Arató András arca mindenkinek ismerős. Sokszor látjuk őt vicces képeken a Facebookon érdekes mosolya miatt. A mosoly mögött, amely híressé tette őt ott van az igazi Arató András. A világítástechnikai szakember, aki publikál és magas díjakkal is kitüntették. Ki is a szociális médiában szereplő fájdalmasan mosolygó úr? Hogy indult karrierje mém sztárként? Elmeséli ő maga önöknek.
Ön Kőszegi születésű. Mesélne az itt töltött évekről és hogy miért költözött el Budapestre?
Háborús időben, 1945-ben születtem, szüleim a főváros ostroma elől menekültek Kőszegre. Az ottani lakásuk a harcokban elpusztult, évekbe telt, mire vissza tudtunk költözni. Az általános iskolát már Budapesten kezdtem el.
Villamos mérnökként dolgozott nyugdíjazásáig. Gyermekkori álma volt a villamos mérnöki szak?
Általános iskolásként kémia szakkörbe jártam, vegyész szerettem volna lenni. Gimnazistaként szerettem meg a villamosságot, még egy kis rádióadót is építettem, amin az osztálytársaimnak tudtam sugározni a magnóra vett zenéket.
Világítástechnikai szakemberként dolgozott. Mesélne a munkájáról?
A szakma szinte minden területén dolgoztam, voltam lámpatest gyárban konstruktőr, a leginkább egy vizsgáló laboratórium munkáját szerettem, ahol hosszú éveket eltöltve a hierarchia minden fokát végig jártam, később foglalkoztam termék értékesítéssel, pályázatírással, és egy világítástechnikai magáncég műszaki igazgatójaként mentem nyugdíjba.
Szakterületén melyik áll önhöz közelebb a közvilágítás vagy a beltéri világítás kérdése?
Többet foglalkoztam közvilágítással, ennek ellenére a beltéri világítást jobban szerettem, mert ott több szerepet kap a fantázia, szebb dolgokat lehet csinálni.
Ön társszerzője a Közvilágítási kézikönyvnek. Több beszámolóját is publikálták. Sokan nem is tudják milyen fontos a világítás kérdése, hiszen nem csak a sötétség feloldásáról van szó. A Világítástechnikai kislexikon szerkesztője volt. Ebben található egy rész a kisugárzásról és annak lehetséges káros hatásairól, az egyszerű bőrpírtól a rákkeltő hatásig, illetve a D-vitamin képző hatást is említi. Az 1920-as években elég sokan tartottak az elektromos lámpáktól és káros hatásuktól. Néhány ilyen félelem a mai napig tartja magát. Mit gondol ezekről a félelmekről? Igaza volt elődeinknek?
A természetes éltető napfénynek sokkal több a káros hatása, – már csak az erőssége miatt is – mint a mesterségesnek. A korábbi félelmek nem igazolódtak, eltekintve attól, ha valaki túlzásba viszi a szoláriumozást.
A Stockfotó ügynökség reklámokhoz, plakátokhoz, kiadványokhoz készít fotót. Mit gondolt a fotózás során milyen reklámokhoz fogják felhasználni az önről készült képeket?
Szerepekhez kellett beöltözni, így tudni lehetett, hogy ahol orvos voltam, ott egy kórház, ahol tanár, ott egy egyetem honlapján fogok előbb-utóbb megjelenni.
Milyen érzés volt meglátni az önről készült első mém képeket?
Egy szóval: ijesztő. Úgy gondolom, senki nem örülne neki, ha egyszer csak elkezdnének az arcával viccelődni.
Mi a véleménye a Hide the pain Harold elnevezésről?
Először furcsállottam, mára már elfogadtam. Úgy gondolom, hogy nincs is olyan ember, akiben ne lenne valamilyen rejtett fájdalom: családi, magánéleti, szakmai vagy egyéb gond. Még egy szimpla közlekedési konfliktus is tönkre teheti a napunkat. Azt hiszem, nagyban hozzájárult a népszerűvé válásomhoz az sokak által követett gondolat, hogy rejtsük el ezt a fájdalmat, ne hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk.
Miért döntött úgy végül, hogy felfedi kilétét a szociális média olvasói előtt?
Ennek két oka is volt, nagyjából egy időben. Egy orosz fiatalember kinyomozta a valódi kilétemet, és elkezdett e-mailekkel bombázni, hogy Oroszországban nagyon népszerű vagyok, de az emberek nem hiszik el, hogy egy élő emberről van szó, úgy gondolták, hogy photoshoppal csináltak. Arra kért, hogy mutassak fel a kamerának egy papírlapot, amire csak annyit írok: Élek. Ezt meg is tettem, méghozzá oroszul. A másik az volt, hogy megjelentek hamis internetes oldalak, amelyek a Hide the pain nevet és az én arcképemet használták a sajátjuk helyett. Ezek között több százezres nézettséggel rendelkező oldalak is voltak. Végig gondoltam, hogy az ilyen oldalak tartamára semmi befolyásom nincs, ezért inkább megcsináltam a sajátomat, ahol én vagyok a gazda.
Képes elmenni valahová a mindennapi életben, például egy boltba úgy hogy ne ismerjék fel?
Itt Magyarországon még nem okkora méretű a népszerűség, hogy zavarjon, persze azért így is sokszor felismernek. Dél-Amerikában viszont olyan méreteket öltött, hogy testőröket kellett mellém adni, hogy távol tartsák az embereket tőlem.
Mennyiben változtatta meg az életét a hírnév?
Minden tekintetben. Korábban inkább visszahúzódó, a háttérben maradó embernek tartottam magam, most csillogóbbá vált az életem sok utazással, színpadi és médiaszerepléssel. A baráti köröm viszont nagyrészt maradt a régi.
Visszatérve eredeti szakmájához. Kérem mesélje el az olvasóknak, mit érzett amikor a Magyar Elektrotechnikai Egyesület önnek adományozta az Urbanek János díjat 2002-ben, majd a Déri Miksa díjat 2010-ben?
Büszkeséget, hiszen ezeket az eredményeket a saját munkám elismeréseként kaptam, ellentétben az internetes hírnévvel, amit végül csak egy furcsa mosolynak köszönhetek, nem kellett megdolgozni érte.
Világunk legnagyobb problémája a környezetszennyezés. Ezen belül, mint szakember mi a véleménye a fényszennyezésről?
Nem az első helyen áll a világ gondjai között, de létező probléma. A szervezet biológiai órája a fény segítségével manipulálható, aminek kedvezőtlen hatásai lehetnek. Az éjszakai fények bizonyítottan károsak az élővilágra, pl. a fényesen kivilágított magasépületeknek ütközve tömegesen pusztulnak el a madarak. A városi gyerekek szinte már csak a mesékből ismerhetik a Tejút látványát. Tudatos tervezési módszerekkel a káros hatások, ha teljes mértékben nem is szüntethetők meg, de nagymértékben csökkenthetők. Talán kevesen tudják, hogy a világ egyik első fényszegény Csillagos égbolt-parkja Magyarországon, a Zselicben található.