Születésnél jelen lenni mindig öröm és csoda. Még akkor is, ha történesen nem egy gyermek világrajöveteléről van szó, hanem egy rendezvényről. Idén szeptemberben először tartották meg a Siófoki Perczel Mór Gimnáziumban a kutatók éjszakáját. Az Igazgató Asszony legnagyobb örömére sokan ellátogattak az este hat órakor kezdődő eseménysorozatra.

– Ha sokan leszünk, jövőre bővítjük a programot – mondta mosolyogva Vaskóné Csák Erika Intézményvezető. – Hogy mivel? Egyelőre titok, persze ötletek mindig vannak. Ám azt igenis tudjuk, hogy mit kínáltak ebben az évben. Az aulában a legkisebbeknek kedveztek a programok. A kicsik – és persze nagyok is – buborékot fújhattak, hurkapálcára erősített rongydarab segítségével. Egy másik asztalnál felfújt lufit erősítettünk egy szerkezetre, ami egy CD-ből és egy sportkupakból állt, mikor elengedtük, száguldó UFO-ként söpört végig a padlón.

Kutato_be_1

Az ásványkiállítás mellett összerakhattuk egy hölgy belső szerveit. Míg minden a helyére nem került, addig nem állt össze a három D-s emberi test – puzzle. Emellett alapszintű újraélesztési gyakorlatra is szert tehettünk, de a defibrilátor használatáról is hallhattunk. Az emeleten teát és mézet kóstolhattak a látogatók, de finomakat lehetett csipegetni egy biobolt kínálatából is. Én citromfű teát kaptam, amitől megnyugodtam, és már nem pörgök annyira… A tantermekben előre meghatározott időbeosztás szerint előadásokat hallgathattunk, színekről, anyagokról, az 1054-ben észlelt vendégcsillagról, amely akkor már régen nem is létezett. Egyik helyen pedig azt feszegették, hogy egyedül vagyunk-e a világban? Milyen létformák létezhetnek a Földön túl. Szóval az UFO rajongók is megtalálták a kedvükre való témát.

Kutato_gimi_1

Látványos kémiai és fizikai kísérletek során egy bátor jelentkezőnek még a haja is égnek állt, illetve a fiatal egyetemista Tóth Kristóf előadásából megtudhattuk, hogy mivel töltötte meg lufiját a jelenleg népszerű horrorfilm főgonosza. Az udvaron csillagvizsgáló távcsövek várták az égbolt kémlelőit. Az egyik műszerrel még a meteornyomokat is láttuk a Holdon. Persze a távcsövet gyakran kellett igazítani, hiszen éjszakai barátunk sűrűn elmászott látókörünkből. Legnagyobb örömömre az egyik távcsövön keresztül még a Szaturnuszt és a gyűrűjét is megcsodálhattuk.

A programokat látva, és az előadásokat hallgatva bízom benne, hogy egy hagyomány első lépéseinél voltunk jelen, jövőre pedig az idei év tapasztalatait is figyelembe véve újra éjszakába nyúlóan kutathatunk.