„Nem csak nézője vagyok saját életemnek.” Mondja Kubik Anna Kossuth-díjas színművész, aki – az immáron negyedik alkalommal megrendezett -, Faludy György országos szavalóverseny zsűritagja volt. Az alábbiakban a művésznővel beszélgetünk.

Kérem, Anna meséljen egy kicsit önmagáról, a nőről, a világlátásáról. Örömmel hallanánk Bubik Istvánról, a díjról, melyet a 35 évesnél fiatalabb színész vagy rendező kaphat meg. Miért érzi szükségét e díjnak?

Kubik Anna portré

Kubik Anna

Én hívő ember vagyok, „beleszülettem a katolikus hitbe”, szüleim, nagyszüleim, felmenőim mind vallásosak voltak. Már rég nem önmagam megvalósítása a célom, hanem szolgálni, a tudásom, tapasztalatom átadni, nevelni jó példával, ilyesmi. A Jóisten tehetséget adott nekem, amivel, felelősséggel kell élnem! „Még az álmokat se hazudni,/ Mégis víg hitet adni másnak” – Adyval vallom, ez ars poeticám is egyben. Nőként sorstársaimmal együtt próbálok megfelelni mindenféle szerepnek, több-kevesebb sikerrel. Nem lehet mindenhol száz százalék felett teljesíteni, valami mindig sérül… Ha bemutatóra készülök a lakás szalad, ha ünnep van, akkor is dolgozom… Szerencsére a lányom igen megértő, s már fel is nőtt, érti, miben élek, s mi hajt.

A Bubik díjat nem én alapítottam, a Magyar Művészetért díjon belül egy kategória, én csak segítem kiválasztani a megfelelő, a díjhoz méltó személyt. Szeretném, ha István neve sokáig fenn maradna, emlékét őrizni kötelességemnek tartom.

Mondja művésznő, hogyan éli túl egy nő, egy színész, két olyan kaliberű színész, társ, szeretett férfi elvesztését, mint amilyen Bubik István, s Selmeczi Roland volt?

Kubik Anna szobor

Kubik Anna

Hitem szerint az életünkkel nem mi rendelkezünk. Ha Isten feladatokkal bíz meg, azokat legjobb tehetségem szerint végeznem kell, s majd ha engem is szólít, nekem is menni kell utánuk. István nagyon jó barátom volt, már hosszú évek óta, Selmeczi Roland, pedig a társam, valóban. Hosszú időbe telik a gyászból kikeveredni, megérteni, mi miért történik, talán soha nem lehet… a lelki békét viszont nem lehetetlen megtalálni!

Ön számos kitüntetés birtokosa, melyekhez szívből gratulálunk, ezek a díjak is azt bizonyítják, hogy Ön mestere a szakmának. Valójában miért lett színész?

Nem igazán tudom ezt megválaszolni, nagyon visszahúzódó gyerek voltam, most sem szeretek „szerepelni”, ennyi év után sem. Nem magamat akarom mutogatni, hanem a feladat hajt mindig, felmutatni egy sorsot, jellemet, nevettetni, megríkatni, gondolkodtatni, ez az igazi célom. Tényleg rengeteg díjam van, szinte elhalmoztak velük, mindben hatalmas szeretetet érzek, törődést, megbecsülést. Az emberek hálásak, ha kapnak valakitől valamit.

Soha, egyetlen percre sem bánta meg, hogy ezt a mesterséget választotta?

Nem, soha, csak mikor szerepet kell tanulni! Akkor mindig. Sok ezer oldal ám száznál is több főszerep! Mikor már tudom, minden kisimul újra!

Hol tart most az élete, elégedett?

Sokat kaptam, sokat kell visszaadnom. Rengeteg öröm ért életemben, nagyon sok igazi nagy előadás van mögöttem, csodálatos embereket ismerhettem meg, nagy érzelmeket élhettem át. Nem mondhatnám, hogy tartalmatlan az életem, s hogy csak nézője lennék saját életemnek.

Köszönöm a beszélgetést.

Orbán Erika