Napjainkban egy átlagos nő nincs könnyű helyzetben, hiszen egyszerre szeretne több fronton helytállni úgy, hogy közben önmagáról sem szeretne megfeledkezni. Ráadásul heti rendszerességgel hallunk olyan támadásokról, amik védtelen nőket érnek. Kovács Ildikó önvédelmi szakértő szerint a 21. századi nők már nem tehetik meg azt, hogy ne sajátítsanak el önvédelmi technikákat. Erről, a női lét kihívásairól, és a szakértő által megalkotott, gyermekek számára kifejlesztett puzzle-ről beszélgettünk.
A mai világban egy nőnek az élet számos területén kell teljesítenie. Sikeresek szeretnénk lenni a munkánkban, de a magánéletében sem szeretnénk kudarcot vallani. Feleségek, édesanyák, dolgozó nők vagyunk, ráadásul sokszor csak magunkra számíthatunk, így nem árt az sem, ha meg tudjuk védeni magunkat. Mit gondolsz, hogy lehet egyszerre ennyi helyen helyt állni?
Azt gondolom, hogy mi nők képesek vagyunk a lehetetlenre is. Helyt tudunk állni szinte minden helyzetben. Mi vagyunk a család lelke, stabilitást, biztonságot, szeretetet adunk. Fontos hogy harmóniában legyünk önmagunkkal, hogy tudjuk, kik vagyunk, és mire vagyunk képesek.
Az énidőt kitölthetjük az edzőteremben önvédelmi oktatáson is? Azon túl, hogy technikákat sajátítunk el, mit ad még nekünk ez a fajta mozgásforma?
Abszolút. Nagyon sokan járnak azért női önvédelmi képzésre, hogy megéljék nőiességüket. Ez ellentmond a köztudatban elterjedt szemlélettel, mégis igaz. Azzal, hogy megtapasztalja egy nő, hogy képes hatékonyan reagálni egy támadási helyzetben, magabiztos, határozott lesz. Megváltozik a testtartása, a mozgása, nyugodt, kiegyensúlyozott lesz.
Szerinted egy 21. századi nő, hogyan tudja eredményesen menedzselni a saját maga és családja mindennapjait? Te teljes mértékben benne vagy ebben, hiszen te magad is több fronton vagy jelen.
Pontos napirenddel, fegyelmezettséggel, szervezéssel lehet több fronton helytállni. Bevallom ez nem könnyű, nem mindig működik tökéletesen a gépezet. Nincsenek könnyű helyzetben a mai dolgozó, gyereket nevelő nők, rengeteg a külső és belső elvárás. Én azt figyeltem meg, ha lelkileg kiegyensúlyozott, testileg pihent és edzett vagyok, akkor minden könnyedén megy. Ha elkezd akadozni a rendszer, akkor gyorsan fel kell töltenem magam. Ne érdemes sokáig feszíteni a húrt.
Mi számodra a legnagyobb kihívás?
Azt hiszem, nincs ilyen az életemben. Célok és feladatok vannak, amiket elérek, megoldok. Mindig van A, B és C tervem. Ha nem megy így majd meg úgy. Soha nem adom fel. Az önvédelmi technikák tanulása erre is megtanított, valahogy mindig megoldom az adott helyzetet. Tanítványaimnak is igyekszem átadni ezt a szemléletet, hiszen ezt az élet minden területén lehet alkalmazni, egy fontos üzleti tárgyaláson, de otthon a családi élet szervezése közben is.
Azon túl, hogy oktatsz, előadásokat is tartasz női és gyermek önvédelemről egyaránt. Milyen hasznos információkkal távoznak az előadásaidról a hölgyek, illetve az édesanyák?
Vegyünk egy egyszerű hétköznapi esetet, például egy egyszerű utcai összeszólalkozást vagy autós konfliktust. Ha egy édesanya jól reagál egy konfliktushelyzetben, amikor a gyereke vele van, akkor példát mutat, konfliktuskezelést tanít a gyermekének. Ha magabiztos, határozott, kiáll önmagáért, akkor a gyermeke ezt a mintát fogja követni. Ezért is fontos hogy szóban és fizikailag is képesek legyünk önmagunk védelmére. Ki kell, hogy tudjuk jelölni a határainkat.
Az önvédelmi kirakósod a mindennapokban is eredményesen alkalmazható a testvérek közötti vagy az intézményi agresszivitással kapcsolatban?
A visszajelzések alapján határozottan mondhatom, hogy igen. Rengeteg bölcsődébe és óvodába eljutott a játék, de folyamatosan kapom a visszajelzéseket a szülőktől és a pedagógusoktól. A játék azt gondolom szemlélet formáló, hiszen azt mutatja meg a gyerekeknek, hogyha bántják őket, akkor reagálniuk kell. El kell tolni maguktól az éppen agresszív társukat, ha harap, csíp, vagy lökdös. Ugyanakkor az agresszív gyerek azt az üzenetet kapja, ha másokat bánt, nem fognak játszani vele. Együtt játszani jobb, tehát ne bántson másokat. Testvérek közötti agresszivitás esetén a nagyobb gyerek bevonását szoktam javasolni, a tanító folyamatba. Tehát tanítsuk meg közösen a kicsinek, hogy mit szabad és mit nem. Ha a kicsi bántja a nagyot, akkor eltolással, ellépéssel védje ki a „támadást”, semmiképpen ne üssön, csípjen, harapjon vissza.
