Rémálmom volt. Kis városunk főterén sétálgattam, vártam a barátnőmet, s döbbenten vettem észre, hogy csupa-csupa egyforma férfi és nő között járok–kelek. Mindenkinek fekete haja és zöld szeme volt, kíváncsi tekintetek fürkésztek, s engem lassan elfogott a pánik; melyikük a barátnőm?! Nem emlékeztem a barátnőm arcára, haja, szeme színére, rémültem forogtam körbe-körbe a sok, egyforma ember között.

Örültem, amikor végre felébredtem, a saját ágyamban az álomtól összegyűrt lepedőn találtam magam, s megértettem, hogy ez csak egy rossz álom volt. Tanár vagyok egy gimnáziumban és egy szakközépiskolában. Sokszor tapasztalom, hogy nagyon rosszak tudnak lenni a “gyerekek”. Azért az idézőjel, mert egy 17 – 18 éves kamasz már inkább felnőtt, mint gyerek. Szóval csak oda akarok kilyukadni, hogy rosszak, de természetesek, nincs bennük semmi művi, semmi extra, egyszerűen csak emberek.

Gyerek_ikrek

A fentiek pedig azért jutottak eszembe, s emiatt volt a rémálom is, mert tegnap este belenéztem egy TV műsorba. A műsor arról beszélt, hogy olyan nők is szülhetnek, akiknek nincsen férjük. Van helyette spermadonor. Azon, hogy a magzat egy lombikban jön létre, ma már nem lepődünk meg. A műsor azt is elmondta, hogy a nők vehetnek spermát is, kicsi fecskendőkben, nagyjából 20-30.000 forintért, illetve vehetnek petesejtet, is, mi több a világ más részein akár anyát is bérelhet valaki, hogy kihordja gyermekét, ha Ő maga nem lenne rá alkalmas. Nekem ez sem okozott megrázkódtatást. Mi több örömmel konstatáltam, hogy fejlődik az orvostudomány, s végre eljutunk oda, hogy mindenki szülhet, aki szeretne. A nők nagy része vágyik az anyaságra, a több ezer éves, bekódolt gének egyszer csak üzenetet küldenek az agyba; ideje utódról gondoskodni. Amúgy, kicsit visszatérve a műsorra, azt azért nem hinném, hogy az a gyerek, aki egy leszbikus párral élt egy darabig, s akinek most van egy nevelőapja, aki férfi, s közben a gyereknek fogalma sincs az igazi apjáról, nem szenved, – esetleg -, identitás zavarban.

A műsorban egy orvos, egy kutató is megszólalt, aki anno azért kezdett el foglalkozni a petesejtekkel, hogy kiszűrje a lehetséges betegségeket, mondván, ha valakinek gyermeke születik ezen a módon, az, legalább egészséges legyen. Ma viszont, a sok milliomos azzal ostromolja őt, és azokat a kutatókat, akik ezzel foglalkoznak, hogy tessék kicserélni az embrióban a géneket, és legyen az Ő gyermekük szép, okos, intelligens, még akkor is, ha ők maguk nem olyanok. Úristen! – gondoltam. Még megérem, hogy mindenhol pl. magas, kékszemű, szőke hajú, sportos emberek, briliáns gondolkodással, szuper intelligens aggyal, szaladgálnak majd körülöttem. Unalmas, és talán félelmetes világ lesz, nem?

Ma még sem Ő, sem társai nem teszik meg ezt senkinek, semmiért. – mondja a kutató. Készséggel elhiszem, mert hinni akarom. De vajon meddig?! Mikor jön el az a pont, hol lesz az, amikor (talán úgy, hogy észre sem veszik), átlépik a határt…. Mennyi pénz kell majd a meggyőzésükhöz? Mikor jutnak el oda, hogy, ha másképp nem megy, akkor bűnözők fenyegetik meg majd őket, rabolják el szeretteiket, hogy cserébe olyan gyermeket „gyártsanak” nekik, amilyeneket ők szeretnének?!

Mélységesen egyetértek azzal, hogy mindenkinek, aki szeretne, annak lehessen gyermeke, ha másképp nem megy, ám legyen egy béranya, aki kihordja őt. De nem vagyok biztos benne, hogy a fenti dolgot kordában lehet majd tartani. Számos példát sorolhatnánk, hogy elvileg az orvostudományt szolgálta volna valami, aztán mégis rosszul sült el a dolog, illetve rossz oldala is lett. Ne is menjünk messzire, csak nézzük a szervkereskedelmet, ami egészen virágzó „iparággá” nőtte ki magát. Ha jól megkapargatjuk a felszínt, ott is kiderül, hogy az egészséges szegény eladta, vagy egyszerűen csak elvették tőle, mondjuk a veséjét. Emberek! Azért elég borzalmas világban élünk, nem?! És még azt mondjuk valaha volt egy sötét középkor? Ez pedig egy sötét újkor???