Pázmány Marcit, alias Ferencsik Irént, egy vállalkozónői reggelin láttam először. Lánya, Patrícia, hozta el magával az összejövetelre. Felfigyeltem az idős hölgyre, aki tolószékben ült. A hivatalos program végén ő is szólt pár szót és az életigenlése, a hihetetlen pozitív kisugárzása arra késztetett, hogy megpróbáljam megismerni.

Mikor születtél?
1939. július 2-án jöttem a világra Karcagon.

Honnan származik a „Marci” név?
Szüleim fiúgyermeket vártak, de mivel lány lettem, kaptam egy „ragadvány” fiú nevet, ez volt a Marci. Azóta is nagy népszerűségnek örvend.

Egyik nagyapád erdőmérnök volt, a másik suszter. Utóbbinak milyen hatása volt az életedre?
Nagyapámnak gyönyörű hangja volt és sokat énekelt cipőjavítás közben. Úgyhogy egészen kicsi koromtól hallottam, szívtam magamba a magyar nótát és a népdalokat. Innen származik különös vonzalmam a cigányzene iránt és büszkén mondhatom, hogy volt időszak, amikor bárhova mentünk, a zenekar örömmel fogadott bennünket – természetesen ismertük is mindet.

Ha jól tudom, egyszer Lajosmizsén is megfordultál.
Igen, a Geréby Kúrában tartottuk a születésnapokat, nagyon szép, kellemes emléket jelent számomra.

Azt olvastam, hogy édesanyád gyermekkorodban átcsempészett a határon. Miért?
Abban az időben én Nagyváradon éltem és lezárták a határt. Ahhoz, hogy az iskolát Karcagon tudjam kezdeni, át kellett csempésznie a határon.

Később a János vitéz főszerepét is játszottad.
A Dózsa György úti iskolában tanultam akkoriban és mivel tanáraim tudtak korábbi fellépéseimről, rám osztották ezt a szerepet, amit hálásan el is fogadtam.

1961-ben ismerted meg a férjed. Hogy is volt a lánykérés?
Igen. A nagyváradi strandon találkoztunk először, aztán később vacsorázni hívott és nagyon imponált nekem, mert végtelenül művelt és táncolni is istenien tudott. Július 2-án történt a lánykérés, a 22. születésnapomon. Azt mondta, örömmel végigtáncolná velem az életét – én pedig természetesen igent mondtam.

Némi viszontagság után Pilisre kerültetek, a férjed ott vállalt orvosi állást. A viszontagságok kiderülnek a saját írásodból, amit a ….. linken találhatnak meg az olvasók. Azóta is ott élsz, bár a férjed már az angyalokhoz költözött.

Igen, úgy alakult, hogy ebben a nagy házban egyedül élek, de imádom! Ráadásul lokálpatrióta vagyok, nem szeretnék elköltözni innen. Van egy gyönyörű kertünk, egy szép medencénk, nincs okom panaszra.

Mit csinálsz szívesen?
Olvasok, zenét hallgatok, filmet nézek. Szeretek élni, barátokkal találkozni, imádom a cigányzenét.

Mit üzensz a mai fiataloknak?
Ne hagyjátok, hogy a sors irányítson, vegyétek kezetekbe az életeteket!

Köszönöm szépen a beszélgetést.