„… az embereknek szükségük van olyan adakozásra, amiről tudják, hogy konkrétan hová megy. Szükségük van arra, hogy részesei legyenek ennek a cselekedetnek.” – mondja Gombkötő Gizella, aki az általa alapított Kéznyújtás Alapítványnál, Lajosmizsén tesz – nem is keveset – azért, hogy mindenkinek jusson egy kis öröm az életben. Vele beszélgettem az adományozásról, az életről.
Miért jött létre az a gálaműsor, amit szerdán láthatunk majd?
Az volt a célom, hogy a gyermekek is érezzék meg, milyen érzés az, hogy a nehezebb sorsú gyermeknek adakozhat a szereplésével. Akkor kezdődött, amikor még működött a kollégium, s az ott élő gyermekek 90 % – a kapott segítséget, ajándékot, cipőt, ruhát. Ezek a gyermekek is ott ültek a nézők közt az első sorokban, intézményesen lehetett őket meghívni. Értük volt a műsor.
Mióta szervezed ezeket, és hogy lehet töretlen lelkesedéssel dolgozni annak ellenére is, hogy nyílván sok szomorú/nehéz sorsú embert ismersz meg közben?
1995 óta, amikor megkaptam az IFOR munkát, s több pénzt kaptam érte, amire egy átlagembernek kis idő alatt szüksége van. Úgy gondoltam, nem mind az enyém – a cégemé, az alkalmazottaimé. Az első ajándékokat így abból a pénzből osztottam, majd, amikor megéreztem ennek az ízét, akkor azt gondoltam, hogy az embereknek szükségük van olyan adakozásra, amiről tudják, hogy konkrétan hová megy. Szükségük van arra, hogy részesei legyenek ennek a cselekedetnek. Persze tudjuk, hogy ez csak csepp a tengerben. Szívem szerint nem így csinálnám, de erre van lehetőségem. Az első alkalmakkor szívszorongató volt az adományozás. Akkoriban mintha nagyobb lett volna a szegénység. Persze sok esetben év közben is szükség van a segítségünkre, olyankor nem kéregetünk, a sajátunkból szoktunk adakozni.
Hogyan zajlik a segítségnyújtás? A gála bevétele és az előzetes adakozásból származó pénzből megveszitek mindenkinek azt, amire szüksége van?
Már októberben megtervezzük, hogy kitől kérünk, illetve, hogy kinek és mit adunk. Lajosmizsei lakosok, vállalkozók az adakozók, s amikor kérek, már nem kell magyarázkodnom, mindenki tudja, hogy hová megy a pénz, amit adnak. Cipő, ruha, és ettől az évtől írószer utalványt adunk, hogy ők választhassák meg, mire van szükségük. Lajosmizsén jól együtt dolgozunk ezekkel a kereskedőkkel, akik kiszolgálják az érintett gyerekeket. Ettől az évtől úgy adjuk az utalványokat-főleg családoknál, hogy legyen még további választási lehetőségük: ha nem ruhára akarja költeni, hanem egy drágább cipőt szeretne, akkor megtehesse. Az utalványok értéke 4-4 ezer forint, az író szeré 2 ezer Ft. Ha csak az utalványokat nézem, csak ennek a költsége 80-100 gyermek esetében 800 ezer Ft és 1 millió Ft között van. Ezen kívül még kapnak gyümölcsöket, édességet, játékot, élelmiszert – két nagy műanyag szatyorral. A gála bevétele is nagy segítség, de itt inkább arról van szó, hogy mindenki részese lehessen ennek a jótékonyságnak, még a kicsik is a szereplésükkel, a nagymamák is , akik eljönnek megnézni a kis unokájuk fellépését.
Év közben is lehet adakozni?
Igen, mert sok esetben van olyan, amikor váratlan nehéz helyzet áll elő egyes családban, s ilyenkor meg szoktak keresni bennünket.
Mi a tapasztalatod: az anyagi támogatás vagy esetleg ruhák, cipők, játékok, könyvek kellenek jobban?
Cipő minden esetben fontos, mert azok már gyárilag nem strapabírók, nem lehet továbbadni, rövid élet-tartamúak. Továbbá a társasjátékoknak nagyon szoktak örülni.
Aki szeretne segíteni az hol és hogyan teheti ezt meg?
Több lehetőség van. Ha nincs szüksége, hogy leírja az adójából, akkor közvetlenül a Kéznyújtás Alapítványnak lehet átadni, vagy utalni a pénzt –facebookon is megtalálható. Ha le akarja írni az adóból, akkor a Lajosmizséért Közalapítványon keresztül lehet támogatni úgy, hogy a közleményben fel kell tüntetni: Kéznyújtás Alapítványnak.
Zárásul meg kell jegyeznem, hogy én csak alapító vagyok, kiemelkedő segítségem, s most már a kuratórium elnöke is: Bernula Edina. Nélküle már én kevés lennék.
Köszönöm!
Én köszönöm a beszélgetést! Kitartást és egészséget kívánok a munkátokhoz!
Kövesd magazinunkat a FACEBOOKON is!
