Egy trilógia első részét vehettem kezembe, amikor megkaptam olvasásra a Kőgazdag Ázsiaikat. Az európai, ezzel együtt a magyar olvasótól távoli világba/világokba kalauzol bennünket Kevin Kwan könyve.

A regény főszereplője Rachel Chu (amerikanizálódott kínai), fiatal egyetemi tanár és barátja, a szintén egyetemi tanár Nicholas Young, akiről Rachel nem is sejti, hogy egy másik életében micsoda fényűzés veszi körül. A történet szálai azonban ennél sokkal szerteágazóbbak, hiszen egy egész család történetével ismerkedhetünk meg a három részre tagolt könyvben. A családi kötelékek között segít eligazodni a könyv elején található családfa, amelyre az olvasás előrehaladtával szerencsére egyre kevésbé lesz szükségünk, hiszen nagyon is jól követhető, hogy ki kivel játszik.

Az első részben váltakozó helyszíneken ismerkedhetünk meg az egyes szereplőkkel (New York, Párizs, Szingapúr, Hon Kong), míg a második rész jobbára Szingapúrban játszódik, ahol hatalmas erőkkel és leginkább anyagi ráfordítással készülnek Colin Khoo és Araminta Lee világraszóló esküvőjére. A harmadik részben végre hatalmas pompák között egybekelnek a fiatalok, miközben erősen felforr a hangulat és pörögnek az események.

Eddig a kínaiakról szóló olvasmányaim a kommunista Kínához kötődtek. Ez a regény ellenben más, leginkább azért mert többségében szingapúriakról szól, így még véletlenül sem hasonlíthatjuk őket  az egy család egy gyermek elvét követő anyaországiakhoz. Leginkább azért sem, mert kőgazdagok. Olyan gazdagok, hogy azt már rejtegetni kell. A regényen keresztül azonban mi mégis bepillantást nyerhetünk ebbe az életbe, egészen apró részletekkel tálalva. Néha azt éreztem, hogy félre tehetnénk a magánrepülőgépeket, mesés ételeket, márkákat. Igaz, akkor egyes cselekmények nem állnák meg a helyüket, viszont ezzel a körítéssel együtt nagyon jól látszik, hogy fényűzés ellenére a problémáik ugyanolyan mindennapiak, mint egy középosztálybelinek, csak a mérce más. Ugyanúgy csalnak és csalatnak. Valaki nagyban mutogatja, hogy mije van, míg a másik éppen hogy fogához veri a jüant, hamis chanelt vásárol, mert senki nem mondaná meg róla, hogy nem eredeti.

Mint egy szappanoperában, úgy tárulnak elénk az ellentétek, amelyekről nem is sejtjük, hogy a 21. században még ilyen mértékben vannak jelen. Különleges társadalom, ahol az arisztokrácia lenézi az újgazdagokat, és még véletlenül sem engednek maguk közé „kívülállókat”. Arisztokrácia, ahol egy nagymama a klán feje, akit királynőként tisztelnek, hercegek keresik kedvét, halmozzák el különlegesebbnél különlegesebb ajándékokkal.

A sznobság határtalan, vagyis éppenséggel nagyon is határos, ugyanis házasság a vagyonok egyesítését jelenti, persze csak akkor köthető, ha mindkét vagyon generációkra vissza tudja vezetni a családfáját. A csillogás azonban külszíni. Ezek a kőgazdagok korántsem boldogok, néha ugyan kárpótolják magukat egy-egy milliókat érő fülbevalóval, vagy beszerzik az újságok címlapján megjelent legújabb elegáns ruhát, de alapvetően frusztráltan élnek, egymással versengve és még véletlenül sem a szeretet erejével összebilincselve.

Ez pedig a legnagyobb vízválasztó Rachel Csu – Nicholas Young és a család többi tagja között. A kérdés már csak az, hogy a fiatalok képesek -e leküzdeni a kínosnak tűnő családi kötelezettségüket. A regény végére szerencsére ez is kiderül.