Belesütöttem én már pogácsába vizsgadrukkot, munkahelyi stresszt és ezernyi más bánatom. Ha nekiláttam a konyhában tüsténkedni, a paradicsomnak virág alakja volt, a tészta pedig csillagot formázott. Akkoriban nem kellett naponta ételt tennem az asztalra, így ha nem volt kedvem, nem főztem. Láttam ugyanakkor azt, amikor gyakorló háziasszonyok már reggel nyolckor azon görcsöltek, hogy mit eszik majd a család este. Nem akartam körmöt rágó, idegeskedő feleség, illetve anya lenni, aki céltalanul mászkál a boltban kocsiját tologatva, ami teljesen üres, avagy éppen fordítva, megvette már az egész boltot, hogy végül összedobjon egy palacsintát. Amikor másért is felelős lettem, ebbéli félelmeim megvalósulni látszottak. Én továbbra is élvezetből akartam főzni, nem gyűlölettel és kényszerrel, ugyanakkor szerettem volna, ha az ötletelés nem okoz mindennapi gondot. Összeegyeztethetetlennek tűnt a rutin és a kreativitás, hiszen éppen ellentétes fogalmakról van szó.

A probléma maga

Biztosan mindenki feltette már a kérdést: „Mit főzzek ma?” Lássuk be, a család ezen a téren nem nagyon nyújt segítséget. A tőlük kapott válaszok tárháza elég általános, mondjuk úgy inkább, hogy gyér: „nekem mindegy”, „nem tudom, én mindent megeszek”. Van egy másik típus, aki elvicceli a kérdést: „nyersből főttet” – mondja hú, de frappánsan. Aztán van olyan is, aki odavág egy ötletes sztroganoff marhát. Végül, ha mégis kitaláljuk nagy nehezen a felhozatalt, akkor derül ki, hogy valamelyik hozzávaló nincs is otthon.

Foz_be

Nos, kedves nőtársaim állapodjunk meg abban, hogy ezen a téren nincs demokrácia, egyszerűen azért, mert nem működik. Persze, ne főzzünk kelkáposzta főzeléket, ha azt senki nem szereti, helyette legyen túrós tészta, ha az a menő. Szó sincs tehát arról, hogy bármit ráerőszakoljunk a családra. Számomra bosszantó volt még az is, amikor úgy éreztem, mintha mindig ugyanazt készíteném. Azaz szűknek találtam a saját palettám.

A kérdés tehát adott, hogyan is lehetne színesíteni, ugyanakkor egyszerűsíteni is a napi főzést?

Rendszerezés

Első körben összeírtam azokat az ételeket, amiket szeretünk, szívesen eszünk. Eleinte nem jött össze, csak két hétre való. Aztán szépen sorban előkerültek régi, gyerekkori kedvenceim, majd bőven került a repertoárba újdonság is. Amikor már volt három-négy heti adag, beosztottam: hétfő – borsófőzelék, kedd – rántott hal, stb.

Ezt követően is szorgosan bővítettem a listám. (Mind a mai napig jegyzetelek, ha szembejön velem egy-egy étel.) Végül újrarendeztem a korábbi beosztást egy táblázatban. Ekkor már figyeltem arra is, hogy ne kövessék egymást hasonló ételek, ne együnk minden nap tésztát, de ne tartsunk főzelék hetet se. Így alakult ki nálunk, hogy hétfőn főzeléket eszünk, kedden valami könnyebbet, a szerda tésztás nap, csütörtök viszont nehezebb leves, stb. Ma már nyolc hetet tudok végigfőzni úgy, hogy nem ismételek ételt. Jelenleg is eszerint vásárolok, jobbára hetente egyszer. Ez utóbbi azért fontos számomra, mert tudom jól, ha csak egy kenyérért ugrom be, akkor sem úszom meg olcsón.

Foz_be_tabla

Eltérés

Amikor elkészítettem a saját összeállításom, nagyon büszke voltam magamra, hiszen éreztem a könnyebbséget. Rögtön el is dicsekedtem vele egy régi ismerősömnek. Lelkesedésemet megtépázva megkaptam, hogy mi milyen szabályozottan élünk. Vajon igaz ez? Tényleg úgy élünk? Nos, nem egészen, hiszen nem szentírás ez nekem, sokkal inkább segítség. Bármikor el lehet térni tőle, meg is teszem. Nyáron, amikor kosárszámra szedjük a cukkinit, nem fogok a boltban gombát venni. Amikor érik a meggy, nem állok neki sütőtökért kajtatni, igenis gyümölcsleves lesz. Igyekszem tehát a szezonális sajátosságokat is figyelembe venni. Természetes, hogy karácsonykor, vagy hosszabb ünnepekkor szintén más kerül az asztalra.

Saját tapasztalataim alapján összegyűjtöttem még néhány hasznos tippet:

Igazodjunk a saját ritmusunkhoz!

Ismerjük meg korlátainkat. Ne álljunk neki egy amúgy sűrű napon lakodalmat főzni. Azt hagyjuk meg a lazább időszakra.

Használjuk fel a maradékot!

Nincs annál szomorúbb, mint amikor étel kerül a kukába. Megmaradt a pörkölt? Másnap nyugodtan lehet készíteni hortobágyi palacsintát. Én pl. a hétfőt azért neveztem ki főzeléknapnak, mert hétvégéről gyakran marad valamilyen hús, ami kiváló feltét lehet.

Ne akarjunk mindenben autentikusak lenni, főleg ne hétköznapokon!

Ha nekünk sertéspörköltünk van, bele lehet ám kenni abba a palacsintába, nem kell csirkecombért rohanni a boltba.

Próbáljunk ki valami mást is!

A köretek hazánkban eléggé egyhangúak. A legtöbb háztartásban három közül választanak: rizs, tészta, burgonya. Kéthavonta próbáljunk ki számunkra újat is. Néhány példa: köles, bulgur, kuszkusz vagy akár a hajdina. Elképzelhető, hogy valamelyik elnyeri a tetszésünket, és beépíthetjük a rendszerünkbe.

Kezdeti ráfordítással rengeteg időt, energiát, és talán pénzt is megspórolhatunk. Az ellenmondás tehát igen is feloldható: legyen bátorságunk egyszerűt főzni, váljék az egész rutinszerűvé, de ha kedvünk támad, akkor igenis merjünk a régin újítani, legyünk kreatívak. Ha az alapvető gond a „mit is főzzek?” megszűnik, sokkal több kedvünk marad az alkotáshoz.