Savanyó Györgyné Szalai Emma Judit kiállításán jártam a napokban, amely az Eresz Kultur Pontban kapott helyet. Képei melyek már szinte a futurizmus világába repítenek minket teljesen lenyűgöztek. A hely fehér téglás, letisztult falai pedig tökéletes hátteret nyújtottak ehhez az élményhez. Az Eresz Kultur Pontot két fiatal Rádi Károly és Szalai Klára alapította még 2015-ben, amely arra hivatott, hogy felölelje a képzőművészetet, az irodalmat és a közéletet egyaránt. A kiállítást Rádi Károly nyitotta meg és amint már említettem, az irodalom is kiemelt helyen áll a Kultur Pont életében. Ezért szinte természetesnek hatott, hogy Dr. Vető László előadásában életre keltek a versek, amelyek emelték a kiállítás színvonalát.
Még több művészet ITT!
A megnyitó jó hangulatban telt, mintha csupa ismerős találkozott volna újra hosszú idő után. Ritkaság manapság elidegenedő világunkban. Csodálatos kiállítás részese lehettem. A miliő, amit Klári és Karcsi az Eresz Kultur Pont vezetői megteremtettek azzal, hogy mindenkit úgy köszöntöttek, mint egy kedves ismerőst, megalapozta ennek a tárlatnak a kellemes, barátságos és nyugodt hangulatát. Hisz van-e annál jobb, mint pezsgőt iszogatva, gyönyörű festmények között beszélgetni a barátainkkal a művészetről? Szerintem nincs. Viszont a fehér falakon sorakozó képek folyamatosan az érdeklődés kereszttüzében álltak. Encaustic. Vajon mit is takar? Ha csak simán lefordítjuk a szót, a jelentése beégetés. Mondanom sem kell azonnal felkeltette az érdeklődésemet ez a metódus. Az encaustic művészet már az ókorban is létezett. Főleg az ókori Egyiptomból lehet ismerős. A fayumi múmiák szarkofágján ezzel a technikával jelenítették meg az elhunyt portréját, hogy az örökké élhessen a túlvilágon. A 19. században előkerült leletekről kiderítették, hogy i. sz. 100-300-ból valók. Szóval ez a mára kevéssé közismert művészeti ág több mint 2000 éves múltra tekint vissza. Az encaustic technika maga pigmentált wax rudak hevítésével kezdődik. Aztán ezt a művész felhordja a vászonra, vagy papírra ahogy azt a tárlat képein is megtekinthettük.
Judit 1956-ban született Siófokon. Két gyermek büszke anyukája, és bár ez hihetetlen, két unoka boldog nagymamája is. 40 évig dolgozott az egészségügyben, de ez alatt sem távolodott el a művészet világától. 44 éves korától fest. Kipróbált minden festészeti stílust, majd hosszú idő elteltével találta meg önmagát az encaustic irányzatban. A színek kavalkádja az alkotásain meghökkentő. Zavarba ejtően tökéletes és számomra elképzelhetetlen, hogy képes valaki ilyen csodát alkotni forró viasszal. A formák hullámzanak, mozognak, szinte életre kelnek. A képek címe is érzékletesen tükrözi az alkotó munkásságát. Hogy csak néhány példát említsek, kezdjük mindjárt a Tűzvirággal. Az egész kép vörösen izzik, szinte lángra kap. Érezzük ahogy nő és körül ölel minket a bársonylevél, de tudjuk, belőle új élet fakad. Vagy abban a pillanatban ahogy az Örvény közepén találjuk magunkat. A kép forr és hullámzik mégsem a veszélyt érezzük, hanem mintha a lazac úszna fel a sebes folyón, hogy új életet teremtsen. Néhány képnél az az érzésünk, hogy Judit üvegbe öltözteti a tájat, míg másokon csodálatos virág kompozíciók táncolnak.
Vajon a jövő jelenik meg a szemünk előtt, ahogy az áttetsző, pasztell színű üveg hegyek és kristály fák között sétálunk, vagy ez csak egy gyönyörű álomkép. Talán erre sohasem kapunk választ. Azt hiszem ez az, ami Judit képeiben megfogott. Minden képén ott a remény, az újjászületés reménye, a jövő reménye.
Döbrössi Adrienn
