Már több mint egy éve történt…… Az én drága párom éjjel-nappal az autós oldalakat bújta abban az időben, mert valahogy nem sikerült neki ráakadnia a megfelelő járgányra. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy akkor már közel 9 éve nem volt autója és kezdtek erősen mutatkozni rajta az elvonási tünetek. Emlékszem, mindig dühös voltam, ha mutatott valamit, mert a vége általában az volt, hogy az miért nem jó…. Egyik hétvégét éppen édesanyámnál töltöttük Somogyban, ahol természetesen él néhány barátunk is. Az egyik szintén autóvásárláson törte a fejét. Nosza, Béla (az én párom) gondolt egyet és leültek Ákossal az internet elé megnézni azokat az oldalakat, amiket az „én szakértőm” szokott böngészni.

Arra már nem emlékszem, hogy a barátunk mit talált vagy mit nem. Arra viszont igen, hogy Béla talált egy olyan autót, amit el tudott képzelni magának és a családnak is. Mivel ez volt az első, amit a sok száz után hatalmas lelkesedéssel mutatott, arra gondoltam, mindenképpen meg kellene nézni „élőben”. Hamar felhívtuk a tulajt (mert olyan mázlink volt! NEM autókereskedés hirdette a paripát) és megbeszéltük, hogy még aznap megnézzük. Pestre menet az izgalom a tetőfokára hágott az én kis zöld békámban (Skoda Felícia) és amikor odaértünk a sorsunk meg is pecsételődött.  Azt hiszem, szerelem volt első látásra….. legalábbis ami a gyerekeket és engem illet. Apánk még egy kicsit bizonytalankodott, fenntartásai voltak. De aztán – látva könyörgő tekintetünket – engedett a többség akaratának. Megbeszéltük a tulajjal, hogy másnap felmegyünk a pénzzel és elrendezzük a papírokat is. Mondanom sem kell, nem sokat aludtunk éjszaka – ébren álmodoztunk az új jövevényről.

Auto_be

Másnap „rutinosan” egy szerelővel mentünk, hogy ő is nézze/hallgassa meg. Sanyi bácsi nem is volt rest, aláfeküdt, megvizsgálta, meghallgatta, szakértő szemekkel pásztázta. Így visszagondolva, nem tudom, mi történt volna, ha talál valami hibát. Brrr…. Megtörtént a vizsgáztatás, aláírtuk a papírokat, elköszöntünk és haza indultunk libasorban. Elöl az új autóval Béla és én, mögöttünk Sanyi bácsi a Skodával az M5-n. Út közben többször csörgött a telefon, itthon az ifjúság (a gyermekeink) izgatottan várták az érkezésünket. Szerintem egy órába sem telt, csak nekik persze reggeltől már nagyon hosszúnak tűnt a várakozás. Dudálva álltunk meg, hamarosan meg is jelent a két kíváncsi Fáncsi. Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor Peti fiam meglátta az autót: örömében sírva fakadt. Én is…. Életünk egyik legboldogabb perce volt. Mostanra remélem, kellően felcsigáztam a Kedves Olvasó érdeklődését a mi kis „csodánkról”. Nem húzom tovább, Ssangyong Kyron (a két darab S betű nem elírás. ikersárkányt jelent.) típusút vettünk. Ez egy kapcsolható összkerék meghajtású terepjáró, 5 személyes. Nagyon kényelmes, tágas, hatalmas a csomagtere. Nem zengek további ódákat róla, imádjuk! Azóta Apánk is megbarátkozott vele.