Kapcsolatépítés…. Lépten-nyomon beleütközünk ebbe a szóba, napi szinten használjuk és halljuk, engem pedig a hideg ráz tőle. Miért is? Lássuk!

Kapcs_1

Az internetet böngészve gyorsan megtudjuk, hogy a kapcsolatépítés mára egy olyan tudománnyá változott, amit bárki könnyedén elsajátíthat. Létezik tehát egy, a karrierre használatos fogalom. A munkánk során ismerkednünk kell, adott esetben részt kell vennünk üzleti reggeliken, vagy vacsorákon, hiszen így fog jól működni a cégünk, könnyebben fog menni a munka. Tisztában kell lennünk azzal, hogy kinek, mire van szüksége, hogyan segíthetjük elő – kölcsönösen – egymás sikerességét. Fő mozgatórugója tehát nem más mint a hasznosság, a „kell” és az érdek. Van azonban egy ún. „magánéleti kapcsolatépítés”, ez az, ami piszkálja csőröm. Hadd mondjak egy példát, talán így könnyebb érzékeltetni, mire is gondolok:

 Kapcs

Nekem nem szimpatikus „Zoli”. Kiráz tőle a hideg, vagy egyszerűen csak nem tetszik a haja. Normális esetben „Zoli” irányába nem nyitok, sőt, inkább messziről elkerülöm a társaságát. Persze nem küldöm el a fenébe, nem csapkodom vagy rugdosom meg, mert jól nevelt vagyok, és visszafogom magam. Ekkor azonban képbe kerül az a különös belső kényszer, a kapcsolatépítés. Kiderül, hogy ámbár „Zoli” egy őstulok, én mégis beszélgetni kezdek vele, mert „Zoli”, vagy valamelyik hozzátartozója, esetleg ismerőse olyan pozíciót tölt be, ami nekem adott esetben a hasznomra válhat. Magyarul, „Zolitól” feláll a hátamon a szőr, mégis elkezdek vele jópofizni, mert „Zolival” – ahogy mondani szokták – megéri jóban lenni. Rászánom „Zolira” az időmet, hátha egyszer majd szükségem lesz a segítségére, közben elmegyek „Lajos” mellett, aki amúgy kedves ember, esetleg még közös az érdeklődésünk is, de rá már nem marad energiám, mert  „Zolival” kell! eszeveszetten kapcsolatot építenem.

Kapcs_2

Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy az igaz barátságok kora lassan leáldozik. Talán óvodában még létezik, esetleg iskolában, amikor „Lajossal” kart karöltve „Zolit” nem csakhogy elkerüljük, de még jól bokán is rúgjuk… ám azt követően már nem az érzelmeink, hanem érdekeink irányítanak bennünket. Életünk során körbehálózzuk magunkat ilyen kamu kapcsolatokkal, barátaink képét pedig elfedi a múlt homálya. Ne csodálkozzunk, ha egyszer kiderül, hogy amire mindent alapoztunk, semmit nem ér, ellenben – szerencsés esetben – előbukkanhat egy régi barát, akivel talán évek óta nem beszéltünk, mégis ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk.

Tudom, rohanó világban élünk, mindenkinek fontos a maga boldogulása… Hogy ezek után mégis mi a tanulság? Nem vagyok egy megmondó ember, ezért tanulság nincs! Ám kívánok mindenkinek sok-sok igazi barátot, és kevesebb épített kapcsolatot.