Lehet, hogy nem szerencsés a számítógép nyelvén kezdeni egy könyvajánlót, de azt szeretném, ha az olvasó pontosan értené, hogy ugyanaz a szál folytatódik, amit alig egy hete hagytunk el. Nem ugyanazok az erős asszonyok, de ugyanúgy erős asszonyokról lesz most is szó.
Nem sokat tudtam az ötvenes évek nagy dívájáról, Maria Callasról, aztán a Kossuth Kiadó meglepett Michelle Marly Maria Callas, a díva című könyvével. Azt mondtam, erős nőkről lesz szó, ám ebben a könyvben inkább egy gyenge nő szenvedéseit kísérhetjük végig. A fájdalmait, melyeket egyre követelődzőbb menedzsere – aki egyben a férje is – állít elé, illetve a hangja elvesztése iránti félelmeit, ahogy az fokozatosan veszít erejéből, végül a nagy szerelem Onászisszal, ami ígéretesnek indul, és mégis fájdalmasan ér véget… Természetesen egy másik nő miatt.
Hogy akkor miben volt erős Maria? Az éneklésben. Abban, hogy bár hangja időről időre cserben hagyta, hogy néha alig tudott felállni a színpadra. Ám Callas, az isteni díva, a szerelmes asszony, az ünnepelt sztár, összetört szívét és lelkét titkolva játssza tovább a végzet asszonyát. Nem engedi meg, hogy bárki gyengének lássa. Ebben van az ő ereje.
A másik könyv szintén Michelle Marly munkája, és szintén egy énekesnőről szól, ám nem operát, hanem sanzonokat énekel. Ő nem más, mint Édith Piaf! A könyv címe is ez: Édith Piaf és a szerelem dala. Édith ars poétikája: „A BOLDOGSÁGÉRT KÖNNYEKKEL KELL FIZETNI.”
Így is élte az életét, a kis utcagyerekből, a kis verébből hatalmas énekesnő lett, lábai előtt hevert az egész világ, ám ő mégsem hitte el, hogy önmagáért szeretik. A nagy szerelem őt is utoléri Ivo Livi, vagy ahogy a nagyvilág ismeri Yves Montand személyében. Ez a szerelem Édithet egy dal írására inspirálja. Így születik meg a La vie en rose (Az élet rózsaszínben), a sanzon, amely legendássá teszi az énekesnőt.
Édith Piaf, akihez foghatóan senki sem testesítette meg az élet bátor akarását, és aki sem a művészetében, sem az életében nem ismert korlátokat, erős nő és bátor asszony volt. Tőle lehet ellesni az élet igenlését, a boldogság akarását és azt, hogy mindig a mostban kell élni, mert soha nem lehet tudni, mit hoz a holnap!
A harmadik könyv Marly tollából egy olyan nőről szól, aki gyötrelmes utat tesz meg, hogy feljusson a csúcsra. Ő Gabrielle Bonheur. Hogy nem ismerik? Ó, dehogynem! A kis fekete megálmodója, a nő, aki kidobta a fűzőt, és a nő, aki nem átallotta nadrágba bújtatni a nőket. Na, ugye, hogy ismerik?! Ő nem más, mint Coco Chanel, a divat koronázatlan királynője.
Neki sem volt könnyű élete. Anyja fiatalon meghalt, apja kivándorolt Amerikába, s a kislány lánytestvéreivel árvaházba került, míg a fiútestvérei egy tanyára dolgozni. Tizennyolc évesen megismerkedik a tűvel és a cérnával, s ez a két eszköz egy életre meghatározza karrierjét.
Számos kudarc és vargabetű után már szép szakmai sikereket mondhat a magáénak. Magánélete is rendben van, hiszen a nagy szerelem Arthur Capell személyében rátalált. Ám egy napon a férfi autóbalesetben életét veszti, s Gabrielle képtelen a gyásszal megbirkózni. Ám barátnője támogatásával, segítségével új életcélt talál, amikor a szeretett férfival közös ötletüket, egy Chanel-parfüm megalkotását veszi tervbe.
A nagy csoda, a Chanel No 5 megálmodása az első lépés egy olyan úton, amelynek a vége a szerelem illatának felfedezése. A gyötrelmes útra a saját múltjának árnyaival is küzdő Coco szerető lelkitársat kap a sorstól, a karizmatikus Dmitrij Romanov herceget.
Egy nő élete sosem könnyű, sem a tizenkilencedik, sem a huszadik, sem a huszonegyedik században. De tanulhatunk egymástól, lelkierőt meríthetünk a másikból. Tegyük hát meg, és ismerjük meg, hogyan birkóztak meg elődeink a rájuk mért sorssal.
