Első gondolatom az volt, hogy na, itt van megint egy szívszorító történet arról, hogy milyen pocsék helyzetben vannak a szeretők.

A történet a fülszöveg alapján valóban eléggé sablonosnak látszik. A főszereplő nő, Merrion Palmer, egy bíró Guy Stockdale szeretője immáron hét éve. Ennyi idő már a házasságban is mérföldkőnek számít, s gondolom egy szeretői viszonynál sincs ez másképp. Senki nem sejti, hogy a bíró kettős életet él, ám egy idő után a férfi úgy érzi, tovább kell lépnie, nem akarja tovább titokban tartani ezt a kapcsolatot. Valami újra, valami másra, és igen, talán kicsit a fiatalsága visszatértére vár. Amikor megosztja a kapcsolatának létét a családdal, döbbenten látja, hogy felesége a mártír szerepét öti magára, ráadásul idősebb fia is az anyja pártjára áll. És azzal szembesül, hogy az affér nem csak kettejük magánügye többé, hanem a családé is, akinek ő még mindig része. Apa, nagyapa marad akkor is, ha életét mással kívánja folytatni.

trollope-szeretobolfeleseg

Olyan kérdéseket boncolgat a könyv, hogy mennyi mindent akarunk még elérni, megszerezni, akkor, amikor már mindenünk megvan? Önző dolog-e egy egész család életét felborítani egyetlen ember boldogsága érdekében? Miért várunk évtizedekig arra, hogy kilépjünk elhitetve magunkkal is és másokkal is, hogy minden rendben van? És mennyi esélyünk van egy nálunknál sokkal fiatalabb társ mellett?

Hogy mi lesz a befejezés? Nos, azt hiszem, valójában győz a józanész, bár nem úgy, ahogy azt várnánk.