Évek óta érdeklődve és irigykedve figyelem szeptember elején a Lajosmizse utcáin elvonuló hintókat, lovaskocsikat és rajta a vidám, többségében népviseletbe öltözött embereket. Már gyerekkoromban (Somogy megyében) úgy terveztem, hogy lóháton fogok nyargalászni egy ilyen jeles alkalommal. Nos, a részletekkel nem untatnám a kedves olvasót, mindenesetre az idén nagyon örültem, hogy egyáltalán felülhettem az egyik fogatra és végig kocsikázhattam a városon.

Még az indulás előtt váltottam pár szót az ötletgazdákkal, Pallagáné Ritával és Nyitrainé Szilvivel, valamint Polgármester úrral is, hogy e szép hagyomány hátteréről érdeklődjem.

Azt tudtam meg, hogy régebben is tartottak szüreti felvonulást Lajosmizsén, aztán néhány év szünet következett, mivel nem volt, aki felvállalja a szervezést. Később az élet úgy hozta, hogy az, amit ma látunk, lakossági kezdeményezésből nőtte ki magát egy szép hagyománnyá. Mindez a Pallaga, a Nyitrai és a Kasza Család jóvoltából. (Ezúton is köszönet érte!) Az úgy kezdődött, hogy Ritáék meghívást kaptak egy szomszédos faluba a szüreti felvonulásra. Igen ám, de annyira megtetszett nekik a dolog, hogy elhatározták, Lajosmizsén is szerveznek egy ehhez hasonlót. Az elgondolást tett követte, kérték (és megkapták) a Polgármesteri Hivatal segítségét is és 2015-ben megörvendeztették a lakosságot egy csodás rendezvénnyel. Azóta minden évben, szeptember elején, Lajosmizsén – most már hagyományosan “dübörögnek” a fogatok. Rita azt is elmesélte, hogy egy előre megtervezett forgatókönyv szerint zajlik az esemény – így történt ez szombaton is. Reggel a Tűzoltóság előtt gyülekeztek a résztvevők, minden kocsira díszítés került, mindenki reggelizhetett, majd jóval 10 óra után a Kisbíró (az ő felelőssége a koordinálás – Zsigó József) utasítására elindult a menet a Polgármesteri Hivatal elé. (Fekete Dóra, mint bíróné, Almási József pedig bíróként vett részt az eseményen). Itt Basky András mondott egy rövid köszöntőt, közben süteménnyel és pogácsával kínálták az embereket a kedves és lelkes önkéntesek. Ezután a Polgármester Úr is beült az egyik hintóba élete párjával és mentünk a Katolikus Templomhoz. Itt Süveges Atya megáldotta a menetet, valamint az idei termést és a bort is. Az áldást egy kis vigasság követte, a résztvevők egy része pedig egy rövid tánccal kedveskedett az összegyűlt embereknek.

Ezután az Őszikék Nyugdíjas Otthon felé vettük az irányt, utunkat pedig kellemes zenei aláfestés kísérte. (Mizsei Sándor és csapata húzta a talp alá valót). Az idősek már nagyon várták a menetet, hiszen itt is szólt a zene, lehetett egy picit táncolni, természetesen miután Kisbíró Urunk elmondta a mondandóját. Ennél a “megállónál” is elidőztünk vagy fél órát, majd átkocsikáztunk a Homoki Családhoz. Természetesen ők is megvendégelték az érkezőket, roptak is néhány táncot és indultunk tovább Hegedűs Évához. A forgatókönyv minden megállóhelyen ugyanaz volt: a Kisbíró köszöntője után a házigazda kedvesen megvendégelte az embereket, utána pedig egy kis tánc, egy kis mulatozás következett. Majd a Kisbíró mindannyiunk nevében megköszönte a szíves vendéglátást és folytattuk utunkat a következő megállóhoz. Éva háza után még három megálló várt: Fekete Zsolték, Szarka Tóni bácsi és a legutolsó, a Korona Étterem. Mindenütt kedves, szeretetteljes fogadtatatást kaptunk, érezhető, hogy a lajosmizseiek szeretik és örömmel várják a rendezvényt. A Rend éber őrei, a Polgárőrség valamint a Település őr közösen ebben az évben is óvták, vigyázták a felvonulókat és a lakosságot is. Köszönet érte!

A sokadalom, az egész napi evés-ivás és mulatozás után a Tűzoltósághoz ment vissza, ahol is a fogatok kaptak egy-egy szép emléklapot. Mind a szervezők, mind a Polgármester úr egyöntetűen vallják, hogy ez a hagyományőrzés azért fontos, mert a városnak van egy újabb színes eseménye, amit az emberek szeretnek. Ráadásul összekovácsolja őket, bennünket, hiszen nagyon sokan (ki-ki a maga módján) hozzájárulnak valamivel az eseményhez. Mindezt pedig nem csak a maguk, hanem mások örömére is – ezzel megsokszorozva programhoz kapcsolódó pozitív energiákat.

Úgy érzem, nagyon szép napot töltöttünk együtt. Sokan eleve csapatban jöttek és ültek fel egy kocsira, míg mások egymás mellé sodródtak arra a pár órára – ahogy mi is. Szeretném megköszönni Hantos Rolandnak és Rácz Ibolyának, hogy felülhettünk hozzájuk. Akár így, akár úgy, szerintem többségünknek tetszett és jövőre is szeretnénk (remélhetőleg már népviseletben) részesei lenni a szüreti felvonulásnak! Az egyetlen üröm az örömben, hogy akadtak néhányan, akik a kocsiról lepattanva azonnal feltálalt ételeknek estek, meg sem várva Kisbíró Uram köszöntőjét.

Zárásként álljon itt egy szép idézet Rúzsa Magditól, amire Nyitrainé Szilvi hívta fel a figyelmemet: “A hagyományokat nem csak őrizni, nem csak ápolni kell, hanem megélni is!”