A mumus az a meghatározhatatlan valami, vagy valaki, akitől mindannyian félünk egy kicsit. Életünkben sok mumus van, az egyik a nyelvtanulás, ami valljuk be; sokunknak okoz még ma is problémát.

Pekkel Edina azonban gondolt egy merészet, s azt tűzte ki célul, hogy nem csak, hogy megtanítja, de meg is szereteti a nyelvet diákjaival. Jelen pillanatban a kreatív orosz tréningeket RitArt Academy franchise partnereként szervezi. Edinával beszélgetünk most tanulásról, nyelvekről, jobb agyféltekés oktatásról.

Edina

Napjainkban sokat hallunk a jobb agyféltekés tanulásról, ami egyre nagyobb területen hódit. Tulajdonképpen, mit jelent az, hogy jobb agyféltekével tanulni?

A jobb agyféltekés tanulás tulajdonképpen két agyféltekés. Ez azt jelenti, hogy a hétköznapi életben domináns bal agyféltekét elcsendesítjük, és teret engedünk a szunnyadó jobb agyféltekének. Valójában mind a két féltekét bevonjuk a munkába. Ehhez speciális gyakorlatok szükségesek.

Mi a lényeges különbség a régi, azaz a bal agyféltekés és az új, vagy újabb, a jobb agyféltekés tanítási módszer között?

A régi – bal agyféltekés módszer a logikát, az elemzést és az ismeretek összefüggés nélküli felhalmozását részesíti előnybe. A diákok tanulásba fektetett energiája nem mutatkozik meg az eredményeikben. Ezért van az, például, hogy a dolgozat megírása után egy-két nappal a tanuló már alig emlékszik valamire az anyagból. A bal agyfélteke tárolókapacitása véges. Ezzel szemben a jobb agyfélteke határtalan mennyiségű információ befogadására képes. A jobb agyfélteke kreatív, játékos, intuitív. Segít meglátni, felismerni az összefüggéseket. Éppen ezért kell kreatívan, játékosan tanulni.

Edina, Ön orosz nyelvet tanít ezzel a módszerrel, hogyan látja mennyire adható ezzel a módszerrel hasznos, gyakorlati tudás?

Teljes mértékben. Tanulni, tanítani csak így érdemes.

Edina_3

Két napos tanfolyamokat is tart. Az ide jelentkezőknek szükségük van valamiféle alaptudásra ahhoz, hogy sikert érjenek el a két nap alatt?

Mindössze annyi a feltétel, hogy a jelentkezők ismerjék az orosz ABC-t. Ez szükséges ahhoz, hogy a feladatokat el tudják végezni. Ha maga az írás nem igazán megy, az sem jelent nagy problémát, mert a munkafüzet úgy van összeállítva, hogy többnyire szóban is meg lehet oldani a feladatokat, hiszen a hangsúly a beszéden van.

Mit lát, vagy mit mondanak a tanulók, mi a legnagyobb sikerük egy ilyen tanfolyam alatt?

Annak ellenére, hogy nagyon elfáradnak a nap végére, – hiszen nagy mennyiségű az anyag, amit átveszünk -, jó látni a csillogó szemeket, a lelkesedést. Látványos a fejlődés, a gátlások oldódása az első naphoz képest. Az öröm, hogy mennyi új szót sikerült megtanulni, vagy ha valaki már tanult oroszul korábban, mondjuk 20-25 éve egyre több régi szó bukkan elő a “semmiből”.

Mi a tapasztalata mennyire változtatja meg az emberek hozzáállását magához a tanuláshoz egy ilyen tanfolyam?

Ennek a módszernek az ismerete és alkalmazása növeli az önbizalmat, ami még hatékonyabbá teszi a tanulást, hisz növekszik a sikerbe vetett hit is. Ehhez persze kell az a nyitottság, hogy valaki ki akarja ezt próbálni. A kétnapi kemény munka után tapasztalható lelkesedés pedig önmagáért beszél.

Edina_logo

Javasolná ennek a módszernek a bevezetését az iskolákba?

Mindenképpen! Nem is lenne szabad másképp tanulni, és tanítani. A gyerekek születésüktől fogva csak tanulnak, tanulnak, tanulnak, és teszik ezt észrevétlenül, kreatívan. Aztán a modern világunk egyre inkább háttérbe szorítja a jobb agyféltekét. Megjelenik a kényszer, a követelmény, az elvárás. Nem véletlen van az iskolákban sok “problémás”, “kezelhetetlen” gyerek. Azok a gyerekek, akiknek a jobb agyféltekéje a dominánsabb, egyszerűen képtelenek beilleszkedni a modern oktatásba. Már gimnazista koromban kezdtem sejteni, hogy az oktatás körül valami sántít. Rájöttem arra, hogy bizonyos szintű tudás befogadására meg kell érni. Anélkül soha nem lesz az enyém, nem válik használhatóvá. Hiába a nagy mennyiségű tananyag, a rengeteg információ, ha használhatatlan. Ha a tanultak úgy elvesznek a süllyesztőbe, mintha soha nem is találkoztunk volna velünk. Ugyanakkor, valami “csoda” folytán vannak olyan ismeretek, amik örökre bevésődnek. Hogy lehetséges? Úgy, hogy akkor, ott abban a pillanatokban sikerült odafurakodni a jobb agyféltekének.