Az alábbi interjút egy olyan fiatal nővel készítettük, aki bár sikeres volt külföldön, mégis haza jött és itthon hasznosítja tudását. Közel negyven pályázó közül Kindli Erna, a Tresorit informatikai vállalkozás marketing és értékesítési igazgatója lett az „Év fiatal vezetője – 2016” pályázat győztese. Vele beszélgetünk most munkáról, életről, jövőről.
Mindenekelőtt őszinte örömmel gratulálunk Önnek. Miért pályázta meg az Év fiatal vezetője címet?
Több okom is volt rá.
- Szerettem volna megmutatni, hogy igenis vannak izgalmas lehetőségek itthon és ezáltal másokat is inspirálni a hazaköltözésre. A mai napig jó döntésnek tartom, hogy feladtam az – egyébként nagyon izgalmas- állásomat a londoni Gooogle-nál és hazajöttem.
- A munkahelyem, a Tresorit jó hírét akartam tovább erősíteni. Azt reméltem, hogy ha helyezést érek el, akkor még több tehetséges fiatal szeretne majd nálunk dolgozni. Biztos sokan tudják ugyanis, hogy a jó munkahely nagymértékben a vezetőkön múlik.
- További motivációm és a pályázás egyik legnagyobb hozadéka az volt, hogy a pályázat ’kényszere’ alatt átgondoltam eddigi vezetői pályafutásomat és fejlődésemet. Az önreflexió fontos a vezetői fejlődéshez, és a pályázat nélkül biztosan nem szántam volna erre ennyi időt. (majdnem 2 hétvégét dolgoztam a pályázati anyagon)
- Ezen kívül bátorságpróba is volt.
Mi volt az első gondolata, amikor megtudta, hogy Ön lett a nyertes?
„Jajj, de örülök! … Hú, remélem, nem kell többet magamról beszélni”. Közel 1000 prezentáción vagyok túl, de még egyiknél sem izgultam ennyire. Ennek oka, hogy nem szeretek saját erősségeimről beszélni – főleg nem nagyközönség előtt.
A zsűri a bírálatkor figyelembe vette a pályázók szervezeten belül betöltött pozícióját, eredményeit, illetve, hogy a pályázó mennyire önreflektív, képes-e, szeretne-e tovább fejlődni, kész-e a folyamatos tanulásra, önfejlesztésre. Mondja Erna, hogyan lehet meghatározni az a motivációs erőt, ami kíséri pályája során és nem hagyja, hogy egy ponton megálljon?
Mindig az motivált, hogy pozitív hatással legyek mások életére. A kedvenc munkaköröm például az volt a Google-nál, amikor a fejlődő piacok oktatási projektjeit vezettem: afrikai, ázsiai, dél-amerikai iskolákat korszerűsítettünk az internet és Google eszközök segítségével. Vezetőként is az a célom, hogy a csapatomban, illetve a cégben dolgozóknak segítsek szárnyalni, tanulni, fejlődni. Ha magamat nem fejleszteném folyamatosan, akkor ez hiteltelen lenne. Aki nem tanul, az sikertelenségre van ítélve. A marketing/értékesítés szakma és a tech szektor is állandóan változik mostanában. Én nagyon sokat tanulok a vezetőként megélt helyzetekből és a beosztottjaimtól is: a 25 évestől és a 63 évestől egyaránt.
Ma, amikor sok fiatal elhagyja az országot Ön a hazatérést választotta. Miért?
Szerencsés vagyok, hiszen 6 évet tölthettem el a világ egyik legkiválóbb szervezetében, a Google-ban. Imádtam, de amikor vezetői pozíciót ajánlottak, elgondolkoztam az életcéljaimon, nemet mondtam és hazaköltöztem Londonból. Úgy döntöttem, hogy itthon szeretném hasznosítani tudásomat és karrier- és tanulási lehetőségeket teremteni a hazai fiataloknak. A Google egy nagy szervezet, sokat változott mialatt ott dolgoztam. Kilépésemkor az 55.000 munkavállaló 80%-a utánam csatlakozott. Valljuk be, a Google elég jól elműködik azóta is, hogy én már nem dolgozok ott. Itthon és a Tresoritban úgy érzem, hasznosabb vagyok, több értéket teremtek. De nem csak a munka számít. Érzelmileg többet jelent például, ha Budapesten segítek egy hajléktalanoknak szóló ételosztáson, mint ha ugyanezt Londonban tenném. Mit mondana azoknak a fiataloknak, akik most indulnak el a saját útjukon, mire kell figyelniük, hogyan és mennyi energia befektetés szükséges ahhoz, hogy célba érjenek? Kövessék a kíváncsiságukat és a lelkesedésüket. Akkor természetes lesz az, hogy teljes erőbedobással végzik majd a munkájukat, sikeresek lesznek és élvezni is fogják. És ne felejtsenek el, pihenni.
Ön most úgy érzi célba ért? Mondana nekünk valamit a jövőbeni terveiről?
Nincs ’célba értem’ érzésem, nem fogok hátra dőlni. Nem vagyok az a típus. Már a díj átvételekor a színpadon azon gondolkoztam, hogy a napokban meg kellene hirdetnem azt a ’házon belüli’ vezetőfejlesztő képzést, amit a cégben dolgozó team leadeknek találtam ki. A Tresoritnál nagyon izgalmas időket élünk. 2 éve egy 5 fős csapatot vezettem, most 4 csapatot, 16 fővel – és ez csak egy a sok változás közül. Az idei év is tele lesz új kihívásokkal – ahhoz hogy jól csináljam, nem állhatok meg a fejlődésben.
