Feltalálták a szingli CD-t. A CD-n különböző „férfihangok” hallhatók, azoknak a hölgyeknek, akik egyedül élnek. Hogy a lakás ne legyen olyan eléviselhetetlenül csendes, amikor munkából hazaérnek. Csak beteszik a szingli CD-t, s máris férfihangok, zörejek törik meg a csendet, horkolás, ajtócsapódás, köhögés stb. A hír már egyáltalán nem új, amiért számomra értelmet nyert; az egy utazás.

Vagyis utazni voltam kénytelen. Ahogy elhelyezkedtem a busz egyik ülésen, arra lettem figyelmes, hogy egy egyszerű, lila cipős doboz ugrál fel-le a busz belső csomagtartóján. Nem volt túl hivalkodó, de az oldalán hatalmas – a doboz méreteihez viszonyítva hatalmas – fehér felírat díszelgett: New Age. Eltöprengtem, hogyan kerül egy ilyen felirat, egy enyhén szólva hétköznapi cipős doboz oldalára. A doboz a sofőr tulajdonát képezte, ez utóbbi abból derült ki, hogy néha féltő gonddal rá-rápillantott. Iszonyú kíváncsi voltam, vajon mit rejt a doboz, de mivel fogalmam sem volt, hogy vajon az illemkódex mit irányoz elő erre az esetre, nem mertem megkérdezni – csak árgus szemekkel figyeltem a sofőr minden mozdulatát – hátha egyszer csak leemeli a fedelet, és akkor feltárul előttem a titok.

Singli

New Age… vagyis Új Kor… ízlelgettem a szót, úgy ítéltem meg, biztosan nem valami egyszerű tárgy lapulhat a doboz mélyén. De miért gondolom, hogy tárgy? Talán, mert feltűnően nyugodt a doboz, csak és kizárólag akkor ugrik, ha a busz kerekei gödörbe zuttyannak. Mi van akkor, ha nem tárgy, hanem egy egészen picike, éppen, hogy csak zöldes színű, Marslakó, akit el kell rejteni valahova a gaz tudósok elől, mielőtt élve felboncolnák. Elhessegettem a képtelen gondolatot, ne legyek már ostoba. Tessék felnőtt módjára viselkedni.

De nem ment! Az Istennek sem sikerült kellő komolysággal kezelnem a témát, és mint egy rossz gyerek állandóan a dobozt néztem. Édesanyám, annak idején, gyakran mondogatta: „Kislányom ne meregesd a szemed, mert szemtengely-ferdülést kapsz”, fogalmam sem volt vajon van-e a szememnek tengelye, de attól való félelmemben, hogy mégis csak elferdülhet, gyorsan elkaptam a dobozról. Ez annyira sikerült, hogy egyenesen a sofőrébe nézhettem a visszapillantó tükrén át. Abban a pillanatban rájöttem, hogy tudja, mi jár a fejemben. Hát mit mondjak…

Szingli

A sofőr mosolygott, és a legközelebbi megállónál leemelte a dobozt, nem akartam odanézni, de persze nem sikerült parancsolnom a szemeimnek. Lesz, ami lesz, gondoltam, még ha szemtengelyferdülést kapok is, de megtudom, mit rejt az a fránya doboz. Könnyebb volt, mint vártam, a sofõr hozzám lépett és az ölembe tette a cipős dobozt. Óvatosan vettem le a tetejét, az alján, selyempapírba csomagolt, lélegzet elállítóan szép női fehérnemű lapult. Atyavilág! – gondoltam, mibe keveredtem már megint?!

„Mert nagyon szeretem.” – mondta a sofőr. „Kit? Engem?” – kérdeztem kábán. „Dehogy” – nevetett – „a feleségem”. Nos, van annak előnye, ha az ember nem szingli. Hm…?