Titanic, brandyvel és szivarral a végzetbe

1912. április 10. délelőtt Southampton kikötőjében több százan izgatottan várakoztak, hogy láthassák első útjára indulni az elsüllyeszthetetlent. A sokaságban öltönyös urak és kalapos hölgyek társalogtak még talán láthatták ahogy bepakolják át utolsó bőröndöket. Végre kondult a harang delet ütött az óra az Edward kori Angliában, felzúgtak a hajó kürtök és elindult első útjára az akkori világ csodája a Titanic 2228 utassal a fedélzetén. A boldogan integető tömeg a parton, amely akkor még talán sajnálta is hogy lemaradt erről az úszó palotáról még nem sejtette, hogy a gőzöst 5 nappal később elnyeli majd mindörökre a sötétség.

A Titanic útján New York felé kétszer kikötött, majd elindult végre Amerika felé. Az út, bár hosszú volt az utasok ebből talán semmit nem vettek észre. A hajón török fürdő, edzőterem, amelyben a bicikliken és az elektromos lovon kívül még elektromos teve is megtalálható volt, squash pálya, privát masszázsszalon, gőzfürdő, úszómedence és még rengeteg más dolog szolgált az utasok szórakoztatására. A kornak megfelelően volt dohányzó szoba is csakis uraknak fenntartva, ahol vacsora után élvezhették a konyak és szivar aromáját. A Csendes óceán közepén 14-én este az első osztályon felszolgálták a tizenegy fogásos vacsorát. Az éjszaka hideg volt és sötét, alig lehetett pár méterre ellátni. Bár a hajó tisztjei hat jelentést kaptak jéghegy veszélyről, a hatodik után a kapitány mégis aludni ment és kérte, ha történik valami ébresszék fel. Nem sokkal 11 óra után kondult a vészharang és elhangzott a mára már hírhedté vált mondat „Jéghegy egyenesen előttünk”. A hajó teljes gőzzel megindult hátra és jobbra de a hajócsavarok túl kicsik voltak, hogy elfordítsák a 360 méteres lomha hajótestet.

A katasztrófa elkerülhetetlen volt a jéghegy 91 méteren végighasította a hajótestet. A hajón egy csikorgás volt mindössze, amit hallani lehetett az utasokat felküldték a felső fedélzetre de egy idő után mivel hideg volt és nem akartak kint álldogálni elkezdtek visszaszállingózni a szobáikba. Éjfél után öt perccel Smith kapitány parancsot adott a nemzetközi segélykérő jel leadására. A Carphatia fogatta a jelzést bár alig hitte el, hogy az a Titanicról érkezett de a hajó azonnal megfordult, hogy a Titanic megmentésére siessen ám ahhoz, hogy oda érjen négy órára volt szüksége. A Titanic mentőcsónakjairól leszedték a ponyvákat, de az embereknek fogalmuk sem volt mit kell csinálni. Voltak, akik nem akartak beszállni a csónakokba, féltek és bár mi ezt nem értjük miért de gondoljunk csak bele a csónakfedélzet a vízszint magasságától 23 méter magasan volt, ami egy panelház ötödik emelete. Innen kellett átlépniük az embereknek egy kötélen lógó imbolygó fa csónakba úgy, hogy láthatták maguk alatt a hatalmas feketeséget. Mintha az ember a semmibe indulna.

Az akkori szokásoknak megfelelően ahogy ma is, először a nők és a gyerekek szállhattak csónakba viszont a mai felfogásunktól eltérően a férfiakat egyáltalán nem engedték beszállni. Szégyennek számított a menekülés megvetették azt a férfit, aki életben akart maradni abban a korban amikor a nők nem dolgozhattak és a férfiak tartották el a családot. Érthetetlen. A csónakokba osztályok szerint kerültek az emberek még egy mentő csónakban sem volt hajlandó keveredni az első osztály a másodikkal vagy a harmadikkal néhány elenyésző kivételtől eltekintve. Nagyon sok csónak félig üresen indult lefelé. Bár mind tudjuk, hogy a húsz mentőcsónak így sem lett volna elég minden utas megmentésére de a számok nem hazudnak. Az első osztályon utazók közül a nőknek 94%-a, a férfiaknak 31%-a menekült meg. A fedélzetközben utazó nőknek 47%-a, a férfiaknak 14%-a maradt életben. A mentőcsónakok távolodtak a hajótól. A fent maradtakra a biztos halál várt. Néhányuk utolsó mondatai ránk maradtak. Negyedik John Jacob Astor aki a leggazdagabb utas volt a hajón azt mondta: „Jeget kértem de ez azért nevetséges”. Vagy éppen Benjamin Guggenheim egy amerikai üzletember mikor rádöbbent, hogy a hajó elveszett a kocsisával a szolgájával Victor Giglioval a szobájába ment mindketten átöltöztek frakkba miközben azt mondta: „A legjobb ruhánkba öltöztünk fel felkészülve arra, hogy úgy haljunk meg, mint úriemberek.” Utoljára frakkban brandyvel és szivarral a kezükben látták őket napozó ágyakon ülve. Ez jól tükrözi az akkori kor higgadt méltóság teljes viselkedési normáját. Ismerjük Edward Smith kapitány utolsó szavait, aki szintén a hajóval együtt süllyedt el az utolsó útján miután nyugdíjba vonult volna: „Nos fiúk megtettétek a kötelességetek és nagyon jól csináltátok. Nem kérek mást tőletek elengedlek titeket. Ismeritek a tenger törvényét. Most már mindenki önmagáért. Isten áldjon titeket.” A zenekar végig játszott amíg csak lehetett. A hajó mindössze két óra negyven perc alatt süllyedt el. A zenekar tagjai két óra öt percen át játszottak. A süllyedő hajót végig járta a Ragtime hangja szürreálisan keveredve sikolyokkal és a hajó nyikorgásával. Az utolsó dal Istenhez szólt. Majd az óceán elöntötte ezt a fedélzetet is és a muzsikosokat elnyelte a hideg óceán. Az a hatalmas feketeség, ahol e 360 méteres hajó fara kiemelkedett a vízből és miután a gravitációnak már nem volt képes ellenállni recsegve ropogva tört el ez az 52310 tonnás építmény hatalmas robajjal visszazuhanva a vízre de mindezt nem hallotta senki. A Titanic április 14-én 23:40-kor rohant a jéghegynek és mindössze két óra negyven perccel később 15-én hajnali 2:20 perckor már a tengerfenéken volt. A hajótöréskor 1517 ember halt meg.

A Carpathia háromnegyed órával később odaért és azonnal megkezdte a mentést. Az utolsó mentőcsónakot reggel nyolc óra körül húzták ki a vízből. A hajó orvosa magyar Dr Lengyel Árpádnak fontos szerepe volt a 705 ember megmentésében. Azokat a halottakat is kiemelték, akiket még nem nyelt el a tenger. Köztük egy alig kétéves kisfiút, akit nem sikerült beazonosítani. De a matrózokat annyira megrendítette a kisgyerek halála, hogy saját pénzükön temettették el és csináltattak egy réztáblát, amit a kis mellkasára helyeztek amelyre ráíratták „A mi babánk”. Nem sikerült kideríteni a kisfiú személyazonosságát évtizedekig. Az első próbálkozáskor mikor felnyitották a sírt a belvíz elöntötte a koporsót. Más helyen temették újra a kisfiút de amikor újra felnyitották meglepve tapasztalták, hogy újra víz veszi körül. Egy apró vigasz, hogy a harmadik DNS teszt, ami szinte teljesen kizárja a tévedés lehetőségét feltárta a kisfiú személyazonosságát. Végre nevet kaphatott a mi babánk. Sidney Leslie Goodwin mindössze 19 hónapos volt a Titanic tragédiájának idején. Ehhez a furcsa esethez kapcsolódik a 2017-es Titanic kiállításon történt különös eset, ami az öltöny teremben zajlott. Az utolsó előtti teremben, ami addig nem számított különlegesnek egy vitrinben helyezték el azt az Edward-kockás világosszürke elegáns férfiöltönyt, amit valószínűleg egy első osztályú utas viselhetett a halála napján. Ez az öltöny majdnem 100 évig feküdt az óceán alján jelezve viselője végső nyughelyét. Miután felhozták 4000 méter mélyről a budapesti kiállításra is elszállították. Ebben a teremben más furcsa esemény mellett egyszer csak váratlanul betört a terembe a víz. Miután sikerült a termet rendbe rakni elolvadt egy a jéghegyet ábrázoló jégszobor újra víz alá temetve a termet. Persze ezek lehetnek mind véletlenek. Valószínűleg azok is. De az emberben felmerül a kérdés vajon azoknak, akiket a vízből emeltek ki az a sorsuk, hogy örökké a víz legyen végső nyughelyük?

A Titanic katasztrófája nem csak azért különleges mert elsüllyedt egy elsüllyeszthetetlen hajó hanem azért fontos és azért nem szabad megfeledkeznünk róla soha mert megmutatta az embereknek mennyire rossz az a társadalom és felfogás, amelyben élnek és hogy az ember sohasem lesz képes uralni a természetet. Hatalmas változást hozott az emberek gondolkodásában. Sosem szabad megfeledkeznünk a történelemről mert akkor megismétli önmagát.

 

Döbrössi Adrienn