Szemerédy Zsófia producer gyakornokként dolgozik Londonban. Beszélgetésünk apropóját az adja, hogy felvették őt a világ legjobb film egyetemére, egy mesterkurzusra. Januártól a National Film & Television School Marketing, Distribution, Sales and Exhibition szakán fogja csiszolni tudását.

Zsófi kezdjük talán azzal, hogy kiskorodtól fogva tudtad, hogy márpedig te producer leszel? Van esetleg a családban olyan, aki a filmes szakmában dolgozik?

Nincs filmes a családban, és nekem sem az volt a célom eleinte, hogy producer legyek. Annyit tudtam, hogy Angliában akarok tanulni, szerettem a filmet, a törit, és szeretek emberek közt lenni, úgyhogy ezekkel tudtam kezdeni valamit. Ez persze így még eléggé tág keret, de arra kezdettől fogva bátorítottak a szüleim, hogy külföldön tanuljak, csak mikor a film szakma került elő, akkor csodálkoztak el. Ugyanakkor megértették, hogy nekem ez az álmom, ezért továbbra is bíztattak és támogattak a megvalósításában. Találtam magamnak egy egyetemet ahol a kedvenc témáimat tanítják, Film & Történelem szakot, ahova sikerrel felvételiztem, és persze mellette kerestem munkát és szállást is Londonban. Így kerültem a jelenlegi életembe.

szemeredy_1

Hogyan lesz valakiből producer, milyen iskolát, tanfolyamot kell elvégeznie vagy milyen közegben kell ehhez mozognia?

Nagy általánosságban két módon lehet elindulni, hogy melyik a jobb, arról heves vita folyik a nagyok között már jó ideje. (A NoFilmSchool blog is sokat vitatja ezt a témat.) A két mód, hogy az ember vagy elkezd dolgozni és felmászik a ranglétrán, vagy először elmegy tanulni és azzal együtt, közben/utána lépked a ranglétrán. Nekem szimpatikusabb a tanulósdi – mert számomra fontos az, hogy átfogó képem is legyen a szakmáról, szemben azzal, hogy egy specifikus szegmenshez értsek. Ahogy különböző produceri ágak léteznek, úgy különböző utakon lehet eljutni a célig. Van, aki business suliban tanul és onnan indulva köt ki a filmnél, én már eleve ebből a szakmából diplomáztam. Persze itt is elengedhetetelen az elméleti tanulás mellett a gyakorlati tudás fejlesztése/megszerzése. A három éves BA képzést végigdolgoztam teljes munkaidőben, túlórákkal, és több műszakban a legnagyobb mozihálózat (Odeon) premier mozijában. Ezt valószínűleg azért bírtam szusszal, mert közben a gyerekkori álmom valósult meg, hogy a premiereken dolgozva személyesen találkoztam a legnagyobb sztárokkal és vadi új filmekkel. Emellett folyamatosan vállaltam önkéntes munkákat is különféle fesztiválokon és rendezvényeken. Sokan nem értik mi jó abban, hogy ingyen dolgozom, én viszont rájöttem, hogy vannak dolgok, amiket ilyen fajta befektetés árán lehet elérni, mint pl. az, hogy ezáltal sok fontos tevékenységet, szakmai fogást, és embert ismertem meg, kapcsolatokat szereztem. Az itteni munkaadóim hamar megtudták milyen lelkiismeretesen szívvel-lélekkel végzem a feladatokat és így jópár munkaajánlatot kaptam ezen ismeretségek révén. Nem mellesleg nagyon különböző dolgokat is megtanul az ember, amit az egyetemen nem tanítanak, mégis hasznos: hogyan bánj jól az emberekkel, vevőszolgálat csínja-bínja, csoportvezetés, csapatmunka; vagy éppen hogyan igazodj el egy megapoliszban, vagy az angol munkamorál követelményei, ami itt ugye alap a boldoguláshoz, vagy pl. jól tudtam angolul amikor kimentem, de azért rendszeresen esszéket és végül Szakdolgozatot írni…hát ahhoz komoly erőfeszítéssel fel kellett zákóztatnom a nyelvtanomat és a szókincsemet is. Így utólag jókat mosolygok, mikor kezembe kerülnek a kezdeti szakaszban írt fogalmazványaim, amiken rengeteget görcsöltem.

A londoni egyetem nem olcsó, ezért is indítottál egy kampányt. Mesélnél erről? Mi ez a kampány, hogyan lesz ebből tandíj?

Igen, sokszor olvastam már külföldön élő magyar diákok utópisztikus leírásait az egzisztenciális feltételekről, én azonban a kőkemény kapitalzmussal találtam szemben magam. Nálam ez úgy nézett ki, hogy a BA képzésemre ugyan megkaptam az Angol állami támogatást (ami egy fantasztikusan jó feltételű kölcsön, évi £ 21000 kereset fölött kell csak elkezdeni részletekben visszafizetni), és kaptam még ösztöndíjat is annak a kemény feltételnek a válallásával, hogy minimum heti 25 óra munkát is teljesítek plusszba. Tehát a BA tandíjat (£ 9000/év) kifizettem abból, viszont a megélhetésemhez az ösztöndíj, egy kisebb ’létfenntartási’ kölcsönnel és a fizetésemmel kiegészítve volt csak elegendő. Diákként az ember a legolcsóbb lakásokat keresi, az pedig minimum £ 600/hó volt az egyetem környékén. Ez posztgraduális képzésen már máshogy néz ki. Egy évi tandíjam £ 12800. A jó feltételű állami kölcsönt ugyan végre bevezették posztgraduális szinten is, de két évre mindössze £ 10000-ot lehet felvenni – ez ugye egy tandíjra sem elég. Én már egy ideje eltökélten ide akartam járni, úgyhogy az egyetem után próbáltam spórolni valamennyit, de persze az nem fog megváltani. Amint megtudtam, hogy felvettek, mág jobban belehúztam a munkába és a főnökeim támogatásképpen elindítottak nekem egy új projektet, és így belevágtam egy mester kurzus szervezésebe, aminek én lettem a producere, ők meg többet fizetnek a nagyobb felelősség vállalás arányában. Ők például azután alkalmaztak, hogy három éven keresztül önkénteskedtem náluk egy évi rendszeres fesztiválon. Nagyon elégedettek voltak a munkámmal és emberileg is egy hullámhosszon vagyunk. Persze továbbra is mentorálnak és segítenek mindenben, és a felelősség növekedésével, nekem is nagyobb a motivációm arra, hogy még nagyobb erőbedobással dolgozzak a kurzus sikerén. Mellesleg a kurzus egy Distribution Summit – amit részben a kedvemért hoztak létre, hogy már a suliban is egy kis előnyt képezzen a gyakorlati vonatkozásai következtében. Mivel azonban még ez is kevés az első évi tandíjamra és szállásomra (ami egy évre Beaconsfieldben, egy faluban Oxford közelében, ahol az egyetem van kb. £ 10000) ezért filmes haverjaimhoz hasonlóan magam is elindítottam egy úgy nevezett crowdfunding kampányt. Ez egy bevett szokás – amit akár kisfilmhez, vagy éppen nagy játékfilmhez is szoktak alkalmazni. Ez a linkje: www.igg.me/at/ZsofiGetsToNFTS

Ebben a rövid videóban bemutatom magam és az álmomat, elmondom, hogy mi mindent értem már el eddig is, hova szeretnék eljutni a tanulmányaim által és hogy mire kérem a támogatást. Az oldalon – támogatásért cserébe -, felajánlok különböző ’díjakat’, a ’big hug’-tól kezdve széles a választék…, egy kávé velem 10 év múlva, forgatókönyv feedback, vagy hogy dolgozom velük együtt a filmjükön egy napot, csinálok egy profi marketing kampányt, vagy 2 napos gyorstalpalót, vagy éppen átnyújtok nekik egy pár jegyet a Harry Potter színdarabra, amire amúgy 2017-végéig minden jegy elkelt.

zsofi_2

Nehéz volt idáig eljutni? Segített valaki, vagy minden egyes lépésért önerőből kellett megküzdeni?

Attól függ, mit nevezünk nehéznek. Fizikai és mentális egészségemet is tudatosan tartottam karban eddig is, vega vagyok, minőségi ételeket fogyasztok, rendszeresen járok edzeni és meditálok, valószínűleg ezek nélkül nem bírnám ezt a hajtást. Voltak kifejezetten döcögős, elkeserítő időszakok, amikor fontolgattam, hogy feladom, mert sehogysem jött össze valami, amit nagyon akartam. Ám visszatekintve látom már, hogy ez az élet velejárója, és a legtöbbször ki is derül, hogy okkal terelt az élet más irányba. Olyan felháborító véleményt is hallottam útközben egy segítő (!) tanártól, hogy akinek nincs pénze, az ne is akarjon tanulni, annak nem való az egyetem. Az én tapasztalatom azonban az hogy eltökéltség, kitartás, és célirányos erőfeszítések megérlelik a gyümölcsöt, és előbb-utóbb a körülmények is összeállnak a támogatásodra. Például engem kétszer elutasítottak erről az egyetemről, mindkétszer eljutottam az utolsó fordulóig, és ott valamiért elbuktam. Úgy voltam vele, hogy akkor most már lehet, hogy hagyom inkább. Erre derült égből „villámcsapásként”, egy szinte ismeretlen srác szólt, hogy indul az az új szak és vetette fel, hogy jelentkezzek rá. Mindezt a határidő előtt kb. három nappal. Majd a fesztiválon, amin épp dolgoztunk, összetalálkoztam a tanszékvezetővel, aki személyesen bíztatott arra, hogy jelentkezzek csak, még akkor is, ha már szinte hulla vagyok a 16 órás munkaidő miatt a Londoni Film Fesztivál kellős közepén -, mert látta, hogy milyen szerepet töltök be, milyen feladatokat végzek, szerinte ez a szak tényleg jól illik hozzám. Nem kellett sokáig győzködni, az égből pottyant lehetőséget megragadtam és újra jelentkeztem. Behívtak az interjúra, és bumm: benn is voltam. Az egész hip-hop, két hét leforgása alatt lezajlott. Mindezt azután, hogy én már leírtam, hogy engem ide valaha is felvegyenek. Szóval mondhatjuk, hogy voltak nehéz szakaszok. De az az igazság, hogy mivel imádom minden percét annak, amit csinálok, ezért még a kilátástalannak tűnő helyzetekben is kitartottam és a nagyon komoly, erőt próbáló befektetéseket is felvállaltam, hogy közelebb kerüljek az álmomhoz. Mára már le tudom vonni azt a következtetést, hogy meg kell tanulni rugalmasan hozzáállni a konkrét megvalósítási tervekhez az álomhoz vezető úton, mert mindig nyílik újabb lehetőség, és ezáltal a nehéz pillanatok is áthidalhatóvá válnak. Hozzátenném, hogy rengetegen segítettek is nekem. A családomra mindig számíthatok, hogy megvígasztalnak, lelkesítenek, bíztatnak és mellettem állnak a legnehezebb időszakokban is, és külföldön, minden gyökértől elszakadva nagyon fontosak a barátok is, akiket az egyetemen és a munkák során ismertem meg, és a konkrét megvalósításban a legfontosabb segítőtársaim voltak. Ezen felül volt jó pár olyan tanárom és főleg főnökeim, akik évek óta mentorálnak. Ezért mindig hálás leszek nekik, és ugyan még nem tudom megfelelő mértékben viszonozni, de észben tartom, és amikor a pillanat eljön, biztos, hogy velük fogok a saját projektjeimen is dolgozni: egyrészt, hogy viszonozzam a szívességüket, másrészt, mert már jól tudom, hogyan dolgoznak és mennyire kiválóan tudunk együttműködni.

Milyen projekten dolgozol most, mi a projekt célja és hol tartasz vele jelenleg?

Jelenleg egy mester kurzuson dolgozom. Úgy hívjak, hogy Indie Film Distribution Summit. Ez talán eddigi életem egyik legnagyobb kihívása. Nagyon komoly szakértőket kell meggyőznöm, hogy eljöjjenek és/vagy adjanak támogatást, hogy elérhető áron tudjuk csinálni ezt a kurzust minden lelkes kezdő filmesnek. A kurzus célja, hogy felhívja a figyelmet az új trendekre és normákra, miszerint a filmforgalmazás régi modellje elavult és a technikai innovációk sokasága között új lehetőségek nyílnak önálló forgalmazásra globális léptékben is. Fogunk beszélni mindenről: kezdve a filmötlettől, hogy milyen célcsoportnak szóljon, mennyit számít valójában a poszter és a trailer, mennyit és hogyan kell reklámra költeni, hogy hatékony legyen, megéri-e mozikba küldeni a filmet, vagy inkább menjen fesztiválokra, esetleg csak DVD-re, vagy netán online? Ez egy átfogó kurzus azzal a céllal, hogy elejét vegyük annak, hogy egy jó film elkészítés után a polcra kerüljön és elavuljon, mert nem kap megfelelő forgalmazást. Ez azért nagyon fontos, mert forgalmazás modellje teljes átalakuláson esik éppen át, pl. régen könnyen elhatárolható szerepkörök voltak jellemzőek, mondjuk a forgalmazó és a producer különböző személy volt, most azonban ez egyre gyakrabban egybemosódik a globalizáció miatt. Én is efelől közelítek a szakmához.

Hol találkozhatunk olyan filmmel, ami hozzád kapcsolódik?

Dolgoztam pár rövidfilmen, ezekkel fesztiválokon lehet majd találkozni. A legutolsót Three Days-nek hivjak (threedaysshortfilm.com), ill. van egy dokumentumfilm, aminek a forgalmazásánál voltam gyakornok, azt pedig Hand Gestures-nek hívjak. Nemrég jött ki DVD-n. (ilgestodellemani.com).

Mondanál néhány szót a jövőbeni terveidről?

Az én nagy álmom az Isaac Asimov Alapítvány sorozat megfilmesítése. Ugyan már fejlesztés alatt áll jó pár éve, én bízom benne, ha elég gyorsan végzek a mesterrel, akkor még lesz lehetőségem becsatlakozni. Ez a project viszont a legjobbat érdemli, úgyhogy ehhez nekem is muszáj a legjobb egyetemen tanulnom, a legjobb tanároktól. Ez itt már nem játék. Sose szeretnék kevesebbet, mint valódi minőséget adni. Ehhez a történethez meg különösen. Tizenkét éves lehettem, amikor először olvastam és azóta falom az Asimov regényeket és rövid történeteket.

zsofi_3

Nagyon sok küzdelem és rengeteg munka jutatott téged ide, ahol most vagy. Mit tanácsolsz azoknak, akik ma még talán nem tudják merre is visz az útjuk, de akarnak „valamit”. Hogyan éri el az ember a célját? Mi az első és a sokadik lépés?

Az első lépes hogy merj álmodni és nem árt egyre pontosabban körvonalazni, hogy mi az a „valami”, ami a tiéd. Az elején még elég egy átfogó kép, arról hogy mi a cél, ez idővel viszont kikristályosodik. Az igazság az, hogy nekem például tizennyolc évesen lövésem sem volt arról, hogy mit kezdjek magammal azon kívül, hogy utazgatni jó, van nyelvérzékem és szeretem a kosztümös filmeket. Azzal nincsen baj, ha a cél útközben alakul, formálódik, sőt jó is, ha az ember flexibilis, mert úgyse úgy alakulnak a dolgok, ahogy először elképzeljük. De ha megvan a tiszta cél, akkor minden éberen és alva töltött órában igyekezhetsz magadat hozzákapcsolni, és élővé tenni a képet. Ahogy mentem a szenvedélyem után, kezdett egyre valóságosabbá válni, hogy merhetem álmodni, azt, amit, és most már egész céltudatosan tudok ennek érdekében lépéseket is tenni. Mindig is a fő szórakozásom volt a moziba járás, sorozat nézés, sci-fi olvasás és színházba járás, azonban ez mára egyben szakmámmá is vált. Ha nem tenném ezeket ilyen szevedélyesen, akkor teljesen lemaradnék a szakmában is. Pl. lazítás lehetne, hogy cikkeket olvasok filmhírekről twitteren, de közben kötelezően tudnom kell azt is, hogy Scorsese és Leonardo DiCaprio leszerződtek egy új filmre.

Második lépesként tisztázd magaddal, hogy mi mindent vagy hajlandó feláldozni a célodért. Én pl. az elmúlt három karácsonyi időszakot munkával töltöttem, a moziban, meg üres lakásokban és hideg alagsorokban, mialatt a kistestvéreim is nélkülem nőttek fel és az itthoni barátaimat sem láthattam évekig, mert szabadidőmben is önkénteskedtem fontos fesztiválokon, a tapasztalat- és kapcsolatszerzés érdekében. Tudd, hogy az álom megvalósításának ára van és dolgozni érte, bárhogyan is, nem szégyen.

Az angol azt mondja: I live and breathe my work – Élek halok a munkámért. Ez az én hitvallásom is.