„András után vasárnap…” igaz idén előtte, de hivatalosan is megkezdődött a karácsony-várás időszaka. Persze a nagyáruházakban jóval korábban, hiszen már októberben lehetett szaloncukrot kapni, csakhogy biztos ne felejtsük el, és biztos legyen kínos szitu, ha a kisgyerek megkérdezi, hogy az miért van ott? Ezzel együtt, amikor a naptár decemberre fordul, egyre többen ébredünk rá, hogy ho-ho: ajándék is kell ám. Mert kell!

karacsonyi-ajandek_budapest-portal2

Felmerül a kérdés, hogy vajon az ajándék fokmérője lehet –e a szeretetnek? Rágalom, dehogy! Hiszen szertetetet kell adni, meg együttlétet. Bla-bla. Félre a sallangokkal, a vásárlási statisztikák azt mutatják, hogy az emberek többsége igenis szeret karácsonyra vásárolni, ajándékozni és enni. Ennek ellenére néhány éve igencsak elterjedt, több hírességtől is hallhattuk, hogy nem ajándékozzák meg egymást, legalábbis tárgyi értelemben véve nem. Elegük van abból, hogy a karácsony összefonódott a kényszervásárlással, tömegével zúdul ránk a feleslegesebbnél feleslegesebb cucc, és táskaszámra visszük haza jó áron vásárolt kacatot, amit aztán soha többet nem használunk. Elsőre nekem sem tűnt rossz ötletnek, hogy elengedjük a karácsonyi meglepetés témáját, és egyszerűen az együttlétre koncentráljunk, de végül képtelen voltam félretenni az ezzel járó készülődést és a hozzá kapcsolódó izgalmat. Arra jutottam, hogy botorság lenne pont azt a személyt nem megajándékozni, aki a legközelebb áll hozzám. Én valahogy úgy vagyok ezzel, hogy igazán annak tudok adni, akit szeretek. Őt ismerem a legjobban, neki tudom a vágyait.  Azt viszont mindenképpen igaznak gondolom, hogy az ajándék ára nem fejezi ki annak valódi értékét.  Számomra drága kincsnek számítanak a maradék anyagból készített díszpárnák, amikkel nővérem lepett meg, de ugyanígy örültem a férjem által összeállított, eltelt éveinkről készült fotóalbumnak, amit azóta is  szívesen lapozgatok.

ajandek145

De mi van olyankor, ha félresikerül az a szuvenír? Mit árul el rólunk? Mit mutat az, ha valahogy soha nem találjuk el, hogy minek örül a másik? Tudok olyan esetről, ahol a pár női fele igencsak szeretett volna egy cd-t, ellenben a férje alu felnivel lepte meg. Óriási veszekedés kerekedett belőle, hetekig tartott a balhé. Tudom, mi nők hajlamosak vagyunk arra, hogy megálmodjunk valamit, és elvárjuk, hogy ezt a másik kitalálja, hisszük, hogy működik a gondolatátvitel, és ha igazán szeret, akkor kitalálja, mi a szívünk vágya. Náluk ez annyiban nem igaz, hogy elég nagy volt a különbség a valódi igény és a ténylegesen kapott ajándék között. Amúgy hiszek abban, hogyha a párok figyelnek egymásra, akkor igenis tisztában vannak azzal, hogy mire vágyik a másik, és nem vesznek fogyókúrás italport ajándékba, hacsak nem kifejezetten kérte a megajándékozott. Azt hiszem,  az ilyen, és ehhez hasonló esetekben a párok nem ismerik egymást, de semmiképpen nem figyelnek a másikra. Ez a férfi, önmagának vásárolta az ajándékot, több tízezer forintért, holott egy egyszerű cd-vel sokkal nagyobb örömet okozott volna.

 ajandek

Visszatérve az eredeti kérdésre, lehet a szeretet fokmérője az ajándék, hiszen egy jól eltalált meglepetés mutatja, hogy figyelünk egymásra, míg a félresiklott szuvenírek ennek éppen ellenkezőjéről tanúskodnak. De ebbe a körbe tartozik az is, ha valaki elutasítja az ajándékozást, és ennek ellenére mégis meglepik valamivel.  Ismerek olyat is, akik tulajdonképpen önmagukat ajándékozzák meg. Elhatározzák, hogy arra az évre mit szeretnének újítani, és azt „kapják maguktól” karácsonyra.

Valljuk be, hogy kell egy érettség ahhoz, hogy megértsük, adni jobb, mint kapni. Talán a legjobb ajándék az lenne, ha egyik esténket feláldozva jótékonykodnánk, és elmennénk pl. ételt osztani.