. Hogy valójában egyenlő felek a világban, és nem tudnak létezni a másik nélkül. Tudomásul kellene vennünk már, hogy mindkét nemnek vannak idegesítő szokásai, de soha ne feledjük, vannak nagyon kedves, kellemes dolgaink is. Értékeljük már kicsit jobban egymást!

Időközben felkelt a nap, beragyogja a kertet, s most látom, hogy akár ünnepelhetnék is, hiszen a fenti gondolatsor a 27.-dik. Akár negyedévszázad is lehetne… Annyi, amennyi idős most a lányom. Repülnek az évek, huszonhat éve élek ugyanazzal a férfival, voltak nagyon rossz és nagyon jó periódusaink nekünk is, de valami mégiscsak jól működik közöttünk, ha még mindig együtt vagyunk… Akkor most vegyek, vagy ne vegyek neki egy könyvet?!