Gyarmati Károly képzőművésszel beszélgettem minap. Karcsi nagyon barátságos személyiség, aki humorral látja a világot. Nagyon sokrétű művész, nemcsak rajzol és fest, hanem verseket ír és gitáron is játszik. Költőként és képzőművészként is sikeres, egy verses kötete már megjelent 2018-ban Életjelek címmel. Idén várható a második kötet, ami romantikusabb hangvételű, mint az első. Érdekes életutat tárt elém úgy művészként, mint költőként.
Mikor és miért kezdtél el alkotni?
Kisgyerekkorom óta bennem volt az alkotásvágy, így rajzolni is szerettem. Nagyon szerettem képregény figurákat másolgatni, rajzolni. A rajzórákra kicsit stresszesen emlékszem vissza, mindig kihívásnak éreztem a feladatokat. Kamaszkorom óta érdekelt a műszaki rajz. Igazán rajzolni elég későn huszonkét éves korom körül kezdtem. Az első grafikám vékony hegyű csőtollal készült. Ettől kezdve folyamatosan rajzoltam, igyekeztem minden technikát kipróbálni.
Ezek szerint festesz és rajzolsz is párhuzamosan. Melyik áll hozzád közelebb?
Igazán nálam a rajzolás és a festés, ugyanannak az éremnek két oldala. Mindkettőt fontosnak érzem az életemben. Mindkettő végig kisért az utamon. Általában hangulat függő melyiket részesítem előnyben. A világ leképzésének más-más módja, egymás nélkül szerintem a kettő nem létezik. Igaz, van, aki inkább rajzos és van, aki inkább festő. Én igyekszem mindkettőben alkotni.
Fő témád a portré és tájkép… Hogy fér meg egymás mellett a kettő?
A világ más-más oldala. A portré maga az ember, a táj, amiben, ami nélkül ő nem létezik. A portréban az arc, mint egy ember életének lenyomata fog meg, a tájban a természet szépsége, hatalma, ami megragad. Ami közös bennük az egyedi és a megismételhetetlenség.
Elmondtad milyen régóta vagy a szakmában. Mit tartasz a művészek legfontosabb feladatának?
A művész legfontosabb feladata a világ megmutatása egyedi látásmódon át az embereknek. Figyelem felhívása a szépségre, a sokféle gondolkodásra, a társadalom és a természet változásaira, az emberre és a környezetre, amiben él. Fontos, hogy úttörője legyen a változásoknak, szeresse és kutassa az újat a lehetőségeket.
Milyen változásokra gondolsz? Estleg felfigyeltél valamilyen pozitív vagy negatív tendenciára művészeti berkeken belül az elmúlt években?
Az elmúlt években két tendenciára lettem figyelmes. Egyrészt egyre kevesebb fiatal művész lép a nyilvánosság elé, elöregedni látszik a művész társadalom. Kevés lehetőség van a tehetséges fiatalok felkarolására. A Facebook csoportok jó lehetőséget adnak azoknak a művészeknek, akik felfedezik a közösségi média lehetőségeit. Mint mindenhova a hétköznapi életbe, ide is belopta magát az üzlet és a pénz. Sokszor elvtelenül használnak ki művészettel foglalkozó embereket.
Mesélj az útról, amit bejártál az első ceruza vonás óta?
Hosszú és buktatókkal teli út volt. Az elején, sok problémán a lelkesedés és az állandó megismerni vágyás segített át. Nagy hatással volt rám Roisz Vilmos festőművész, aki közel egy évig irányította fejlődésemet. Irányította, mert kialakult stílussal kerültem hozzá, és nem akarta, hogy az megváltozzon. A pálya elején inkább a kísérletezés, a technikai tudás megszerzése inspirált. A kisebb kiállítások, nagyon jó motivációs tényezők voltak. Volt egy nagyon hosszú alkotói csendem, amit egy nagyon termékeny időszak követett. Mint minden művész életében nálam is váltakozik a csend és a lázas alkotás időszaka. Az utóbbi években léptem igazán a kiállítások porondjára. Két önálló kiállításom volt Csornán, két csoportos kiállításom a Cserhát Művészkör rendezésében, részt vettem a Székesfehérváron rendezett Zenélő udvar rendezvényen.
A képzőművészet mellett verseket is írsz. Mikor és miért lépett az életedbe a költészet?
Gyerekkorom végig kísérték a könyvek, imádtam olvasni. Mindig szerettem a versek képeit, a dallamukat. Általános iskolában indultam több szavaló versenyen, az iskolai ünnepek állandó szereplője voltam. Középiskolában a vers szeretete megmaradt. Mindig a kicsit koromnál jobban előremutató költészet ragadott meg. Imádtam Juhász Gyulát, Babitsot, Radnótit, Nagy Lászlót, Adyt, József Attilát. Megmozgatták a versek a lelkem, a gondolkodásom. Az ifjúkor volt, mint minden ember életében az igazi változások kora. A legösszetettebb emberi érzés, a szerelem volt az, ami írásra inspirált. Ez az az érzelem, ami az embert a legnagyobb magasságokból a legmélyebb pokolba tudja helyezni, benne van minden érzés, ami az embert emberré teszi. Tollat ragadtam, és ami papír a kezembe került előbb utóbb versbe öntött gondolatok birtokosa lett. Ekkor 1981-et írtunk. Sajnos az első verseim elvesztek az idők folyamán, 1982-től datálva maradtak meg írásaim. Az önkifejezés a gondolatok közlésének egyik útja a mese, papíron keresztül az embereknek.
Ez a mese felnőtteknek megfogalmazás igazán érdekes. Mi az, ami inspirál művészként és költőként?
Művészként a világ iránti kíváncsiság, a természet, és az ember kapcsolata a motiváció alapja. A táj érintetlenségének, hangulatának, az adott pillanat mulandóságának megörökítése, ami kiváltja bennem az alkotásvágyat. Imádom a színek sokaságát, ahogy a vásznon, vagy a papíron testet öltenek a formák, visszatükrözik az élet pillanatát. A portrékon igyekszem átörökíteni az adott archoz tartozó benyomásokat, az élet egy-egy korszakának jellemző vonásait. A színek árnyékok játékát az adott személy arcán. Ha fekete fehér grafikáról van szó, a szürkék keveredése, a fény-árnyék játékok megvalósítása inspirál. Költőként a lelkemben megfogalmazódó érzések, emlékképekhez kötődő emóciók leírása, sorokba, képekbe öntése a fő motiváló erő. Általában saját élmények, érzések a mozgatói a verseimnek. A gondolat világomban felvillanó képek váltják ki az első sorokat, ami utána tovább fűzhető verssé.
Ezek szerint a verseid is képekként születnek. Hogyan határoznád meg a költészeti stílusod?
Sarkady Sándor költőt idézném. Amit ön ír, és ahogy, az egyedi. Tulajdonképpen ezek versek prózában. Olyan képeket használ részben prózai környezetben, ami versekre jellemző kép, hasonlat. Ezzel a megállapítással teljes egészében egyet értek, mi több azonosulok vele. Tömören és lényegre törően foglalja össze verseim miben létét. Sokszor használok szabad verset, a rímek döccenése, gondolati, érzelmi töltetet közvetít. Gyakran használom a gondolatok csapongásának közvetítésére az írásjelek hiányát, vagy a versszak nélküli formát.
Egy verses köteted már megjelent Életjelek címmel? Várható folytatás?
Az első verses kötetem, tulajdonképpen egy napló, felvillanások életem egy-egy meghatározó momentumából. Ezért kapta az életjelek címet. Jelzés, hogy itt voltam, vagyok, ez az én történetem, bár lehetne bárki másé is egy-egy vers. Remélem, mindenki megtalálja a neki valót benne, ami rá is hasonlít, vagy élt át hasonlót. Minden vers dátummal és a keletkezés helyével ellátott. Gyönyörű illusztrációkkal ajándékozták meg a kötetet művész kollégáim. Bízom, benne számíthatok rájuk a második kötet elkészítésekor is. Most dolgozom a második gyűjteményes verseskötetemen, melyek a fiatalkori és a legújabb verseimből tevődnek össze. Alaptémája a szerelem lesz, boldogságával, csalódásaival, lángolásával, elmúlásával.
