Egy fiatal munkavállaló vagy munkavállalás előtt álló egyik leggyakoribb válasza a szakszervezetekről szóló ismereteit firtató kérdésre, hogy „miért, van még ilyen?” Pedig a dolgozók közel 10 százaléka szakszervezeti tag, de a 35 év alatti korosztályt egyre nehezebben éri el az érdekvédelem eszméje.

A parlamenti választások után számos felmérés készült a szavazók pártpreferenciáit illetően. Ennek egyik megállapítása, hogy a fiatal, 35 év alatti szavazók kisebb arányban élnek szavazati jogukkal, mint más korcsoportok. Az is megállapításra került, hogy a vidéki állampolgárok kevésbé aktívak, mint a nagyvárosokban, illetve fővárosban élők és a közügyekben való tájékozottságuk is alacsonyabb, mint a Budapesti lakosoké. Számunkra ez azért érdekes, mert mutatja, hogy a fiatal munkavállalók közügyekre való nyitottsága, általában a társadalomban a politikai vagy civil aktivizmus alapvetően alacsony szinten van.

A kutatás háttere

A Szakszervezeti Ifjúsági Szövetség (SZISZ) és a Policy Agenda egy nem reprezentatív kérdőíves kutatás keretében mérte fel a 35 év alattiak − dolgozók és tanulók − munka világával kapcsolatos tájékozottságát. A kutatásban részt vevők egyrészt szakszervezeti rendezvények – így például a budapesti majális – résztvevői közül kerültek ki, másrészt internetes felületeken volt lehetőség válaszadásra. Legtöbben a felmérésről különböző szakszervezetek Facebook oldalain és hírlevelekből értesültek. Ezen okok miatt azzal a feltételezéssel kell élnünk, hogy a kitöltők az átlagosnál jobban értesültek a szakszervezetekkel, illetve a munka világával kapcsolatban. Ezen okokból az eredményeket óvatosan kell kezelnünk.

Meglepő válaszok

A kitöltők több mint fele, pontosan 58 százaléka úgy véli, jól ismeri az őt megillető munkavállalói jogokat. Ez a megállapítás visszaköszön egy későbbi kérdésre adott válaszokban is, amely arra kereste a választ, hogy mi a két legnagyobb probléma a fiatalok számára a munka világában. Itt ugyanis, a munkavállalói jogok hiányának problémája a legutolsó helyre került, amit úgy is értelmezhetünk, hogy a válaszadók szerint a foglalkoztatás ezen területén többnyire rendben vannak a dolgok.

Egzisztenciális félelmek a mindennapokban

Maguk a kérdőívet kitöltők szolgálnak válasszal arra, mi lehet olyan téma, amire a szakszervezeteknek még nagyobb figyelmet kell szentelniük. Az első egy olyan kérdés, amit a szakszervezetek be is csatornáztak tevékenységükbe, és mondhatni, hogy első helyen szerepel a napirendjükön. A válaszolók legnagyobb problémaként az alacsony béreket emelték ki. Az egyetlen, amitől még jobban tartanak ma a dolgozók, az a nyugdíjas korral esetlegesen együtt járó anyagi problémák.


Kapcsolati tőke, mint az előrejutás záloga?

Egy talán kevesebbszer megvitatott, – bár azt nem lehet mondani, hogy a szakszervezetek számára ismeretlen – de kiemelt probléma a fiatalok számára, hogy a munkahelyeken nem a tudás és a szorgalom számít az előrelépésben, hanem a kapcsolati rendszer. Ezt 49 százalékuk gondolja így, ami a második legtöbb említést jelenti. Szakszervezeti szempontból ez egy izgalmas kérdés és itt érdemes azon elgondolkozni, vajon a szakszervezetek hogyan tudnak segíteni az igazságos előrejutásban és hogyan lehetne a közösség erejét arra felhasználni, hogy a kinevezések és előléptetések az elvégzett munka alapján történjenek, és az arra érdemesek legyenek elismerve.

Az világos, hogy a szakszervezetek számára az esélyegyenlőség megteremtése prioritás. Ez pedig abból a szemszögből nézve is fontos lehet, hogy napjaink egyre erősödő problémája a társadalmi mobilitás alacsony szintje, hogy az egyén jövőjét döntően az befolyásolja, hova született, milyen anyagi körülmények közé. Majd közvetlenül ezt követi a biztos munkahely megléte 28 százalékkal. Itt meg kell említeni, hogy a már idézett, félelmeket felmérő kutatás eredményei is megerősítették[2], hogy azokon a munkahelyeken, ahol van szakszervezet és a dolgozók megtapasztalták az érdekképviselet meglétét, esetleg erejét is, alacsonyabb félelemfaktorral rendelkeznek, mint az olyan munkahelyeken dolgozók, ahol nincs szervezett érdekvédelem.

Fiatalok és a kollektív érdekvédelem

Ami az aktivitást, illetve érdekérvényesítést illeti, fontos kiemelni, hogy a kérdőívet kitöltők több mint fele, pontosan 53 százalékuk a bejelentett sztrájkot választaná jogai megvédése érdekében, szemben az egyéni megoldásokkal. Ez azt jelenti, hogy a többség jobban hisz a közösség erejében, mint az egyéni érdekérvényesítésben.

Szintén a kitöltés körülményeire, a válaszolók szakszervezeti kötődésére utalnak azok a válaszok, amelyekben azt igyekeztünk felmérni, mennyire bíznak az emberek az egyes intézményekben, szervezetekben. A válaszokból az derült ki, hogy a kérdőívet kitöltők a szakszervezetekben és a civil szervezetekben bíznak leginkább, a kormányban azonban szinte egyáltalán nem. A politikai pártok szinte ugyanazon a szinten vannak bizalmi skálán, mint a kormány, ki lehet jelenteni, hogy egy kalap alá veszik őket a fiatalok.

Különböző nézőpontok

A felmérés eredményeit kiértékelő workshop megmutatta, miért volt érdemes különböző területről hívni embereket, hogy megvitassák az eredményeket. A találkozó ugyanis szintén hozott érdekes okfejtéseket. Az már önmagában figyelemre méltó lehet, hogy mennyire máshogy közelíti meg a szakszervezetet, érdekképviseleti szervezetet egy ezzel foglalkozó szakszervezeti fiatal, egy egyetemi szakkollégiumi vezető vagy egy szociológus. Szakszervezeti tagok és még inkább a tisztségviselők számára egyértelmű, hogy a szakszervezet egy olyan közösség, amely a munkavállalói jogok szélesítéséért, érvényesítéséért, a jobb bérekért és munkakörülményekért harcol. Ugyanakkor kiderült a beszélgetés során, hogy magának a közösségnek az értelmezése is mutathat eltéréseket attól függően, hogy az érdekvédelem mely szegmensét vizsgáljuk.

Érdekes információ volt az is, hogy szakiskolásokkal folytatott fókuszcsoportos beszélgetések eredményei alapján – többek között a szakszervezetekről is – a fiatalok számára az olyan szavak, mint a szakszervezet, illetve önmagában a szervezet inkább negatív érzelmeket kelt. Arról van szó, hogy általában bizalmatlanok szinte minden intézménnyel szemben, a szakszervezet szóról emellett valami régimódi, „avítt” dologra asszociálhatnak. A jelenség egyik legfőbb oka, hogy az iskolában egyáltalán nem tanulnak vagy hallanak a szakszervezetekről, nemhogy találkoznának fiatal tisztségviselőikkel. Ennek azért is van nagy jelentősége, mert ha valaki még fiatal korában nem találkozik a szakszervezettel, például az iskolában (ami szinte biztos) vagy első munkahelyén (ami a szakszervezeti jelenlétet bemutató statisztikák alapján valószínű), akkor később, 40-50 évesen már teljesen másképp fog rá tekinteni és szinte kizárt, hogy érdeklődni fog vagy taggá válik.

Továbbgondolásra érdemes kérdés az is, hogyan lehet a szakszervezeteket még jobban láttatni ott, ahol már jelen vannak. Aktív jelenléttel, kitelepülésekkel, rendezvényeken történő megjelenésekkel a szakszervezetek megismertetéséért sokat tehetnének.

Konklúzió

Azt régóta tudjuk, hogy a szakszervezeteknek megújulásra van szükségük, mert taglétszámuk folyamatosan csökken reprezentativitásuk sok ágazatban alacsony, megosztottak és a magukról kialakított kép sem elég vonzó a fiatalok vagy az új belépők számára.

Azt elmondhatjuk – illetve szintén erről tanúskodnak az azt követő beszélgetésen levont következtetések is −, hogy kisebb lépésekben is érdemes gondolkodni. Jelenleg is számos olyan lehetőség áll rendelkezésre, amelyek nem igényelnek se komoly tervezést, se erőforrásokat, mégis könnyebbé teszi a munkavállalók megszólítását, a jelenlegi tagok megtartását. Így például fontos lenne kilépni a munkahelyekről, láttatni a szakszervezetet a szűkebb közösségekben, felvállalva akár olyan ügyek képviseletét is, amelyek nem kötődnek egyértelműen egy-egy munkahelyhez, de a helyiek számára fontosak.

Ilyen lenne például az erősebb felsőoktatási jelenlét, vagy rendezvényekre (például különböző expókra, diákok által szervezett vagy látogatott fesztiválokra, más eseményekre) való kitelepülés, amelyek sokat adnának hozzá a szakszervezet láthatóságához, így munkájának, fontosságának megismeréséhez. A szakszervezeti tevékenységben való aktív részvétellel olyan kompetenciákat szerezhet egy-egy tag, amelyeket az élete más területén is tud kamatoztatni, legyen az egy egyéni bértárgyalás, vagy egy munkahelyváltás. Képzések tekintetében pedig olyan tréningeken is van lehetőségük részt venni teljesen ingyenesen, amelyek piaci alapon meglehetősen drágák, így azokon részt venni sokak számára teljesen elérhetetlen lenne. Manapság a legtöbb cég az élmény-alapú szolgáltatásokat helyezi előtérbe. Ezzel szemben a szakszervezeteknél továbbra is inkább az anyagi jellegű juttatások kapnak sokszor túlzottan nagy hangsúlyt. Ezek fontosságát természetesen nem akarjuk és nem is lehet eltagadni, de mozgalmat nem szabad és lehet erre építeni, hiszen aktív tagok azokból lesznek, akik a szakszervezet alapvető értékeivel, mint a szolidaritás, valamint céljaival, vagyis az érdekvédelemmel azonosulnak.

Mindezeken túl, gyakran maguk a szakszervezeti tagok is elfelejtik, hogy a szakszervezet nem egy távoli, tőlünk független valami/intézmény, amire nincs ráhatásunk. A szakszervezet mi magunk vagyunk és ezt nagyon fontos tudatosítanunk.

A szakszervezet olyan, amilyenné mi magunk tesszük.

A cikk eredetileg az Új Egyenlőség online társadalomelméleti magazinnak íródott.