Louise Weber a francia kánkántáncosnő, művésznevén a La Goulue, A Zabagép, Párizs Pigalle kerületéből indulva vált a Montmartre királynőjévé. Louise Párizs Clichy negyedében született 1866. július 13-án.

Amikor a Kossuth Kiadótól megérkezett a könyv, először a borítója fogott meg, kellemes színű és izgalmat rejtő volt. Nem is kellett csalódnom, a kánkán királynőjének élete bővelkedett izgalmakban. De honnan is indult a kis „zabagép”, aki korlátlanul fogyasztott ételt, italt, nőt és férfit egyaránt?

Mélyszegénységben nőtt fel, és imádott táncolni. Ám ahhoz, hogy szenvedélyének hódolhasson időről időre elszökik otthonról. A Montmartre bárjaiba és kávéházaiba csavarog és egyszerűen tudja, hogy az az ő élete. Asztalok tetején táncol, az alsó ruhájára egy szívet hímez, amitől megőrülnek a férfiak is és a nők is. A lábujjával rúgja le a férfiak kalapját, és képes bárkit az asztal alá inni. Természetesen ehhez a féktelen „zabáláshoz” tehetség is társult, hiszen olyan híres művészek, mint Renoir és Toulouse-Lautrec bátorításával – La Goulue művésznéven – a Moulin Rouge sztárjává emelkedik. Amikor a perzsa sah előtt táncol, a kánkán nemzetközileg ünnepelt királynője lesz. A siker és a csillogás ellenére azonban gyötri a félelem, hogy egyszer csak visszazuhan a szegénységbe. Ezért mindent kockára tesz: vagyont, boldogságot és élete szerelmét. Olyan döntést hoz, amit bizonyára nagyon megbánt. Otthagyja a Moulin Rouge-t, ám a közönség nem követi, a jócskán elhízott és lassan hisztérikussá váló kedvencét. Kiszerettek belőle. Innen már minden olvasó érzi, hogy ennek az életnek nem lesz jó vége. Ugyanakkor minden olvasó azon szurkol, hogy vissza tudjon kapaszkodni és ismét ő legyen a Moulin Rouge csillaga. Azt hiszem jó ember volt, csak nem volt, aki megtanítsa, vagy talán nem is hagyta, hogy megtanítsák neki, hogy a jósággal felelősség is jár. A magunk és a mások élete iránti felelsőség és persze a szakmánk iráni alázat.

Vállalkozást indított, ami megbukott, Louise még többet ivott és még jobban elhízott. Amikor visszatért a Montmartre-ra, már nem ismerték fel. Mogyorót, cigarettát, gyufát árult, hogy megéljen. Gyötrelmes földi életétől 1929. január 30-án váltotta meg a kegyes halál.