Az emberi szerepek egy különösen fontos téma az önismeretben. Minden ember, aki elindul ezen az úton, idővel felteszi a kérdést: Miért mutatjuk magunkat másnak? Szerepek, énrészek, álarcok, játszmák szövik át életünk területeit. Miért jellemző ez a viselkedésminta? Mi köze mindehhez a megfelelési kényszernek? Mi a válasz arra a kérdésre: „Hogyan tudom önmagamat adni?”. Vicsápi Natália, önismereti tanító, a Nati Method alapítója megválaszolja a sokakat érdeklő kérdéseket.

Vicsápi Natália az alábbiakban részletezi, mik a szerepek, az énrészek, és hogyan állunk bele a különböző viselkedésmintákba?! Szó lesz továbbá arról is, mi a következménye ennek, és hogyan tudunk ettől megszabadulni?! 

Miért mutatjuk magunkat másnak?

Az első viselkedésmintát gyermekkorunkban vesszük fel. Akkor, amikor beállunk a jógyerek vagy a rossz gyerek szerepébe. Miért tesszük ezt? A jógyerek énrészünket azért vesszük fel, mert azt szeretnénk elérni, hogy szeressenek. A rossz gyerek szerepébe ugyanakkor azért bújunk, mert ellenállunk. Be akarjuk bizonyítani egy életen keresztül, hogy megfelelünk az elvárásoknak, és meg tudjuk csinálni. Vagy épp ellenkezőleg: ellenállunk nekik, és azt gondoljuk, nincsenek ránk hatással. Ez azonban nem igaz, hiszen áthatják az egész életünket. De honnan jönnek ezek az elvárások? Honnan jön a megfelelési kényszer? Természetesen a külvilágból. Ennek köszönhetően úgy telik el az élet a fejünk felett, hogy a viselkedésminták rángatnak minket dróton. Kérdezem én: hol vagyunk akkor mi? Hol van a valódi énünk? Hol van a szabad akarat, a saját vágyaink és álmaink? – kezdte Vicsápi Natália, a Nati Method alapítója.

„Hogyan lehetek önmagam?”

Nem csoda hát, hogy egyre több ember teszi fel a kérdést: „Hogyan lehetek önmagam?, Hogyan tudom megtalálni a saját utam?” Ráadásul a válaszokért olykor hónapok vagy évek munkája szükséges. És ezzel meg is adtam a választ még egy fontos kérdésre az önismeret fontossága kapcsán. Azért elengedhetetlen a tudatosság és az önismeret az életben, mert így fogjuk tudni meglelni a saját válaszainkat. Így tudjuk megtalálni önmagunkat, a saját életutunkat és életcélunkat – mondta a szakember, aki így folytatta:

Ide vezet a megfelelési kényszer

Szóval gyermekként beleállunk a különböző viselkedésmintákba, szerepekbe, így indul el számunkra a létezés. Aztán felnőttként szeretnénk jó férjek vagy feleségek lenni a házasságban, jó kolléga a munkahelyen, és még sorolhatnám. Ezért bizonyos helyzetekben ismét a jól ismert mintákhoz nyúlunk. Hiszen a viselkedésminták a kapcsolatokban mindig jó szolgálatot tesznek. Legalábbis látszólag! Ha jobban belegondolunk, akkor már látjuk, hogy tulajdonképpen egy életen keresztül cserélgetjük szerepeinket és álcáinkat. Végül oda jutunk, hogy elfelejtünk magunkra figyelni. Nem foglalkozunk azzal, amit szeretnénk. Teljes mértékben mellőzzük a vágyainkat, mindössze a külvilág elvárásait vesszük figyelembe, és az alapján cselekszünk. Ez a megfelelési kényszer. Ha szerencsénk lesz, akkor egy idő után megállunk, és feltesszük a kérdéseinket: Az én szívem miért dobog? Mi a jó nekem? Mi a célom az életben? Ki vagyok én? Mit szeretnék? Kinek akarok megfelelni? Mikor jön el az én időm? Mikor élhetem meg azt, amit valóban szeretnék? Hogyan tudom önmagamat adni?

Amikor itt tartunk, elkezdjük megkérdőjelezni a viselkedésmintákat. Ez az első lépés a tudatosság útján!

Mit lehet tenni az elvárások, a megfelelési kényszer ellen?

Először is vegyük észre, mennyire meg akarunk felelni a szüleinknek, a párunknak, a külvilágnak vagy bárki elvárásának. Tegyük a szívünkre a kezünket, és gondolkodjunk el azon, hogy ha igazán kezünkbe vehetnénk a sorsunk írását, akkor vajon milyen életet írnánk magunknak? Olyat, amilyen most van, vagy egy teljesen mást? Nagyon fontos, hogy felismerjük, és letehessük a látható és láthatatlan terheket. A szerepek, a megfelelési kényszer, a viselkedésminta és az örökölt sors ugyanis pontosan ez: teher. Miattuk elfolyik az energiánk, nem látjuk, mi a nekünk szánt életút, életcél, nem élhetjük, és nem adhatjuk önmagunkat. Szerintem ennél kevés fájdalmasabb dolog van. Az önazonosság az út egy olyan élet felé, amire vágyunk. Ez a válaszom: ha meg szeretnénk ismerni önmagunkat, akkor induljunk el! Érleljük, forgassuk magunkban a kérdéseket, és szánjunk időt az önismeretre! Nem kell a tanácstalanságban ragadni, én tudok segíteni.

A Nati Method teljes módszertana ugyanis arra épül, hogy egy boldog és kiegyensúlyozott életet élhessünk nőként és férfiként egyaránt.