Ahol én nőttem fel, ott nem igen volt szokás Márton napját megünnepelni, csak pár éve hallok erről az eseményről, pedig magyar vonatkozása van. Elsőként egy Waldorf Iskolában találkoztam vele, amikor éppen hospitálni jártam. Ott hallottam először a ludakról meg Szent Mártonról. A gyerekek lelkesen készültek az ünneplésre. Hallottam, hogy míg a felnőttek és a nagyobb gyerekek kiszedik a virághagymákat a kertből és betakarják a fagyra érzékeny növényeket, addig a kicsik köveket gyűjtenek és törpeházakat építenek. Szép szokás, hogy a gyerekek szürkületben kis lámpásokkal énekelve sétálnak az utcán. Azt mondják, a papírlámpás az első szikrája annak a belső fénynek, ami a karácsony felé mutat….

Lássuk, milyen hagyományokat is elevenítünk fel ezen a napon, ami a középkorban az egyik legnépszerűbb ünnep volt, manapság pedig sokunk a libás ételekre asszociál (mi is készültünk pár recepttel). Erről jut eszembe egy jó tanács a háziasszonyoknak: ha követni szeretnénk a hagyományokat, az a legjobb, ha november 11-én, 11 óra 11 perckor tálaljuk a friss libasültet! Márton-napot mind a népi kultúra, mind a keresztény kalendárium jeles napként tartotta számon. Előbbiben gazdasági határnapnak számított, hiszen a félszilajon (a tavasztól őszig legeltetett, télen pedig istállóban tartott) állatok beterelésének hagyományos időpontja volt. Ilyenkor a pásztorok – kezükben vesszővel – végigjárták az állatok gazdáinak házait, köszöntőt mondtak, amiért általában ajándékokat kaptak cserébe. A gazdasági szerepen túl népi hiedelmek is kötődtek az ünnephez: a disznóól tetejébe ágat szúrtak, hogy megvédjék az állatokat a pusztulástól, tavasszal pedig ugyanezzel az ággal terelték ki a malacokat.

Marton_Be

Az ünnep az őszi munkák (szüret, kukoricafosztás) lezárulásával induló és a Katalin-napig tartó kisfarsang idejére esett. Országszerte lakomákat és bálokat rendeztek, ilyenkor kóstolták meg először az újbort és vágták le a libákat, az úgynevezett „mártonludakat”. A közhiedelem úgy tartotta, „aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezni fog”. Egy másik mondás szerint pedig: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” Az elfogyasztott szárnyasok csontjaiból régen jósoltak, a fehér és hosszú csont havas telet, míg a barna és rövid csont enyhe telet jelentett. Azt is hallani lehetett még, hogy ha Márton fehér lovon jön enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható. Sokfelé azt tartották, hogy a Márton napi a márciusi időjárást mutatja. Azt is olvastam, hogy november 11. régen „dologtiltó nap” volt. Tilos volt mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta volna. (Talán újra ünneppé nyilváníthatnák ezt a napot is az illetékesek, mondjuk távoli rokonok találkozását elősegítendő címen.) Sok helyen rendeztek Márton napi bálokat, vásárokat – ez szintén feleleveníthető lenne szerintem.

Ki is volt Szent Márton?

Márton Savaria külvárosában született 316-ban vagy 317-ben. A legenda szerint besorozták a római hadseregbe, ahol nemcsak vitézségével tűnt ki, hanem jóságával, a betegek és a szegények iránti részvétével is. Történt egyszer, hogy Márton Amiens városkapujánál télen megpillantott egy didergő koldust, s annyira megszánta, hogy köpönyegét levéve kettéhasította, s felét odavetette a szűkölködőnek. Ezután éjjel álmában megjelent neki Jézus, és tudomására hozta, hogy koldus alakjában vele tett jót.

sztmartonlatogatokozpont

A látomás hatására Márton tizennyolc éves korában megkeresztelkedett, s húszévesen elhagyta a katonai pályát. Poitiers püspökéhez, Szent Hilariushoz csatlakozott, aki rövidesen kisebb egyházi méltósággá nevezte ki. Ezután hazatért, hogy a keresztény hitet terjessze. Később visszatért a franciaországi Poitiers-be, ahol kolostort alapított. 371 körül a nép és a papság Tours püspökévé választotta. Nézzük hogyan került kapcsolatba a mai Szombathelyen született tours-i püspök a ludakkal. A legenda szerint úgy, hogy mikor hírét vette, hogy püspöknek szemelték ki, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, elárulták őt. Mint püspök továbbra is szigorú, önmegtartóztató életet élt, ő építette a város első keresztény kápolnáit, s a hagyományok szerint emberszeretete, jósága, irgalmassága, egyszerűsége, igazságossága, és kiváló szónoki képességei nagyon népszerűvé tették. Tours-hoz közel, Candes-ban halt meg 397 és 401 között.

XXI. századi kapcsolódás:

A tavalyi Szent Márton Emlékévben forgalomba került egy nagyon szép Szent Márton mozdony, ami elsősorban a Szombathely-Budapest Intercity járatok élén közlekedik.

Internetes források alapján.