A könyv, ami nem egészen véletlenül akadt a kezembe, – hiszen egy kedves ismerős hívta fel rá a figyelmem – igazán lenyűgöző. A szerkesztő Szabó Edit a nyár elején útra kelt egy fotóssal, Dancsecs Ferenccel, hogy bebarangolják az országot. És miközben az országot járták Mórtól Bodrogkeresztúron át Villányig, beszélgettek, fotózkodtak, közben pedig történeteket kerestek. Mint mondják olyan nők történetét keresték, akik együtt lélegeznek a dűlőkkel és a pincével. Olyanokét, akik megállják a helyüket egy alapvetően még mindig férfiak uralta szakmában. Olyanokét, akik nemcsak a borok világában, de a konyhában is kiválóan tájékozódnak. A történetek mostanra fizikai formában is testet öltöttek, és a boltok polcaira kerültek, az alábbi honlapon pedig megrendelhetők:  www.lira.hu/index.php/hu/jcbs/139461672

Gyengébb_nem_be
Ebben a könyvben huszonhat remek nő mesél az életéről. Mindannyian a borok világában dolgoznak, olyan terepen mozognak, ahol korábban hagyományosan férfiak ültek a kormánynál. Magabiztosan, céltudatosan vezetnek. Van közöttük tulajdonos, birtokigazgató, szőlész és borász, mindegyikük máshol tart az útján, de büszkék arra, amit eddig elértek, és nem cserélnének senkivel. Néhányan gyerekkori álmukat váltották valóra, mások felnőttfejjel merészkedtek először a pince mélyére, megint mások az apától megörökölt, nehéz “autót” szelídítették magukhoz, de előbb-utóbb mind megtanulta, hol kell megpiszkálni a motort, ha baj van. Bemutatják a boraikat, amelyekre büszkék, és bizonyítják jártasságukat a konyhában is. Mesélnek a mindennapjaikról, a családjukról, a sikereiről és a kudarcaikról, mindarról, ami elindította őket azon az úton, amelyen ma is járnak.

A magunk részéről mi is csak ajánlani tudjuk a könyvet, mert ezeknek a nőknek nem csak érdekes a története, hanem tanulságos is. Nem kaptak mindent készen, keményen dolgoznak és nem panaszkodnak. Megteremtik a maguk létbiztonságát és ezt valahogy jó lenne eltanulni tőlük. Nem?