Ma farmert vettem…
Nem volt kedvem beolvadni, sem kitűnni, sem középszerű lenni. Nem akartam hallani, hogy mit csinálj, és mit ne! Nem akartam érteni, hogy engedd el! Hogy neki már így a jó. Ma érezni akartam… érezni, hogy fáj, megélni a hiányt, megkönnyezni ezt a keserédes napot.
Még több Hajnali gondolat ITT!
Ma nem akartam jó lenni és udvarias, sem kedves. Ma meg akartam mondani, ha valami nem tetszik, lecsapni a telefont, és pofán vágni, aki görbén néz. Toppantani a lábammal, fújtatni, majd hahotázni! Ma nem akartam szabadon engedni a ki nem mondott szavakat, az el nem ölelt öleléseket és a meg nem válaszolt kérdéseket. Ma tudni akartam, érezni, kérdezni, válaszolni.
Ma nem akartam minta polgár, minta anya, minta feleség, minta gyerek és minta dolgozó lenni! És minta tanuló sem, ha még tanulnék! Ma elegem volt a retusált fotókból, a hamisan mosolygó emberekből, az utcán és a boltokban hömpölygő tömegből. A szép ételekből, miközben az emberek zacskós levest és gyorskaját esznek. Ma nem akartam azt mondani, hogy „nem zavarsz!”, mert igen is zavart az értetlenség, a hálátlanság, a lustaság és a gondolkodás hiánya. Zavartak a mentségek, a kifogások, a zagyva és felesleges magyarázatok, magyarázkodások!
Ma nem akartam megfelelni senkinek! Ma az akartam lenni, aki elfelejti, amit eddig tanult, hogy: Ne feleselj! Légy kedves és udvarias! Ne grimaszolj! Ne bánts mást! Öltözz csinosan! Ne vedd el! Ne mondd ki! Ma az akartam lenni, aki amúgy lennék, ha nem ragadt volna rám ez a sok szabály, ez az sok álszent szocializáció. Ma azt akartam, hogy kijöjjön minden, fájjon, aminek fájnia kell, örüljek annak, aminek amúgy örülnék, mint egy gyermek. Ma befelé akartam élni, szívvel és lélekkel, őszintén. Ma egy ilyen napom volt, hogy farmert vettem és dzsekit, mert ma én, én akartam lenni.
Kövess bennünket a FACEBOOKON is!
