Mai beszélgető partnerem olyan hivatást választott, amit nőként, anno még csak nagyon kevesen. Magyarországon ő volt az egyedüli. Czigány Ildikót, Magyarország első női pilótáját üdvözlőm az Alkotónők magazinban.

Ildikó, kezdjük az elején, amikor még csak egy kis cserfes általános iskolás kislány lépkedett híres édesapja mellett. Milyennek érezte akkor az életét? Mire vágyott gyermekként? Alig tudván olvasni, biológia könyveket hordtam haza, állatokat gyűjtöttem a 4. emeleti lakásban és szertornázni kezdtem, saját ötlet nyomán.

A hetvenes évek közepén volt tinédzser, mi foglalkoztatta Önt, milyen álmai voltak? Biológia tagozatos gimnáziumban tanultam, de természetesen átfonta mindennapjaimat az Apu által szelíden közvetített zene, irodalom, tv, rádió világa. Már túl voltam az első balatoni sétarepülésen, amit szintén édesapám „szervezett”, hiszen rajongott a repülésért.

czigany-pilota

Aztán jött a zene, édesapja – Czigány György Erkel Ferenc-díjas, Liszt Ferenc-díjas és József Attila-díjas magyar író, költő, zenei rendező, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze – miatt. Kényszer volt ez? Egy fajta megfelelési vágy? Szüleim nyilván úgy érezték, az ő útjukat követvén tudnak a legtöbbet segíteni. Ám engem gyerekkorom óta az állatok élete érdekelt legjobban, álmaimban állatorvosnak készültem, de a matek felvételi nem tűnt túl reálisnak… Így mégis a zene felé sodortak édesapám gondolatai, azon belül azonban már én választottam ki a zenetudományi szakot, ahol Kroó György tanszékvezetése alatt végeztem. Noha néhány zenei recenzió, élménybeszámoló megírásán kívül nem dolgoztam végül ebben a szakmában, mégis máig ható és egyáltalán nem „fölösleges”, amit ott tanultam, hallottam.

A zene után, fiatal felnőttként, hogyan találkozott először a repüléssel, és meghatározható-e az a pont, amikor úgy érezte: igen, pilóta leszek. Igen, egyértelműen! Gyermekkorom óta „lappangó” csodálatom a repülés iránt akkor vett egyenes irányt, amikor egy párizsi járaton ismét bekérezkedtem a pilótafülkébe. Ott fogadtam meg, egy esős-szeles leszállás alkalmával, ezentúl csak a repülésnek szeretnék élni!

A család, a barátok, hogyan viszonyultak a döntéséhez, hogy pilóta lesz? Meglepve, ám szótlanul. Édesapám büszkén, hiszen valahol az ő álmait valósítottam meg!

czigany_macska

És hogyan viszonyult Önhöz, a nőhöz az igencsak férfiak uralta pilóta társadalom? Nehéz volt köztük? Egyáltalán nem. Ismertek már évek óta a sportrepülésből, lassan-lassan elfogadták, hogy tényleg megőrültem és komolyan gondolom! Maguk közé fogadtak! Ja, hogy nőként? Ez akkor sem jutott eszembe, hogy akadály lehetne…Nagyszerű csapatba kerültem be, barátok közé, akiknek nagyon hálás vagyok, hogy megismertették velem a repülés ma már távozóban lévő, klasszikus fogalmát!

Hogy kerül az írás a képbe? Mikor, hogyan kezdett el írni? A zenéről, amint említettem! Szabolcsi Bence, Kroó György irodalmi stílusa ragadott magával és valójában azóta is valóság alapú, lírai dokumentumokat írok. Kis olvasó közönségem java része azokból áll, akikkel közös élményeink voltak a repülésben, vagy máshol. Az élmény ugyanaz, a megfogalmazás talán kicsit más…

Könyvei főként állatokról és a repülés alatt szerzett tapasztalatairól szólnak. Kérdezném, hogy miért? De inkább arra lennék kíváncsi, hogyan fér meg egymással ez a három dolog: zene-repülés-írás? Ha most pontos akarnék lenni, azt kellene mondjam, nem a repülésről és nem az állatokról szólnak az írásaim. Hanem – szent alkalomként felhasználva azokat – életről és halálról, időről és elmúlásról, a létezés minden ellenére velünk rohanó csodájáról.

Ha most visszanéz arra az életútra, amit eddig megtett, elégedett? Erről álmodott? Elégedettnek, vagy boldognak lenni, nem feltétlenül függ össze az elért eredményekkel. Úgy alakult, sok minden megadatott. De a boldogság bennünk terem, ha nyitottak vagyunk a világ csodáira és merünk egyszerűen szemlélődni benne. Tehát: igen.

czigany_karate

Most hol találkozhatunk Önnel? Készül-e újabb könyve? Illetve egy olyan ember, aki ennyi mindent csinált élete során milyen álmokat dédelget még? Hogy tervezi a jövőjét? A repülést a Malév megszűnése miatt hagytam abba, de ha már így hozta a sors, igyekeztem előnyeit felfedezni ennek a ténynek. Újra középpontba kerültek az állatok, dolgoztam keveset a Fővárosi Állatkertben és az Állatorvosi Egyetemen, ismét rengeteg élményt és barátokat gyűjtve. Több időm jut a karatéra és a jógára, amit oktatok is. Tervezek egy új kis könyvet és egy természet és művészet, állatok és emberek kapcsolatát bemutató közösségi teret létrehozni barátaimmal. De a legfontosabb, hogy jóban legyünk magunkkal, a környezetünkkel és a Teremtővel. Így tudjuk megőrizni a derűt.