A lajosmizsei Aranyhomok Vadásztársaság idén is megrendezte éves bálját február 10-én, ezúttal is – a tavaly megkezdett hagyományok szerint – az Ezüst Villa Rendezvényházban. Azt hiszem, aki eljött, annak egyáltalán nincs oka panaszra. (Igaz, hogy aznap még másik 3 helyen is táncos mulatságot tartottak, de azért a törzsközönség most is ezt a kikapcsolódást választotta. Biztos vagyok benne, hogy a megjelentek nem csalódtak! Az étterem elegáns és gyönyörű! Méltán büszkék rá a tulajdonosok (Ludányi Attila és Csikó István) és a helybéliek is. Az étel ínycsiklandó volt, a kiszolgálás végtelenül kedves és udvarias.
A nagyon finom „welcome drink” elfogyasztása után bőven maradt idő elfoglalni a helyünket és néhány szót váltani kedves ismerősökkel. Igaz, hogy a zene hallatán inkább a táncparkettre kívánkozott az ember és nem sokat teketóriázva táncra is perdültünk. Mivel az étterem elrendezése nagyon jó, kényelmesen tudtunk táncolni is. A jó hangulatról Ézsaiás Kálmán és két társa gondoskodott. Nem is maradt üresen a parkett egy percre sem. J
A vadászbált Vakulya Ottó, Elnök Úr nyitotta meg, aki köszöntötte a körünkben megjelent illusztris vendégeket, Dr. Balogh László jegyző urat, Tarnóczy László, ezredes urat, Csikó Istvánt és természetesen a megjelent vadásztársakat és azok feleségeit. Ezt követően a 2005-ben alapított Vadászkamara Kürtegyüttes kápráztatott el bennünket fülbemászó dallamaival.
Időközben megérkezett az első fogás is, a gyöngyöző fácán leves. Minden évben nagyon finomra főzték, de valahogy az idén nekem még jobban ízlett, mint a korábbi években. A levest szarvas és vaddisznó pörkölt követte (amit Kollár Sándor vadásztársunk főzött), úgyhogy muszáj volt ismét táncolni, hogy maradjon hely a gyomromban a többi finomságnak is. Mire visszaértünk az asztalhoz, már a sültes tálon lévő húsok kellették magukat. A rántott sajt és a sertés szűz vitte nálam a pálmát, hozzá kellemes, félédes vörösbort iszogattam. Az egyetlen gond az volt, hogy a kiadós vacsora utána alig tudtam megmozdulni, de aztán erőt vettem magamon és hősiesen végigtáncoltam a tomboláig hátralévő időt. Apropó tombola. Természetesen a fődíj (középkorú dám bika elejtésének lehetősége) és a 2. díj (egy db 300 gramm súlyú őzbak elejtésének lehetősége) a legfontosabb az összes ajándék között, de azért akadt még ott néhány említésre méltó darab. (Jövőre remélhetőleg még több lesz!) Úgyhogy mindenki nagyon izgult a lehetőség miatt. Szomorúan konstatáltam, hogy egyiket sem mi nyertük meg.
A FÉRFISZAKASZ további cikkei ITT
Éjfél körül megérkezett Basky András Polgármester Úr is, aki a Fekete István Általános Iskola bálja miatt volt kénytelen pár órát erről a rendezvényről távol maradni.
A tombolahúzás után még táncoltunk néhányat, bár a lábam addigra már kellően fájt (a pároméról nem is beszélve). Hajnali fél háromkor indultunk haza egy tartalmas, szép este után. Remélem, jövőre is lehetőségünk lesz megjelenni!
Köszönjük szépen!
Kövess bennünket a FACEBOOKON is!
