Idén ünnepeljük a neves írónő, Szabó Magda születésének 100. évfordulóját, akinek 1970-ben megjelent népszerű ifjúsági regényéből, az Abigélből 1978-ban Zsurzs Éva rendezett négyrészes tévésorozatot. Az egyik matulás lányt, Torma Piroskát megformáló Bánfalvy Ági annak idején pályakezdő színésznőként kapta meg a számára országos ismertséget és népszerűséget hozó szerepet. A művésznővel a jeles jubileum alkalmából beszélgettem régi emlékekről, mai sikerekről, a legendás történet töretlen népszerűségéről, és szívet melengető pillanatokról.

Bánfalvy Ági  1976-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, és a forgatás idején a Vígszínház tagja volt.

– Zsurzs Éva akkor már ismert engem, dolgoztunk együtt másban is, így kerültem be a tévésorozatba mint Torma Piroska, nagy boldogságomra – kezdi a színésznő, és mindjárt az elején egy kedves kulisszatitokkal is szolgál. – Egyszer egy televíziós riport alkalmával Magda azt mondta, hogy nagyon szerette „írni” Torma Piroskát, mert ő a kedvenc karaktere. Majd rám nézett és hozzátette: – De ahogy a Bánfalvy eljátszotta, az Tormissimo volt! – meséli jókedvűen a művésznő, akit 1978-ban nívódíjjal jutalmaztak ezért az alakításáért.

Abigel_be_1

– Zseniális volt a szereposztás, igazi telitalálat, mindenki lubickolt a szerepében – osztja meg a színésznő a ma is népszerű sorozat sikerének egyik titkát. – Az egész csapat egy csodálatos egységet alkotott, de mi, öten lányok, különösen összekovácsolódtunk, érződik a filmen, hogy mennyire egyben vagyunk. A forgatás idején szinte együtt éltünk: reggeltől dolgoztunk, és ha este színházi munka várt ránk, akkor az előadás után még összeültünk beszélgetni…

– A mai napig nagyon jó barátnők vagyunk. Egri Katival, vagyis Bánkival mi ketten voltunk a főkolomposok. Mindig kitaláltunk valamit, amivel már reggel megnevettettük a többieket, tehát már úgy készültünk, hogy a sminkszobában előálljunk valamilyen kis műsorszámmal. Egyik alkalommal Éva néni (Zsurzs Éva rendező – a szerk.) a felvételvezetővel üzent értünk, ugyanis a forgatókönyv szerint a főszereplőt, Vitay Georginát játszó Szerencsi Évinek nagyot kellett nevetnie az egyik jelenetben, és Éva néni azt kérte, hogy dobjuk fel egy kicsit Ginát. Nekünk persze több sem kellett, Katival elkezdtünk bohóckodni, mire Évi hatalmasakat kacagott, úgyhogy az adott jelenetet azonnal fel is vették.

Bánfalvy Ági életében olyannyira meghatározó élmény volt az Abigél, hogy a színésznő néhány évvel ezelőtt elhatározta: színpadi változatot készít a legendás történetből. És hogy többek között mi adott neki lendületet ahhoz, hogy megvalósítsa a régóta dédelgetett álmát?

– Évekkel ezelőtt egy napfényes júliusi napon a férjemmel, Horváth Csaba rendező-producerrel Siófokon sétálgattunk, amikor is úton-útfélen rám mosolyogtak az emberek, odajöttek hozzám, idősebbek és fiatalok is: autogramot kértek, és mindegyiküknek volt egy-két kedves szava hozzám. Mígnem az egyik árusoron egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy kínai férfi szalad utánam csillogó tekintettel, papírral és tollal a kezében, majd amikor utolért, tört magyarsággal annyit mondott: – Torma, autogramot! Alig akartam hinni a fülemnek! Akkor és ott Csaba kezdett el gondolkodni azon, hogy valamit kellene kezdenem az Abigéllel, hogy ha ennyi év elteltével is ilyen hihetetlenül népszerű ez a történet.

Bánfalvy Ági - Horn Mici

– Lengyelországban is nagy sikert aratott egyébként – folytatja Ági. – Ezt onnan tudom, hogy annak idején forgattam egy angol filmben, és a partnerem egy lengyel színész volt, aki a forgatási szünetben minden előzmény nélkül egyszer csak derűsen közölte: – Megvan, hogy honnan ismerlek: te vagy a Torma! Akkor és ott azt mondtam, hogy én ezt nem hiszem el (nevet). Kiderült, hogy Lengyelországban is vetítették a tévésorozatot…

A színésznőnek tehát régi álma vált valóra, amikor 2012-ben színre vitte az Abigélt. Ő maga egyrészt producerként vett részt ebben a számára különösen örömteli szakmai kalandban, másrészt szerepet is vállalt az előadásban. A regény színpadi adaptációját Szikora János rendezte, és az ismert színészek mellett Ági színészképző stúdiójának növendékei is szerepelnek az előadásban.

– Az Abigél népszerűsége négy évtized elteltével sem hagyott alább, és most már három generáció rajong a történetért, meg a színdarabért is, mert nagymamák és unokák egyaránt nézik és szeretik. Olyannyira, hogy nemegyszer nyolc-kilencéves kislányok jönnek oda hozzám előadás után autogramért. Hovatovább a határon túl is mindig szeretettel fogadják a darabot, mert időnként ott is bemutatjuk – újságolja s színésznő. – Az egyik legnagyobb élményem egy Németország élő magyar családhoz kötődik, akik a nyolcéves kislányukat lepték meg ezzel az előadással a születésnapja alkalmából. A kislány ugyanis már régóta vágyott arra, hogy megnézze az Abigélt, és hogy utána találkozhasson velem… Örömteli és egyben megható pillanatok voltak ezek!

Abigel_nagy

Arra a kérdésemre, hogy számára milyen érzés az előadásban szerepelni, Ági mosolyogva válaszol.

– Csodálatos! Mert ahogy annak a kornak is, amikor a tévésorozat készült, megvoltak a nagy színészei, a mostaninak is megvannak. Nagyszerű kollégákkal, Trokán Péterrel Körtvélyessy Zsolttal, Gubás Gabival, Lengyel Ferivel, Németh Kristóffal, Pindroch Csabával stb. játszom együtt, tehát egy igazán erős színészi csapat állt össze, akikkel nagybetűs Élmény együtt dolgozni. Én, személy szerint, nagyon szeretem ezt az Abigélt is. Ebben a változatban Horn Micit alakítom, és hogy úgy mondjam, belenőttem a szerepembe: korban, tapasztalatban mindenképpen, úgyhogy borzasztóan élvezem. Arról nem beszélve, hogy Kiss Ramóna olyan kiválóan hozza Torma Piroskát, hogy már a próbákon is csak álmélkodtam rajta…

– És ami még fantasztikus érzés: a nézők visszajelzéseiből az derül ki, hogy a közönség maradéktalanul elégedett a színpadi változattal. Akik látták, azt mondják, hogy mindent megkapnak a regényből, és nincs hiányérzetük, ami nagyon nagy szó. ,„Csodálatos élmény” – írták többen is a produkcióról, ami azért is szívet melengető, mert nehéz ám egy ilyen jelentős regényt színpadra adaptálni. Eddig minden alkalommal óriási sikerrel játszottuk az előadást, volt, amikor a közönség állva tapsolt, ami egyrészt leírhatatlanul boldogság nekünk, alkotóknak, másrészt azt mutatja, hogy érdemes volt nagy fába vágni a fejszét, hogy megvalósíthassam ezt a régi álmomat.