Akár ez is lehetne Fejes Krisztina könyvének a címe, hiszen a szerző élete során – akaratán kívül – embert próbáló szituációkba került. Miután elolvastam a könyvet, kíváncsi lettem a szerzőre, arra, hogy van-e kiút az alvilágból? Hogy képes volt-e feldolgozni az ott kapott sérelmeket, begyógyultak-e már az ott szerzett sebek?Krisztina, először is nagyon köszönöm, hogy időt szakított ránk. És akkor nézzük: El lehetett engedni azt a sok rosszat, sérelmet, sebet, amit abban a másik világban kapott?

Okozott ez némi depressziót nekem is, de mindig túl tudtam jutni ezeken a hullámvölgyeken. Erős vagyok, és azt is megtanultam, hogy az ember mindig fejben dönti el, hogy hogyan tovább. Átéltem mindazt, amiről a könyvem szól. Olyan vagyok, mint bárki más: vesztettem el hitemet barátokban, önmagamban, de mégis rájöttem arra, hogyan álljak fel, és hogyan maradjak talpon végleg.

Ha jól értem már húsz éve, hogy maga mögött hagyta életének azt a szakaszát. Miért most született csak könyv belőle? Ha korábban írja meg lehet, hogy szereplők közül valaki magára ismer, és akkor annak következménye lett volna?

Igen, húsz éve volt. Az elmúlt években mindig csináltam valamit, időm sem nagyon volt könyvet írni. Sokáig Ausztriában éltem, aztán egy súlyos betegség figyelmeztet arra, hogy ideje változtatni, más útra térni. Miután felépültem, hoztam meg a döntést, hogy egy kis magyar faluba költözöm, és csendesen folytatom életem, mások okulására megírom az elmúlt évtizedek során szerzett tapasztalataimat. Hogy valami következménye lett volna annak, hogy megírtam ezt a történetet? Nem, nem gondolom. Nem írtam semmi olyat, ami bánthatna bárkit is. Természetesen a neveket és bizonyos dolgokat megváltoztattam, de a lényeg érintetlen maradt.És ha már itt tartunk, egyeztetett a szereplőkkel mielőtt bekerültek a történetbe?

Nem, senkivel. Hiszen ahogy mondtam is, senkiről semmi bántót nem írtam; vannak, akik már nem is élnek.

Mennyire volt nehéz megírni ezt a könyvet? Úgy értem, fájnak még a régi sebek?

Nem volt mindig egyszerű az írás. Volt, hogy írás közben olyan légszomj jött rám, hogy ki kellett rohannom a házból. Számos emlék tolult fel bennem, olyanok is, amiket korábban próbáltam magamban mélyen eltemetni. Ilyen például az édesanyám halála, aki néhány nappal az 50. születésnapja előtt gyilkosság áldozata lett. Annak ellenére, hogy ez 20 éve történt, a mai napig nem dolgoztam fel. Az írás egyfajta terápiaként is működött számomra, az események felidézése, újraélése lehetőséget adott arra, hogy minden a helyére kerüljön.

Mit várt az írástól? Illetve várt-e valamit?

Igazából én ezt tanulságként írtam meg a fiataloknak, és nagyon sok tizennégy-tizennyolc éves lány olvassa a könyvet, aminek nagyon örülök, mert ebben a könyvben meg tudom mutatni nekik az élet árnyoldalát is. A mai világban azt látom, hogy a fiatalok elképesztő vehemenciával hajszolják a sikert, a hírnevet, bármire képesek, hogy azt elérjék. Nem céljuk a tanulás, a szakma megszerzése, azt gondolják, hogy ha bármilyen módon is, de elérik a sztárságot, akkor boldogok lesznek. Ők még nem tudják, hogy ennek mekkora ára van.

Hibáztatja magát, hogy azokba a szituációkba keveredett? Mit tanult meg életének abban a szakaszában?

Nem. Nincs jó vagy rossz döntés. Döntés van, és annak a következménye, amit vállalni kell. Nem az a lényeges, hogy ne hibázzunk, hanem az, hogy tanuljuk a hibákból, és tudjunk, merjünk korrigálni. De sokkal bölcsebb lettem, mint annak idején voltam, megpofozott az élet rendesen, és ennek köszönhetően ma már sokkal megfontoltabb vagyok. De ezt az egészet visszacsinálni már nem lehet, és valójában az a fontos, hogy él az ember most.

Hogyan fogadták a könyvét az olvasók? Milyenek a visszajelzések?

Nagyon jól fogadták az olvasók, rengetek pozitív visszajelzés érkezett tőlük, aminek nagyon örülök, mert kicsit féltem, hogyan fogadja majd a nagyközönség. Persze voltak negatív vélemények is, de ez óhatatlan. Nem tetszhet minden mindenkinek, de ez egyébként tényleg nagyon elenyésző mennyiség volt. Sokan írták, hogy várják a második részt, mert ebben a történetben biztosan több van még. Most, hogy kiírta magából a történteket, hogyan tovább? Lesz másik könyv? Hogyan tervezi a jövőjét?

Mint említettem is, kérik a második részt, de ezt most kicsit eltoltam magamtól. Most inkább a kézműveskedésnek és a festésnek élek. Ezt nem tudják rólam az olvasók, számukra ez meglepetés lesz. Hamarosan elkészül az új kollekcióm, amit majd a közösségi oldalamon is lehet látni.

 Köszönöm a beszélgetést!