Frank Adél Victor Vasarely Művészeti Díjas divattervezőnek már számos bemutatója és kiállítása volt Magyarországon, Párizsban, Londonban és Moszkvában. A kollekciói elegáns és extravagáns elemek elegye, sok kortörténeti utalással, kifinomult kézimunkával. Adél erőssége a méretre készítés, vásárlói között üzletasszonyok, nagykövetasszonyok és művészek vannak inkább, de a fiatal korosztály is megtalálja a saját ízlésének megfelelő ruhát. A tervezőnővel beszélgetünk az eleganciáról, a hordható ruhákról, a kényelmes viseletről.

No_4

Adél emlékszik arra, amikor először gondolt a divattervezésre?

Tizenöt éves lehettem és nem találtam olyan ruhát, ami megfelelt volna akkori önmagamnak. Így aztán levettem a csipkefüggönyt és abból készítettem el a magam ízlése szerinti darabot. Így indult és innen már nem volt visszaút. Sok fiatal küzd ezzel a problémával, mi is nagyon sok levelet kapunk tőlük, hogy szeretnének divattervezést tanulni. De mielőtt azt gondolná valaki, hogy a divattervezés egy könnyű dolog, fontos elmondanom, hogy ez egy nehéz szakma. A legtöbb fiatal, aki elküldi a levelét, úgy hiszi, a divattervezés abból áll, hogy rajzolni kell, és szép dolgokat válogatni. Valójában ez a munkának csak egy kis része. A nagyobb rész a szervezés, a mindennapi ügyek folyamatos intézése. Szervezni kell a divatbemutatókat, az anyagvásárlást, a béreket, a bérleti díjakat, ha vannak saját üzletek, tehát egyrészt üzletasszonyként kell gondolkodni, másrészt kreatívnak kell lenni, hiszen meg kell tervezni a kollekciót…

No

Tényleg, Adél, hogyan születik meg a ruha? Előbb van meg a forma, vagy előbb van az anyag és ahhoz tervezi meg ruhát?

Ez nálunk másképp van – mosolyog -, alapvetően kollekciókban gondolkodunk, melyeknek mindig van egy inspirációs forrása. Minden tervezőnek vannak kedvenc trendjei, kedvenc inspirációs forrásai. Nekem ez általában a kortörténet, ami azt jelenti, hogy szívesen nyúlok vissza a gótikához, a reneszánszhoz, a tizenkilencedik század végi ruhákhoz, a szecesszióhoz, a huszadik század elejéhez. Kedvenc korszakom a tizenkilencedik század vége, amikor a turnőrös ruhák voltak divatba. Ezek hátul fel vannak polcolva, lefele szűkülnek, nagyon szépen karcsúsít és kiemeli a derekat. A másik ilyen inspirációs forrás, ami a tervezőknél megjelenik, az, a különböző kultúrák hatása. Gondolok itt pl. a távol keleti, a Japán, a Kínai hatásra. Ha megnézzük a kifutókat, akkor látható, ha a tervező a Japán vagy a kínai kultúrához nyúlt hozzá. Ezek nagyon jól elkülöníthetők. De vannak kedvenc afrikai motívumok is, amelyek visszatérnek nagyon sok tervezőnél. A harmadik inspirációs forrás, amit kiemelnék, az a mindennapi élet és a mindennapi város, az úgynevezett streetwear. Ebben az esetben, a tervezők merítenek a modern fiatalság, vagy a modern városi fiatalok folkróljából, stílusából és ezeket dolgozzák fel újra. Nagyon sok trendkutató van, és ők mindig találnak új stílus jegyeket, amiket felkapnak, a tervezők, pedig ezeket a stílus jegyeket bontják ki. Ezek általában nagyon sportos fiatalos kollekciók. Végül a negyedik inspirációs forrás, a nagyon modern innováció, melyben olyan modern anyagokat találnak ki, ami szinte hihetetlen. Vagy gondoljunk például a háromdimenziós nyomtatásra, hiszen vannak már három dimenzióba nyomtatott ruhák is. Ami pedig magát a ruha formáját illeti, van a koncepció és erre lépésről lépésre felépíti a tervező a kollekciót. Először elkészül egy ruha, egy pár felső, majd ehhez kapcsolódva általában a blúz, a szoknya a nadrág, a kabát. Fontos szempont, hogy jól variálható legyen akár több darab. De persze olyan is van, hogy az ember beleszeret egy anyagba és ahhoz tervezi meg a kollekciót, és ilyenkor szárnyalhat a fantázia.

No_1

Lehet még újat mutatni?

Mivel rengeteg új technológiai felfedezés van, így az alapanyagok tekintetében abszolút lehet. Vonalvezetésben azt látom, hogy a régi témákat dolgozzák fel újra és újra a tervezők. Mindig előjönnek a nyolcvanas évek, a maguk széles válltömésével, vagy az ötvenes évek a New Look jellegével, a karcsú derék, a lefele bővülő szoknya, vagy a húszas évek, az a kisfiús, lágy vonalvezetés, a derekat nem hangsúlyozó vonalvezetés. Azt érzem, hogy iszonyúan iparosított lett a divat és ez a kreativitást kicsit háttérbe szorítja.

No_3

Egy profi szemével nézve, elegánsak a magyar nők?

Amikor Moszkvában voltam egy divatbemutatón, akkor le voltam nyűgözve, hogy az orosz nők – minden korosztály -, mennyire elegáns. Amikor Londonban voltam, azt láttam, hogy ott nagyon letisztult a divat, fekete, visszafogott. Nyilván gyönyörűen felöltöznek, ha partira mennek, de most az utca emberéről beszélünk. A magyar nők valahol félúton vannak. Nagyon sokan vannak, akik igyekeznek követni a divatot, de a nagy többség – ebbe nyilvánvalóan belejátszanak az anyagiak is -, nem követni az aktuális trendeket. Azt mindenképpen szeretném elmondani, hogy az a rengetek, turkáló a közízlésnek nem tesz jót. Hiába mondják, hogy vannak ott új ruhák is, az akkor is csak turkáló.

No_2

Adél, mit javasol az elfoglalt és nem mindig sok pénzzel rendelkező magyar nőknek?

A turkálós ruhák helyett azt gondolom, érdemesebb venni egy-két igényes divattervezői darabot, egyet az egyik divatháztól, a másikat a másiktól. Inkább legyen egy – két különleges darabja egy nőnek, mondjuk zakója, amihez egy egyszerű, visszafogott szoknyát, nadrágot, cipőt, garbót tud vásárolni. Mégis azt mondják, hogy hú, milyen extra, mert különleges az alapzakó rajta. Vagy ha vesz valaki egy gyönyörű cipőt, ahhoz nagyon szép ellentétként, egy, egyszerű ruha illik. Egy pár nagyon igényes dolgot javaslok minden nőnek, amihez viszonylag visszafogott, letisztult kiegészítőket vásárolhat. Ez az úgy nevezett lezser elegancia. Szó nincs arról, hogy úgy kell kinézni, mintha egy divatlapból léptünk volna ki, az kell, hogy legyen benne egyfajta lezser könnyedség. Ez azt jelenti, hogy egy hangsúlyozottan különleges darabunk legyen és hozzá ellentétpárként, letisztult visszafogottabb darabok.