Így év elején már –már tipikus hagyomány az évet egy jó nagy megfázással kezdeni. Nemde? Ugye ismerős, hogy ha január tájt végighívod a családtagjaidat, barátaidat, nem ritka az a jelenség, hogy a gyerekektől az időseken át mindenki az ágyat nyomja. Jómagam is megtapasztaltam ezt az év eleji hagyományt.

Az igazat megvallva, januárra pár napos wellness pihenést terveztem és nem mentem el. Az élet azt az időt és foglalkozást is bepótoltatja, amit magunkon spórolunk meg. Persze az ágyban nem csak a teát szürcsöltem szorgalmasan, de spirituális ember lévén, az év eleji magamba figyelésről sem feledkeztem meg. A betegség egy csodálatos lehetőség ugyanis az önmagunkkal való szembesülésre. Kiváló időszak az erőgyűjtésre, a gyomor csakránk belobbantására, a vágyaink beindítására és a céljaink megfogalmazására. Nem használtam lázcsillapítót, hogy totálisan megélhessem a bennem lappangó állapotokat. A lázzal kiég belőlünk minden negatív érzés és ha tudatosan vagyunk betegek, megtisztulást és újjászületést hoz. A láz nem hazudik, ahogy a betegség sem.

Pár dolgot összeszedtem, ami tudat alatt akadályozhat abban, hogy erőd teljében érezd magad. Ha fáradtnak érzed magad az életedhez, íme, néhány megértés.

Sas_be

Amikor kikerülünk az iskolából, nem tanuljuk meg senkitől, hogy nem egyszer leszünk készen. Nem mondja senki, hogy az érettségi és a diploma nem jelenti azt, hogy befejezheted a tanulást és a megszerzett tudás és képesség nem örökérvényű. Nem mondja senki, hogy rengetegszer kell majd átértékelni az életedet. Lehet, hogy felül kell vizsgálnod majd újra és újra a hitedet, a bizalmadat, a képességeidet, az erődet, az emberi viszonyaidat vagy így mindezt egy csokorban. Amikor erőtlennek érzed magad és szívesebben mennél vissza aludni a barlangodba, az átértékelést nem kerülheted el.

Vizsgáld felül, hogy mi mindent kell átértékelned.

 Mennyit adsz a világnak és milyen szívvel teszed?

Lehet, hogy sokat adsz, de talán a szereteted nem önzetlen, inkább a kapás motivál. Fontos, hogy őszinte legyél, hogy visszatalálj az ártatlanságodhoz. Ez rengeteg erőt szabadít fel benned. Bizalmadat – magadban, emberekben, helyzetekben

Tényleg bízol, vagy csak úgy csinálsz? Mennyire bízol a saját jóságodban, abban, hogy amit akarsz, az jó.

Hitedet

Túl fatalista vagy – Nem vállalsz felelősséget, kiteszed a dolgok alakulását egy külső hatalom kezébe, nem veszed észre, hogy hol a személyes felelősséged, ezért kevesebbet is teszel, mint ami sikerre vinne. Mindent te akarsz kontrollálni, nem hiszel a jótékony erőben, aki feletted van és segít a céljaid elérésében

Képességeid

Tanulni kell valami újat?  Összegezni kell az eddigi tudásodat, hogy mi mindent tudsz? Pontot kell tenni egy tanulási folyam végére vizsgával?

Rend rendszer van az életedben, a környezetedben? Tönkrement eszközök? Ne spórolj magadon, a fontos eszközeiden! Az univerzumnak üzenet, hogy szívesen adsz magadnak, ezért szívesen fogadod el az univerzum ajándékait.

Ki nem használt eszközök, nyelvtudás, tervek, célok a fiókban emberi viszonyok felújítása. A célodhoz lehet, hogy az emberi viszonyaidat kell először a helyére tenned. Olyanná kell, válj, akit a többiek szívesen támogatnak.

Sokszor besértődünk az életre, mert azt tapasztaljuk, hogy nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. Nem ismerjük fel a saját személyes felelősségünket, ezért kiadjuk a felelősséget egy magasabb erő kezébe. Feladjuk a terveinket idő előtt és engedjük magunkat sodortatni az árral. Többszöri nekifutás után rázárjuk a képességeinkre és csillámporos álmainkra, céljainkra az ajtót. Lehet, hogy már gyerekkorodban zártad rá az ajtót egy tervedre, de elfelejtetted és azóta is sértett vagy. Ekkor az élet természetesen úgy áll össze, hogy azt az alapvető dolgot kéri tőled, hogy használd azt a képességedet. De egyszer már pórul jártál vele.

Pl. Anyunak énekelni akartál, vagy verset mondani, de nem volt ideje meghallgatni téged. Te megsértődtél és azóta sem vagy hajlandó emberek előtt beszélni.

Pedig lehet, hogy a jelenben akkor valósulhatna meg a vágyad, ha emberek előtt beszélnél. De te meg vagy sértődve továbbra is, mondván, a kutyát sem érdekli. A sértettség alatt azonban a legalapvetőbb, hogy nem látod, hogy valójában egyszerűbb megsértődni, mint szembesülni a sok ember előtt való beszéd félelmeivel saját magadban. Olyan meggyőződések lapulnak a tudattalanunkban, amelyek nem segítik az életünket. Ha ezek az alapvető félelmek, szégyenek nincsenek kezelve, soha nem látsz rá a kudarcaid valódi okára.

Ne félj kezdő lenni, kérj segítséget a nálad erősebbektől! Van, amikor pont azért kerülsz kiszolgáltatott helyzetbe, mert meg kell tanulnod nem elbújni és szégyenkezni, hanem segítséget kérni.

 

Sas Ágnes

kineziológus

http://www.sasagi.hu/